Wattafak, alias dafuq

Elmés diák

Tudni illik, nekem szerdánként kilenc órám van. Mivel a tanár csak az nap tud bejönni. (De van, hogy akkor se, ezért délben mehetünk olyankor haza.) Mivel ma is szerda van, így ülök a folyosón a csoport társaimmal (infós csopi, kemény négy fővel. Tömeg nyomor...) és várjuk a tanárt. Aki szokásától eltérően csak pár percet késik. Jó, kibírjuk. Év vége van, nagyon sok mindent nem csinálunk. Miután bemegyünk a terembe, a tanár ránk néz. "Szerdánként nem fogunk már találkozni." Az elmés diák persze rögtön levonja a következtetést. Nem lesz több óránk ezzel a tanárral. De mint pár perccel később kiderül, az elmés diák nem is annyira elmés. Nem véletlenül nevezett meg a tanár egy napot. Ugyanis már a  kezében volt egy papír, amin az órarendünk van. Mint kiderül, az órákat ugyanúgy meg szándékozik tartani. És mivel hétfőn van, hogy öt óránk van, kedden pedig hét, így azokra a napokra bepasszírozta a szerdai óráinkat. Az utolsó két hétre. Az elmés diák agyában a fogas kerekek kattognak. Ugyanis így, szerdán három óránk van, DE a hét elején kilenc. A helyes következtetés pedig így hangzik: Megszívtuk.