Azért szoktam jól szórakozni a nagyvárosiakon, mikor lekésik a buszukat, mert nekik csak 10 percet kell várni a következőre, míg vidéken, ha lekésed a járatot, akkor jobb, ha felkészül, mielőtt neki állsz felkutatni a következőt.
Történt ugyanis, hogy én haza akartam menni a páromtól egy jó kis éjszakás műszak után. A legelső buszt már cseszhettem, mert mínusz egy percem lett volna elérni. Ez a járat hét órakor közlekedik. A következő már háromnegyed egykor. Ami annyira nem zavart, mert addig pihentem, meg olyan hasznos dolgokat csináltam, mint a kockulás. A probléma ott volt, hogy én leültem a gép elé, és rohadtul elfelejtettem, hogy amúgy én haza akartam menni. Ez nem is én lennék. De ezt még mindig nem sajnáltam, mert háromkor jött a következő. Ott elaludtam, ami azt jelentette, hogy aznap nem mentem haza. Amikor a másnap reggeli járatot is átaludtam, ott már szemeztem a konyha késsel, ami elég hosszúnak tűnt egy harakirihez.
VOUS LISEZ
Wattafak, alias dafuq
ComédieSzemélyes okok miatt pár részt töröltem. :) A többi pedig átírás alatt áll. (A szerk., 22/10/05) Hát ez a címéből adódóan egy igencsak normálatlan könyv lesz. Nem lesz konkrét sztori. Az agymenéseimet fogjátok olvasni :P Na meg kisebb szösszeneteke...
