Grumpy Boy {Bakugou x Reader} 🇭🇺

Prológus

A vonat megállónál vártam barátnőmet, Tsuyu-chan-t, akivel megbeszéltem, hogy együtt indulunk a U. A. felé. Nagyon megörültem, mikor megkaptam az értesítést arról, hogy felvettek minket a hős szakra. Ennek köszönhetően eggyel közelebb kerültem ahhoz, ami a célom, hogy én lehessek a legnagyobb hős. Régebben még All Might-ot is le akartam győzni egy szemtől-szembe harcban, de mostanra már rájöttem, hogy az én képességeimmel eléggé nehéz lenne. Mondjuk azt se mondom, hogy az álmom eme részéről lemondtam.

A távolban megpillantottam Tsuyu-t, aki kényelmes tempóban haladt felém.

-Jó reggelt, {név}-chan.

-'Reggelt! Végre, hogy ide értél!

-Időközben elakadtam egy tónál. -ezt hallván sóhajtottam egyet, enyhén mosolyogva- Viszont még így is időben vagyunk, nincs igazam?

-De. Direkt úgy készültem, hogy ha esetleg valamelyikünk késne, akkor is beérjünk.

-Igazán előnyös döntés.

Az iskolába menet többnyire nem beszéltünk. Az állomás és az iskola eléggé közel vannak egymáshoz, mi pedig gyors tempóban haladtunk, szóval nem is volt igazán esélyünk beszélgetni.

Miután beléptünk a kapun, még gyorsabban kezdtünk haladni, mind a ketten vártuk már a következő éveket és minél hamarabb el is szerettük volna őket kezdeni. A lépcsőfokokat már kettesével, néhol hármasával szedtük, Tsuyu jellegzetes "kiyo" -, illetve az én sziszegésem kiséretével. 

Mikor beléptünk az osztályterembe még nem voltak sokan bent. Egy szemüveges, egy vörös hajú, és két szőke fiút véltem felfedezni a teremben, illetve két fekete hajú lányt. És egy lebegő egyenruhát...

Az egyik lány odajött hozzánk, miközben a vörös fiú egy "jó reggelt"tel köszönt felénk.

-Örvendek. -kezdte az előttünk álló lány- A nevem Yaoyorozu Momo.

-Szia. -köszönt Tsuyu tömören-

Én viszont a lány nevére felkaptam a fejem.

-Nem te vagy az egyik, aki ajánlással került be ide?

-Nos, igen.

-Lenyűgöző! Biztos lenyűgöző képességgel rendelkezel! -ismételtem meg magam-

-Köszönöm. -mosolygott egy kicsit szerény beütéssel a lány- De igazán nem nagy dolog...

-Látom, tényleg csak erővel kell rendelkezni ahhoz, hogy ide bekerüljön valaki! -szólalt meg a hátam mögött egy erős, de ugyanakkor arrogáns hang- Ahhoz, hogy ne az ajtóban álljon meg locsifecsizni, viszont igazán lehetne esze, akármilyen hülye!

Én és két beszélgető partnerem szemöldököt emelve néztünk a hang irányába.

Egy szőke, pirosas szemárnyalatú fiú állt a folyosón, a küszöbtől pár lépésre.

-Mozdulj már!

Félre léptem ugyan az ajtóból, de nem hagytam szó nélkül a dolgokat.

-Tudod, hátul még mindig nincs szemem, nem látom, ha valaki mögöttem áll. Arról nem is beszélve, hogy a szépszóból is értek, elég jól.

A szőke időközben elhaladt mellettem, vissza kellett fordítania a fejét ahhoz, hogy rámnézzen.

-Visszapofázol ? Lány létedre? -a hangjáb egyszerre lehetett hallani a megvetést és azt, hogy élvezi, hogy nem hagytam szónélkül, amit csinált- Érdekes. -azzal elfordult és a kinézett helye felé vette az irányt-

-Mégis ki volt ez? -kérdezte karba tett kézzel Momo-

-Egy bunkó. -jelentette ki szemrebbenés nélkül Tsuyu-