Grumpy Boy {Bakugou x Reader} 🇭🇺

10. rész

- Megmondtam, most kivételesen legyél otthon vacsorára, erre te mé- Nocsak-nocsak. Megzavartam valamit?

Bakugou anyja vigyorogva figyelt minket, majd a fiú hirtelen észbekapott és elengedte a kezem.

  - Nos? - kérdezte újra az anyja, aki feltehetőleg egy boltból tartott hazafelé-

  - Félre érted a francba is...

  - Persze-persze, értem én! Mindenesetre, az, hogy a barátnőddel voltál nem ment fel az alól, hogy megszegted a ház szabályait! -megragadta Bakugou fülét, majd erőteljesen meghúzta azt és felém fordult- Sajnálom, de a fiamnak dolga van. Nem akarok bunkó lenni, de ez így van. Ígérem majd máskor bepótoljátok a randi ezen részét. -azzal újra megragadta a fia fülét és elhúzta abba az irányba, ahonnan jött- Miattad nem tudtam egy csomó mindent megvenni! Mondtam, hogy segíts majd cipekedni! Tudod mennyit vártam rád otthon? Most szépen visszamegyünk a boltba és... -ennél többet nem hallottam, ugyanis túlságosan a távolba kerültek-

Sóhajtottam, miközben ránéztem a kezemre, pontosabban mondva az ujjamra, amit megvágtam. Nem tűnt nagynak a seb, de hihetetlenül csípet. Elhatároztam, hogy ahogy hazaérek megmosom és bekenem vakamivel.

Miközben vártam a vonatra a megállóban eléggé magányosan éreztem magam. Napközben mindig sokan vannak, most viszont alig volt egy-két ember, akik csak csendben álltak és várták a szerelvényt. Sosem hittem volna, hogy ezt mondom, de jó lett volna, ha velem van Bakugou. Legalább beszélt volna valamiről, még az ő ordibálása is jobb ennél a matt csendnél.

Végül a vonat megérkezett és sikeresen hazajutottam. Átöltöztem és lefeküdtem aludni.

Másnap az iskola folyosóján Bakugou állított meg. Látszott rajta, hogy egyszerre dühös, fáradt, talán még zavarban is volt.

  - Idefigyelj, te! Te te te te te!

  - Mivan már? Megakadt a lemez?

  - Anyám még mindig azt hiszi, hogy...

  - Hogy?

  - Hogy mi ketten...

  - Hogy mi ketten?

  - Ne ismételd meg, amit mondok, kurva idegesítő! Szóval... Anyám azt hiszi, hogy mi ketten... Hogy mi ketten kibaszottul együtt vagyunk, noha ez kibaszottul nem igaz. Ne is reménykedj abban, hogy így lesz!

  - Miért reménykednék?

  - Csak... Csak figyelj! Anyám kitalálta, hogy gyere át valamelyik nap. Nem fogsz átjönni, világos? Nem. Fogsz. Átjönni.

  - Ha nem akarod, hogy átmenjek, akkor minek szólsz? Mindegy. Nem fogok átmenni.

  - Jó...

  - De azért kérdezhetek valamit? Miért vagy most egy kicsit... Kicsit más?

  - Más? Én mindig ilyen vagyok!

  - Ez a viselkedés annyira karakteren kívüli számodra.

  - Szarok rá!

  - Ahogy gondolod.

  - Ti ketten tényleg jól kijöttök egymással. -a semmiből Kaminari jelent meg mellettünk- Lehetséges, hogy ti ketten..?

  - Hell nah! -vágta rá Bakugou, újra visszatérve normális énjéhez-

  - Bocsi-bocsi! Figyu, {név}-chan! Todoroki-kun szeretne veled beszélni!

  - Oké... Megyek.

  - Miről akar vele beszélni? -szólt közbe Bakugou- Én is megyek!

  - Figyelj, nem akarom aláírni a halálos ítéletem, de erre nemet kell mondanom. -válaszolta Kaminari-