A vég előtt, a vég után

Huszadik fejezet - Belső megérzések

Alec az Intézet egyik besötétített szobájában állt, fejét a falnak döntötte.

Nem, nem az irodájában volt. Ami nagyjából egyet jelentett azzal, hogy Alec Lightwood bujkált.

Hogy ki elől? Mi elől? A szomorú, magába süppedt, beesett vállú alakra ránézve elég nehéz volt ezt megállapítani. Ökölbe szorított kezek, pattanásig feszült izmok. Mégis fáradt, árkok által mély, lehunyt szemek.

A tanácskozáson csak annyit sikerült eldönteniük, hogy a démoninvázió egyértelműen Lilith műve. A Nagyobb Démon, a Pokol dédelgetett, eddig inaktív hercegnője emelkedőben van, és ujjának egyetlen csettintésével démonok százait, sőt akár ezreit zúdíthatja a városra.

Indítékai ismeretlenek. Segítői ismeretlenek.

Az ökölbe szorított kezek engedtek a szorításból, és egy nehéz, apró tárgy koppanva gurult végig a padlón.

A tárgyon a parabatai rúna félreismerhetetlen, fekete kacskaringói szaladtak végig.

Alec Lightwood, az Intézet (lekókadt) feje lehajolt a tárgyért, miközben pár ezüstös csepp a padlóra hullott a térdénél az immár tágra nyílt szemeiből.

Háborús sebektől, rúnáktól csipkézett ujjai kinyúltak a tárgyért, az egyetlen reménysugárért.

Az adamantin kőért.

Alecnél senki sem ismerte jobban a kő hatását és erejét, de Alecet a kockázat természetesen most sem érdekelte. És Alec éppen azért bujkált, hogy a követ újra bevethesse, újra használhassa, hogy megkereshesse az elveszett, elrabolt, szeretett parabataiját bármi áron.

Alec most azonban úgy érezte, a megoldás valahol máshol várja.

- De hol? – üvöltött fel hangosan, a követ elővigyázatlanul, de rendkívül dühösen vágva a falhoz, ami egy elegáns szaltóval később a földre vetődött a szobában heverő, egyszerű ágy sarkánál.

Alec kétségbeesett volt, de az ösztönei azt súgták, a megoldás akkor is máshol van, ha tetszik neki, ha nem. De közben jól tudta, hogy hiába jönnek neki a hatodik érzékes, lassan már érzéki csalódásnak gúnyolt megérzései, ha ezek egyike sem segíthet Jace-en. Már pedig eddig nem segített.

Alec eddig elrohant Pekingből, ahol Jace-t utoljára látták, szintén valami őrült megérzést követve, miszerint a testvérének New Yorkban kell lennie. Kihagyta Jia Penhallow választásait, bár az is egy rémálommá változott Jace eltűnését követően. Az ülést rövidre fogták, ennek következtében semmiféle változás nem állt be a vezetők között. Magyarul Alec maradt az Intézet feje. A fiút ez sem hatotta meg. Mert hiába a pozíció, ha nincs mellette Jace.

Aztán jött a csata. Amiben ráleltek Talto templomára, rájöttek Lilith tartózkodási helyére. És mégis, Jace nem volt ott.

Magnus a csatát követően annyira fáradt volt, hogy azonnal hazasietett. Alec pedig az Intézetbe rohant, hogy rendkívüli gyűlést hívhasson össze.

Ami szintén, az ordibáláson, pár megszakadt barátságon és Raj kidobásán kívül semmi eredménnyel nem zárult. Maryse Alicantéba sietett, hogy Roberttel beszélhessen fogadott fia hollétéről, a New York-i eseményekről és azok hatásairól az árnyvadászokra nézve.

Izzy valahol az Intézetben futja át a tömérdek adatbázist Lilith után nyomozva.

Magnus pedig otthon van, és bizonyára már régen alszik.