A vég előtt, a vég után

Negyedik fejezet

- Hahó! Jace hívja Alecet! Vagy Magnus? Hé, emberek, ne már, hogy rám nem figyel senki...

- Jace, te tapintatlan bunkó. Fogd már be egy percre, kérlek.

- De nem figyelnek rám.

- Szokj hozzá bátyó.

Alec valami ilyesmit hallott túl azon a hangszigetelő függönyön keresztül, ami beborította őt és a karjában lévő Magnust, de lassan rájött, hogy Jace már megint itt van, és rákvörösen húzódott el Magnustól. Aki persze most már vasmarokkal tartotta, mint valami ragadozó a prédáját. Ebből is érződött, hogy igenis Jace-túltengésben fog meghalni.

- Elmagyarázta neked valaki, hogy mit jelent a „magánélet" szó? Csak mert úgy látszik, téged nem avattak be az egyetemes tudomány világába ilyen szempontból – csattant fel Magnus, majd kelletlenül elengedte Alecet. Jace hanyagul vállat volt, szőke haja a mozdulatra hajsampon reklámokat megszégyenítő hullámzással aranyozta be az arcát. Igen, Jace valóban fenséges látványt nyújtott, de most valahogy Magnus szépérzéke kiégett a szőke Árnyvadász láttán. Nem jó értelemben véve.

Isabelle szája szegletében huncut mosoly bujkált, Clary pedig idegesen toporgott Jace mellett, egyik kezében az irónjával, a másikban Jace kezével. Magnus azonnal észrevette a lány idegességét, és nagyon rossz előérzete támadt, de egyelőre kivárta, mi lesz ennek a vége.

- Amúgy sem az utcán kéne élnetek a magánéleteteket. – Jace most már végre elkomolyodott. Magnus sosem tudta megérteni, hogy lehetséges, hogy a fiú mindenben lát valami humorosat. - Nem ez a lényeg. Hallottuk, hogy démon járt erre, de csak most értünk ide. A szenzorom már nem jelez démontevékenységet. Megöltétek?

Alec bólintott, arcából lassan tünedezett az árulkodó vörösség. Jace parabataia szemébe nézett, és Magnus szinte látta, hogyan kommunikálnak szavak nélkül, úgy, ahogyan csak a parabataiok képesek. Isabellen is látszott, hogy érti Jacet, és ettől az elektrumkorbácsa letekeredett a csuklójáról a kezére, mintha el akarná verni vele fogadott testvérét.

- Mennem kell, Alec. Meg kell akadályoznunk Valentine-t, nem szabad hagynunk, hogy megidézze Razielt. Szólnunk kell Malachinak. Clary nyit egy portált, és...

Izzy és Alec egyszerre kezdtek el beszélni.

- Jace, ezt nem gondolhatod, hogy megengedem.

- Elment az eszed?

Jace először Izzyre, majd végül Alecre pillantott. Tekintetük ismét összekapcsolódott, majd Alec átölelte Jacet. Jace erősen viszonozta a szeretetteljes gesztust. Clary arcára a sajnálat és a bánat felhője kúszott, elhomályosítva zöld szemét, és a kezében tartott irón vészesen megremegett a kezében. Izzy a könnyeivel küszködött, majd ő is Jace-re borult. Végül Jace lefejtette magáról Izzy pulóveréhez ragaszkodó ujjait és Alec erős karját.

- Vigyázzatok magatokra. Jace, ígérd meg, hogy vigyázol magadra.

Jace szemébe visszaköltözött valami pajkos fény, ami akkor bujkál a szemében, ha valami nagy csínyre készül.

- Hékás, tesó, mikor nem vigyáztam én magamra?

Amikor Alec komor tekintetét kapta válaszul, ismételten elkomolyodott, majd hozzátette:

- Tényleg, vigyázni fogok magamra. Ne aggódj értem.

Alec karba fonta maga előtt a kezét, és komoran maga elé meredt.

- Nekem az a dolgom, hogy aggódjak érted, Jace. Sőt, mivel te vonzod a borzalmas, halálközeli eseményeket, lényegében az élethivatásommá vált, hogy aggódjak érted.

Jace erre egy nagyot csapott Alec hátára, aki erre a váratlan mozdulatra kibillent mogorva testtartásából.

- Tudom, és hálás is vagyok érte. Vigyázz magadra és New Yorkra, amíg mi a Lyn-tónál szétrúgjuk Valentine seggét.

Clary még gyorsan átölelte Isabellet, majd elszántan felemelte az irónját.

Magnus még most is elcsodálkozott Clary képességein. Ahogy a lány nemes egyszerűséggel rajzolta fel az elfeledett rúnákat, ahogy a portálokra jellemző sárgás fény megvilágította az utcát és a lány vörös haját, új színekkel töltve fel a lány vonásait. Clary hatalmas erők birtokában volt, de Magnus tudta, ezek az erők jó helyen vannak. Egy jó lelkű, a jóért és szeretteiért halálig küzdő lányban.

Jace és Clary kéz a kézben eltűnt a portálban, a sárga fény megszűnt. A hármas még pár másodpercig mozdulatlanul meredt arra a pontra, ahol a páros alakja elveszett. Először Magnus tért magához.

- Jobb lesz, ha visszamegyünk az Intézetbe, és riadóztatjuk a még hűséges Árnyvadászokat. A Konzult, hogy Jace-ék úton vannak... Elkelhet még a segítség nekik.

Isabelle fekete szeme megvillant, ahogy a korbácsát visszaigazította a kezére, majd hirtelen az övéhez nyúlt.

- Mi a...

A szenzor úgy rezegett Izzy övtartójában, mint egy rezgőre állított telefon. Majd egyre hangosabban, a szerkezet már szinte sípolt... Alec szenzora is rákezdett, és a bizarr kórustól kísérve mindhárman nyomok után kutattak, hogy kiderítsék, mi is történik.

- Úristen.

Izzy az égre mutatott, ahol szárnyas démonok röpködtek. Nem egy vagy kettő, hanem legalább ötven. Köröztek, egymásnak ütköztek odafenn, az ég olyan volt, mint egy morbid dodzsem, és egyszerre zendítettek rá a Pokol szólamára. Alec arcára rémület költözött, és ideges mozdulattal a hajába túrt.

- Na jó, azt hiszem, ide kevesen leszünk.

Magnus azonnal a tengerpart irányába nézett, ahol azt a nyílást találták pár órával ezelőtt.

- Hogy lehettem ekkora marha, hogy nem vettem észre?! Nézzétek!

Követték Magnus ujjainak irányát, amikor meglátták a szabályos oszlopban felszökkenő démonok tucatjait. Olyan volt, mint egy kémény, ami füst helyett... nos, lényeket dobált a felhők közé. Idilli, családbarát New York, ugyebár.

- Alec, én odamegyek, és megnézem, mit tehetek. Hogy be tudom-e zárni azt az átjárót. Ti menjetek vissza az Intézetbe, minden segítségre szükségem lesz...

- Bolond vagy? Nem engedlek el egyedül! Iz, kérlek! Menj és értesítsd Anyát, Rajt, meg mindenkit, aki csak ott tartózkodik! Siess! Nem bírunk el velük ketten.

Iz nagyra nyitotta a száját, hogy Alec fejéhez vágjon valami igen szép hozzászólást, de testvére belé fojtotta a szót.

- Erre most nem érünk rá!

- De...

- Erre se. Siess!

Izzy végül bólintott, majd Magnus nyitott neki egy portált, hogy gyorsabban odaérjen. Már csak ketten maradtak; amit ugyan egyikük se bánt, de nem pont ilyen körülmények között képzelték el a közösen töltött napot.

- Alec? Készen állsz? Fedezned kell.

Alec megragadta Magnus kezét.

- Mutasd az utat, boszorkánymesterem.