Fogj erősen!

7. rész

- Anne, segítek neked, ha megteszel cserébe valamit. Egy bálra kéne kísérő, és te tökéletes lennél. Nem kell semmit se csinálnod, csak szépen felöltözni, és mosolyognod a kamerákba - közölte nyugodt hangon.

Komolyan? Én egy bálon?

Furán éreztem magam a kérése miatt. Egyrészről úgy hangzott, mintha egy prosti lennék, mert nekik kell szépen felöltözniük és hatalmas mosolyt villantaniuk, hogy eleget tegyenek a férfiaknak. A másik ok amit inkább furcsálltam az az, hogy megbízik bennem annyira, hogy elvigyen egy puccos rendezvényre. Mégis muszáj volt eldöntenem, hogy mit áldozok fel.
Az állásomat, a húgomat vagy a büszkeségemet. Így hát nem kellett sokat gondolkoznom.

- Rendben, elvállalom. De cserébe, ha bármikor el kell hoznom húgomat a suliból, te segíteni fogsz.

- Jó. Most pedig menjünk edzeni - mondta nyugodt hangon.

- Azt mondtad, hogy elhozod Lailát. Ott van az állatkertnél. Nem várhat tovább egyedül a buszmegállóban.

- Félreértettél, én azt mondtam, hogy segítek elhozni. Megkértem a testőrömet, hogy vigye haza a húgodat. Hidd el, hogy semmi baja sem lesz.

- Basszus, ha elrablod, akkor először megkínozlak, majd megetetem veled a nemiszervedet, a végső csapás, pedig az lesz, hogy felakasztalak valahova, ahol még egy darabig nem halsz meg, viszont mindened fájni fog. A szádban pedig végig érezni fogod a saját herédnek az ízét. Ne már, valamelyik lépést kihagytam - hosszas gondolkodás után be is ugrott, hogy mi hiányzott. - Hát persze! Hogy is felejthettem el? Ezek után beraklak egy akváriumba, ahol életem végéig nézhetem majd a meggyötört fejedet a kanapémról.

- Erre most mondjak valamit? Tudod mit, inkább menjünk táncolni. Nyilvános helyen csak nem fogsz megetetni a heréimmel - kiment az irodájából, én pedig leszegett fejjel követtem. A stúdióban már mindenki ott volt, így kaptam egy pár irigy pillantást, amiért mi együtt érkeztünk Damonnel. A barátnőmtől csak egy kacsintást kaptam, és a mutatóujját a magasba emelte (de csak annyira, hogy mások ne vegyék észre). Nem tudtam eldönteni, hogy ez azt jelenti, hogy királyan csináltam, vagy emlékeztetés arra, hogy ő egy hónapot ad nekünk. Na jó, ez még mindig elég hülyén hangzik. A tanárnő viszont Bethszel ellentétben elég morcos képet vágott, és egyenesen felém irányította haragját. Ami mondjuk fura tekintve, hogy nem egyedül én késtem el. De nyilván annyira nem volt bátor, hogy a főnökét csessze le. Mellettem hirtelen megszólalt az említett srác:

- Elnézést kérek mindenkitől, csak közbejött valami.

- És te Annabelle? - kérdezősködött, mint aki pontosan tudja, hogy nincs használható indokom.

- Én kértem meg rá, hogy legyen ma este a kísérőm a bálra. A héten eléggé megismertük egymást - csak mi ketten tudtuk, hogy ez nem jelent feltétlenül jó dolgot -, és eléggé megkedveltem. Legalábbis mint barátot, úgyhogy elhívtam magammal. Mostmár kezdhetjük a próbát? - mondta kicsit türelmetlenül. De nem ez volt a legnagyobb gondom, hanem az, hogy éreztem magamon minden ember tekintetét. Még a fiúk is engem néztek árgus szemekkel, gondolom azért, hogy felmérjék a kinézetemet. Tudtam, hogy ez rám nézve csak rosszat jelenthet, hiszen a lányokkal barátságban kéne lennem, nem pedig rivalizálnom velük. Fájt, hogy Damon a beleegyezésem nélkül mondta el nekik, még akkor is, ha csak jószándékból tette. Elegem volt azzal, hogy olyan, mintha mindenki ellenem lenne. Tényleg ELEGEM volt!