- Ki a franc vagy te? És hogy mersz velem ilyen hangon beszélni? - kérdezte dühösen DK. Az arcáról sütött a harag, szemében tűz égett. Szerintem teljesen érthető, ha azt mondom, hogy eléggé megijedtem. Sajnos ettől függetlenül én is ingerült voltam, és minden mindegy alapon visszavágtam:
- Annabelle vagyok, és igazából elnézést szeretnék kérni, mert későn vettem észre, hogy maga egy totális idióta. Az egyik kedvenc idézetem így szól: "Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal." Ez egy hatalmas igazság!
- Tudod, tekintve, hogy ma én foglaltam le ezt az épületet próbák miatt, akaratlanul is meg kell kérdeznem, hogy ugye te nem az egyik táncos vagy? Mert abban az esetben ki vagy rúgva!
Ebben a pillanatban tértem magamhoz a dühből. Fel sem merült bennem, hogy ez a faszkalap egy pillanat alatt megöli a gondosan felépített jövőmet. Arról nen is beszélve, hogy nem állíthatok most haza Lailaval, hiszen a szüleim egy fontos projekt közepén vannak. Márpedig nem tudom munka nélkül eltartani magunkat, de legfőképp nem akarom elrontani az első olyan napomat, amikor végre kiléptem a szüleim árnyékából. Szépen lassan legurult egy könnycsepp az arcomon, amit utána sok másik is követett. Nem tudtam elhinni, hogy képtelen vagyok gondolkodni. Először is mekkora esélye van annak, hogy valaki egy méregdrága autóban érkezik ide. Már itt le kellett volna esnie, hogy jobb lenne befogni a számat, de nem. Meglátom, hogy a kocsiban a főnököm ült, és nem bocsánatot kérek, hanem közlöm vele, hogy egy idióta. Atyám mekkora marha vagyok!!!
- Jajj, kérlek ne sírj már! Baszki, most persze én lettem a hülye paraszt, aki képes megsíratni egy lányt. Megígérem, hogy egyelőre nem rúglak ki, csak hagyd ezt abba - mondta még mindig egy kicsit ingerült hangnemben. - Hozd rendbe magad, és utána gyere be a stúdióba! És senkinek sem mondhatod el ezt a mostani incidenst.
Miután befejezte a mondatot beült a kocsijába, és elfoglalta a mellettem üresen álló parkolóhelyet. Kiszálltam a régi Suzukimból, és még gyorsan utána kiálltottam Damonnek, aki már 5 méterre tőlem sétált az épület felé.
- Tényleg köszönöm!!! - mondtam neki, de erre már nem kaptam választ.
VOUS LISEZ
Fogj erősen!
Roman d'amourAnnabelle Storm minden álma, hogy világhírű táncos legyen, és úgy tűnik, hogy egyre közelebb jár ehhez a céljához. A lány élete egy szempillantás alatt gyökeres fordulatot vesz. Egy új város, egy hatalmas lehetőség és... egy öntelt, bunkó, gazdag (é...
