Egy új kadét: Attack on Titan fanfiction (SZÜNETELTETVE)

20. Fejezet: Érvek mellette

Antonia szemszöge

Újabb bezártság várt Jaelre. Azt a bizalmat, amit megszerezhetett volna akkor, rögtön el is veszítette. Vagy nekem kell valamit tennem érte, vagy örökre börtönben élheti le hátralévő életét.

Hanjit támadtam le először, ő biztos tud valamit tenni és megérthet engem. Végső soron rajong a titánokért. Az irodája felé menet közben állítottam meg, határozott és rideg voltam vele.

- Adj még egy esélyt Jaelnek! Csak előjöttek a rossz emlékei, de tudtam kezelni! - kezdtem bele mondandómba, de a nő csak sóhajtott egyet.

- Hiába szeretném én is bebizonyítani, hogy ártalmatlan, túl sok bizonyíték játszik ellene. A meggyilkolt katona, a múltkori kirohanása és az, hogy majdnem eltaposott engem - kellemetlenségében megdörzsölte arcát - Lehet, hogy rá is bírósági tárgyalás vár. Csakhogy nem ugyanaz a sors, mint Erenre.

- De ez más! - emeltem fel a hangomat - Ott nektek kellett megszerezni Erent. Itt ti ajánlanátok fel boncolásra Jaelt! Ha te is ugyanúgy meg szeretnéd védeni, segíts nekem!

A nő elgondolkozott, ugyan lelkesség csillogott szemében, arca bizonytalan volt. Felhajtotta pántos szemüvegét és megdörzsölte orrnyergét. Tyűha, még sosem láttam ennyire viaskodni önmagával!

- Miért akarsz neki ennyire segíteni? - tette fel a legnyilvánvalóbb kérdést, bár azért némi titokzatosság lapult szavaiban.

- Mert szeretem, mert megvédett, mert eljegyzett, mert megért, mert ő az egyetlen ember az életemben, akit befogadtam - soroltam kicsit kelletlenül, bár időközben hangom meglágyult - Ha ennyi ok nem elég, akkor semennyi!

Hanji végül elmosolyodott és barátian átkarolta vállamat. Én ugyan kicsit feszengtem szorítása alatt, de ugyanúgy elvigyorodtam és szívem felszabadult.

Következő utam Levihoz vezetett Hanji társaságában. Bárki bármit mond, én sejtettem, hogy van valami a két katona között, így a szemüveges biztosan jobban tudja meggyőzni, mint én. Délután ketten be is kopogtunk az irodájába, ahonnan egy "szabad" felkiáltás jelezte engedélyét.

- Ki vagy és miért? - kérdezte fel sem nézve, de ahogyan meghallotta Hanji hangját, félretolta papírjait.

- Levi, Jael ügyében szeretnénk veled beszélni és arra kérni, hogy végezzünk el vele még egy átváltozási kísérletet - mondta fegyelmezetten és izgatottan a nő.

- Hogy aztán mindenkit darabonként szedjünk össze? Azt már nem! - komorodott el a férfi arca.

- Kérem, Kapitány, hallgassa meg az érveimet mellette! - léptem előrébb Hanji mellől.

Egy pillanatra hezitált, majd az előtte lévő székre mutatott, én pedig engedelmesen leültem, miközben a szemüveges nő mellém állt.

- Hallgatlak! Győzz meg! - könyökölt Levi az asztalra és úgy figyelt rám. Ilyet azóta csinált-mármint azt, hogy figyel rám-amióta sikeresen vezettem a csapatomat azon a felderítő úton, amikor Jael majdnem meghalt.

- Igaz, Jael volt az, aki megette a katonát és nekem dobta annak egyik felét, így leestem a lóról és eltűntem. De utána ő védelmezett hetekig, bár akadtak kirohanásai, mindegyiket tudtam kezelni - szünetet tartottam, hogy megfigyeljem Levi reakcióját, azaz a semmit - Nem akart először visszajönni velem. Én nekem kellett meggyőznöm. Félt attól, hogy mit fognak vele tenni, mert tudta tettei súlyosságát.

Csend állt be, nyomasztó, kellemetlen szótlanság. Nem tudtam eldönteni, ez azt jelenti, hogy Levi gondolkozik, vagy több érvet vár el tőlem.

- Levi, nekem is van pár bizonyítékom, hogy a fiú igenis használható - szólalt meg hirtelen Hanji és közelebb ment az asztalhoz - Nem csak hogy kitűnő hallása van, de elképesztő mozgási képességei is. Megfigyeltem, hogy Erennel ellentétben ő képes kifinomult mozdulatokat tenni és óvatos mozgást is.

- És az mi hasznunkra válik? - vágott hirtelen bosszús hangon a szavába a kapitány - Gyenge a titánja, alig bírja uralni és lelkileg sem egy stabil fiú.

- Miért? - kezdtem bele gúnyosan - Talán Eren olyan jól irányítja a titánt és olyan erős lelkileg? Egy dühöngő kisfiú, semmi több. Jael segítségével olyan dolgokra lennénk képes, mint például visszafoglalni a Mária falat!

Ez lehet túlzás volt, gondoltam, azért tényleg gyengébb Jael, mint Eren, de erősebb a többi másik titánnál. És hihetetlenül gyors!

- Legyen! - sóhajtott Levi - Eljárok ebben az ügyben! De nem ígérhetek semmit, ebbe Erwinnek is bele kell egyeznie!

- Nagyon szépen köszönöm, kapitány! - örültem meg és felpattanva a székemből tisztelgésbe vágtam magam.

~¤~

Jael szemszöge

Láncok szorították sebes csuklóimat és kínzó éhség mardosta üres gyomromat. A láncok meg-megcsörrentek, ahogyan a kemény padlón próbáltam kényelmes helyet keresni, ami soha nem történt meg. A gyertyák pislákoló fénye éppen hogy lejutott a cellámhoz, bőröm és szemem hiányolta a szikrázó napfényt. Hirtelen Erwin tűnt fel a folyosón, mellette a szigorú Levi. Rögtön bajjós érzés fogott el, gyomrom akaratlanul is összeugrott, torkom elszorult. Ijedtemben hevesen fészkelődni kezdtem és láncaimat rángattam.

Nem akarok meghalni!

- K..kérem! Ne öljenek meg! - dadogtam ijedten - Hol van Toni? Toni? Kérem, Antoniát szeretném! Hol van?

- Ne félj, Antonia fent van és biztonságban, végig érted harcolt! - mondta higgadt és mély hangon a parancsnok.

- Akkor nem ölnek meg? - kérdeztem reménykedve - Szörnyen röstellem, amit tettem. Tudja, kísértenek engem! Mindenki! A húgom, anyám, apám! A falum!

Visszagondoltam szörnyű rémálmaimra, ahol az összes általam legyilkolt ember mindenhova követett, mindenhol megtaláltak és fájdalmasan megkínoztak. Az ilyen éjszakákon általában sírva és verejtékkel borítva keltem, és még az ébredés után is az a nyomasztó érzés maradt, hogy követnek.

Basszus, megőrültem!

- Dehogy ölünk meg! - felelt Erwin - Még egy kísérletet végrehajtunk, hogy átváltozz. Arra kérünk, hogy most legyél nyugodt és fékezd az indulataidat!

- Kérem, Antonia nélkül nem bírom! Ő megvéd! - néztem kérő szemekkel a férfira.

Erwin intett, mire Levi felment a folyosón és pár pillanat múlva visszatért, oldalán a lánnyal.

Antonia szemszöge

Elszorult torkom és könnyek gyűltek szemembe, ahogyan a rémálmoktól kísértett, megtört fiúra néztem. Meg akartam védeni, rossz volt így látni, gyengén és tehetetlenül. A rácshoz szaladtam és átnyúlva a hideg fém között szorosan magamhoz szorítottam Jaelt, miközben lassan eleredtek könnyeim.

- Nem akarlak így látni! Olyan szörnyű! - mondtam elhaló hangon.

- Tudom, én sem akartam, hogy így láss - hallottam halk, mégis valahogy megkönnyebbült hangját - De te segítesz nekem! Te megnyugtatod a szívem és bátrabbnak érzem magam veled!

Mély levegőt vettem és mosolyt erőltetve arcomra szólaltam meg újra.

- Kiengednek és még egyszer át kell változz! Melletted leszek végig, érted? - Jael erre boldogan átnyúlt a rácson és...

A parancsnok és a kapitány szeme láttára egy csókba rántott. Oké, tudják, hogy eljegyzett, meg hogy szeretjük egymást, de azért mégis katonák vagyunk, akiknek a viszonyuk kimerül az "Igenis"-ben. Ennek ellenére sokáig élveztem a csókot, olyan régen éreztem ajkai ízét. Elválva egymástól felnéztem a kicsit kínosan álldogáló társaságra, bár leginkább csak Erwin tekintgetett össze-vissza, Levi halál nyugodt fejjel nézte végig.

- Akkor, parancsnok, kiengedi? - kérdeztem reménykedve a földről feltápászkodva.

- Igen! - bólintott magabiztosan a férfi.

Reméltem, hogy jól fog sikerülni a kísérlet. Szeretem Jaelt és nem akarom elveszíteni!