Egy új kadét: Attack on Titan fanfiction (SZÜNETELTETVE)

8. Fejezet: Új rang

Antonia szemszöge

Levi felhívott az irodájába. Remek, mit kapok? Féltem a kapitánytól egy kicsit, de erőt vettem magamon és próbáltam fegyelmezetten viselkedni. Este meg is jelentem az irodája előtt, majd kettőt kopogtam az ajtón és vártam. Pár másodperc múlva Hanji nyitotta ki az ajtót és engedett be. Az irodába érve tisztelegtem, majd kihúzva magam szólaltam meg.

- Ackermann kapitány, jelentkezem az ön kérésére! - daráltam le.

Levi intett egyet, mire elernyedtek az izmaim és nyugodtan álltam előtte. Az íróasztala mögött ülve elővett egy papírköteget és azt nyújtotta felém. Én feszengve elfogadtam és beleolvastam. Mielőtt rájöhettem volna, mi ez, Levi segített.

- Antonia, ezek azok a papírok, amik kadét, illetve első bevetéséről vannak jelentések és a személyes iratok. - mondta kifejezéstelen hanggal.

Hanji Levi mellé sétált és ő is figyelt engem. Mivel nagyon nem értettem ehhez, átolvasva sem lettem sokkal okosabb. Persze most is kiigazított a kapitány.

- Az eredményei, illetve jelentések alapján nem valami erős és vakmerő katona. Nem jobb sok embernél és nem mondható kitűnőnek. De egy valami megfogott benne.

Azzal felállva a székéből mellém sétált olyan közel, hogy a leheletét is éreztem. Ettől kiborsózott a hátam és az egekbe szökött a pulzusom. De megőriztem hidegvérem és fegyelmezett maradtam. Eközben a kapitány a kezeimből elvéve a lapokat egy vékony köteget adott oda, amit csak áttekintettem. Nem találtam fontosnak, de ahogyan jobban beleolvastam, rájöttem, itt valami rohadtul bűzlik.

- Uram! Ezt én nem értem - tartottam elé a papírköteget.

- Pedig értened kell. És érted is, csak nem akarod elfogadni - nézett rám Levi.

- Miért van ez itt, hogy megfelelő alany? Mihez? - néztem rá egyre ijedtebben.

Hanji megrázta fejét, mire Levi sóhajtott egyet és visszaült székébe. Értetlenül álltam az iroda közepén, kezemben az irattal és nem tudtam, hogy most eszméletlen nagy gázban, vagy marha nagy mázlista vagyok.

- Antonia, nemde? - kezdett Levi a többi iratom közt kutatni. - Nincsen családja, nincsen családneve, igazi születési dátuma és származási helye. Egyszerűen itt él ebben a világban én senki nem tudja magáról, ki a franc.

Hanji eközben mellém sétált és leültetett egy székre, szemben az íróasztallal. Nekem meg a szívem már a torkomban dobogott és összeszorult a gyomrom. Nem az zavart, hogy ezeket rólam elmondta a kapitány. Az zavart, hogy nem tudtam, miért fontos ez neki.

- Szóval, kapitány - kezdtem bele - Miért hívatott ön ide? Miért vagyok alkalmas "alany"?

Levi komoly arccal szemeimbe meredt, kezeit az asztalon pihentette. Acélkék szemeivel végigmért engem, majd meggyőződve arról, talán jól vagyok, belekezdett.

- Antonia. Az enyémhez hasonló csapatot fog vezetni nem messze az enyémtől. A következő bevetésen már alkalmazva lesz az új rangja, mint kapitány. A csapattagokat ön választhatja ki és beszélhet velük. A különképzésére már holnap időt szánunk.

Levegőt elfelejtettem venni és kihagyott a szívdobogásom is. Új rang? Kapitány? Megilletődve néztem Levira és Hanjira, majd felpattanva székemből szalutáltam nekik.

- Igenis! - mondtam lelkesedve.

Hanji barátságosan elmosolyodott, ahogyan látta, mennyire felpörögtem ezen. Levi meg ugyanazzal a komor és kifejezéstelen arccal meredt rám, majd intett egyet, hogy pihenhetek. Leeresztve karjaimat indultam volna ki az irodából, de az ajtóban megállva visszafordultam és halkan kérdeztem.