[Már nem kellesz!]

388 30 1
                                    

/Suga szemszöge/

*Épp a parkban sétálgattam amikor pittyegni kezdett a telefonom, jelezve, hogy üzit kaptam. Megnéztem gyorsan és nagyon boldog lettem! Kook válaszolt meg is néztem az üzenete.*


~Suga!

1. Ne hívj Kookienak nem vagyok kisgyerek!

2. Ha nem fogható Szöulhoz akkor a szüleid sem lennének oda ennyire érte és már lassan hazafelé is tartanál.

3. Azt csinálok amit akarok.

4. Nem szívtelenül hagytál el, csak szerintem kissé meggondolatlan voltál, de értem hogy fontos a családod ezért nem is haragszom.

5. Én is szeretlek még, azt hiszem!                                Jungkook!~


*Lefagytam.... olyan stílusban írta az üzenetet mint amilyen én voltam régen.... Persze, hogy már nem kisgyerek de eddig imádta, ha így hívtam. És ha nem haragszik miért nem ért meg? De ez az utolsó mondat..... "azthiszem" A boldogságomból hirtelen  öngyűlölet és szomorúság lett. Vissza fordultam, hogy haza induljak de néhány barátom utamat állta. Igazából csak öt van. Két kínai, egy japán és két magyar. Tao (kína), Ziyi (kínai+lány), Yuto (japán), Kira és Viktor a két magyar testvérpár. *

-Sugiii, holnap nagy videó játék party lesz Tao-nál, mindenkit meghívtunk, kivéve Ziyi-t.... *sóhajtottam egyet majd válaszolni próbáltam.*

-Nincs most jó kedvem.... Meglátom, hogy megyek-e. Amugy... Ziyi-t miért nem hívtátok? *indultam el lassan Yuto pedig jött mellettem.*

-Azt mondta sok a tanulni valója multkor is, így nem nagyon próbálkoztunk....

-Jajj te. *átkaroltam majd mentünk tovább.* Akkor beszélni kéne Kirával, hogy pizsama partyzzanak egyet nála. *bólintott egyet majd én is.* Ha nem haragszol meg én most megyek....

-Oké, csumi. *Yuto magamra hagyott én pedig pár perc várakozás után hazaindultam. Beletelt egy 20 percbe mire hazaértem. Anyáék a kanapén ülve beszélgettek.*

-Sziasztok. *adtam anyának 2 nagy puszit.*

-Szia. Fiam... van itt valaki aki látni szeretne téged. A szobádba van.. *mondta apa én pedig nagy meglepődöttségemben szaladtam fel. Benyitottam az ajtóba és egy egész hétköznapi ruhába öltözött barna hajú fiút láttam. Ez....*

-Tae... Mi-mit csinálsz itt? *a fiú felállt és nyakamba ugrott.*

-Hiányoztál, haver. Gondoltam meglátogatlak ha már Kook rákényszerített, hogy jöjjek el neki ide fülbevalóért, mert neki itt tetszett meg egy...... Nem tudom mi jár a fejében, de szerintem csak meg akart szabadúlni tőlem. *Tae aggodalmasan elhadarta az egészet majd visszaült az ágyra.*

-Annyira megváltozott. Milyen most? Rég nem láttam... *felém fordult Tae és elnevette magát.* Most mi van? *néztem rá értetlenül mire abbahagyta a nevetést.*

- Megmutatom neked hogy néz ki.... hogy mi lett vele 3 hónap alatt.. Annyit könyörögtem neki... de én már nem tudtam visszafogni, így már csak nevetni tudok... Sírni már nem. *Tae elővette a telefonját és mutatott egy képet Kookról.... Alig hittem a szememnek. Szóval a bunkó stílushoz egy ijesztő külső is jár. Hogy lehet ennyire bolond? Nem bír rám várni??? Annyira bűntudatom van....*

-Ez.... nem lehet ő. *csak ennyit bírtam mondani, majd kivettem Tae telefonját a kezéből és Kookot kezdtem hívni. Csörgött.. csörgött... már le akartam tenni mikor felvette.*

-Mongyad mivan? Mit nem találsz? *mély és rekedtes hangon szólalt meg. Egy nagyot nyelve pedig válaszoltam.*

-A régi Kookot... *suttogtam.*

-Suga? Te...hogy? Szia.

-Ne tedd le! Várj... *kiáltottam bele a telefonba.*

-Mit akarsz? Gyorsan mond, dolgoznom kell.

-Vissza megyek hozzád. Anyáék biztos megértik, csak várj meg. Nekem még kellesz és hiányzol szeretlek! *szakadtak ki könnyeim.*

-Maradj csak... Nekem te már nem kellesz! Már azt sem tudod, szeretlek-e egyáltalán. Nem véletlenül nem kerestelek... Szia. *letette a telefont én pedig Tae telóját az ágyra dobtam. Kezeimet ökölbe szorítva ültem le az ágyra és egy nagy sóhaj után szólaltam meg.*

-Elvesztettem... Mint ŐT. Most én tettem mindent tönkre.... Tae *néztem rá* vigyázz rá, oké? *Tae bólintott majd felállt.*

-Én megyek is egy hotelben töltöm az estét, neked most egyedül kell lenned. *tudtam, hogy iagaz van így nem is vitatkoztam, hanem bólintottam ő pedig elment...*

/Jungkook szemszöge/

*A szívem összeszorult mikor kimondtam mindegy egyes hazug szavamat. Könnyeim záporozni kezdtek, telefonom pedig az ablakon repült ki. Nem törhetek össze. Megint bántani fognak.... Szeretem őt, túlságosan és csakis rá gondolok azzal, hogy nem kérem, hogy jöjjön haza. Sóhajtottam egy nagyot, majd elindultam dolgozni. A tetováló szalon az egyik új haveromé volt. Becenevén GD (G-Dragon). Mikor beértem a boltba könnyeimet letörölve mentem oda a pulthoz és néztem meg a mai embereimet.*

-Csövi, Kook. Ma 3 embered lesz nézd csak meg. *GD köszönt majd a dobozokat vitte be a hátsó raktárba. Szóval lesz egy lány... és 2 srác. De utálok lányokat csinálni... Nem mindegyik, de sok nyávog ha az elsőre jönnek. De Rose szerencsére nem az első tetkóját csináltatja nálam. 10 óra van, mingyárt itt is az első vendégem. Leültem a székbe, és elkezdtem megrajzolni 2 mintát ami szerintem illene hozzá... Telt az idő, majd lassan meg is érkezett.*

- Hello, srácok! *intett Rose. Fekete haja oldalra volt fésülve, ruhája pedig egyszerű volt*

-Szia csajszi. Most Kook csinál, *intett GD és pakolt tovább.*

-Szia. Na csüccs le, mutatom mim van. *elétettem a két rajzot. Az egyiken egy kard volt amire egy kígyó fonódik rá a másikon pedig egy szívm aminek a közepén egy fekete szaggatott lyuk van. Az elsőt választotta. Mindent elrendeztem és már neki is álltam a munkának. Rose szó nélkül tűrte a dolgokat. Nem is beszélt sokat, tudta, hogy nem szeretem ha zavarnak munka közben. Ez keörülbelül olyan 2 órás munkának ígérkezik nálam, mert én nagyon profi és pontos vagyok. De egész idő alatt csak Sugára és az ígéretére tudok gondolni... Már akkor megszegte az ígéretét, amikor az első levelet írta nekem.... Elengedem! Elengedem végleg... és a gondolatokat elhesegetve fejemből, gondoltam az egy személyes jövőmre....*

/Suga szemszöge/

*Sosem adom fel....*


Annyeong! Ez itt az utolsó rész... Nem lett happy end, tudom.

Remélem tetszik és köszönöm, hogy ilyen sokan(nekem ez sok) olvastátok!!! :-)

+Kellesz nekem+ /YoonKook/ (*Befejezett*)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora