+Kellesz nekem+ /YoonKook/ (*Befejezett*)

7,rész: Újra az enyém vagy

*Mikor hazaértünk és elköszöntünk a többiektől kivettem a csomagtartóból a saját cuccainkat és vállamra véve sétáltam be Kookkal. Eléggé fáradtnak tűnt.*

-Menj fürödj le, majd én elpakolok... *alig látott ki a szemén így rábólintott és felment. Miután a néhány koszos tálat elmostam és a táskát betettem a szekrénybe, összedobtam alap porból néhány szem amerikai palacsintát mézzel utána pedig vártam rá. Lassan kibotorkált a fürdőből és lejött hozzám majd leült.* Jó étvágyat... *mosolygok rá majd csendes étkezésünk után elvonul szobájába én pedig a fürdőbe. Egy jó pihentető forró fürdő után felöltözve bekopogok hozzá*

-Jungkook... Bejöhetek?

-Gyere. *hallottam hogy sóhajt aztán benyitottam. Bent feküdt az ágyba betakarózva én pedig gondolkodás nélkül befeküdtem mellé.*

-Nagyon hiányoztál... Ugye tudod? *kulcsolom össze ujjainkat.*

-Tudom. *sóhajt* Tudod... Ennyi idő után nem tudom, hogy álljak a dolgokhoz... Nincs sok remény arra, hogy minden olyan legyen, mint rég... De meg fogom próbálni... Csak kérlek, ha látod hogy nem megy nekem, ne erőltesd... *kikerekedett szemmel hallgatom. Mióta visszajött sosem mondott egyszerre ilyen sok mindent. Hüvelyk ujjamal megsimítom kézfejét*

-Rendben, megígérem... De csak mert szeretlek téged.... *nem válaszolt nekem semmit csak karjaim közé bújt és lassan elaludt. Én még egy jó darabig gondolkoztam és nézelődtem, majd a kellemes érzéstől, hogy őt ölelhetem, elaludtam. Reggel úgy ébredtem, hogy még mindig karjaim közé van bújva így lassan cirógatni kezdtem vállát, mellyel elértem, hogy felébredjen.*

-mmmm....

-Neked is Jó reggelt.. *puszilok hajába* Pihizz még, addig csinálok reggelit... *kimásztam mellőle és lemenve a konyhába nekiálltam reggelit készíteni egy dallamot dúdolva közben. Miután befejeztem és kitettem az asztalra felszóltam Kook-nak aki nagyon lassan de leért. Odaléptem hozzá és átöleltem* Csak nem beteg leszel? *fogom meg homlokát de egyáltalán nem forró*

-Nem...dehogy... *morogja vállamba én pedig erősen tartva őt leültetem.*

-Enned kell, szóval addig fel nem kelsz míg meg nem eszed az összeset... *parancsolok rá*

/körülbelül egy óra küszködés után Kook megevett mindent, majd mivel gyenge volt megvárta míg elmosogatok.*

-Kook... Őszintén... Bevettél valamit? Vagy esetleg szívtál? *támaszkodom meg a pulton. Eléggé ismerős és gyanús nekem ez a rosszullét.*

-Nem. Már tiszta vagyok... Egyszerűen csak nagyon fáradt vagyok... *sóhajtva hátradől én pedig odasétálok hozzá és felkapom.*

-Hiszek neked... *miután átkarolta nyakamat felvittem a szobába és letettem az ágyra* Van kedved filmezni??

-Mh... De ne horrort... most nem bírnám...

-Rendben. *kerestem egy fantasy filmet majd befeküdtem mellé és hagytam, hogy kényelmesen elhelyezkedjen. Fejét mellkasomra helyezte egyik kezét pedig ölembe tette, amit meg is fogtam neki. Csendesen néztük a filmet, ami szerintem nagyon érdekes volt, majd egyszer csak azt halottam, hogy szuszog. Elaludt. Lejjebb halkítottam a filmet és nyugodtan feküdtem nehogy felébresszem. Olyan édesen alszik, látom a kis nyuszi fogait... Még ha nem is fűz sok reményt a jövőnkhöz, én mindent meg fogok tenni... Mert nagyon nagyon szeretem és tudom, hogy ő is engem. Csak nem tudja feldolgozni a múltat, de segítek neki...*

/2 óra múlva/

*Míg Kook aludt én is elszunyókáltam kicsit, majd Kook mozgolódására ébredtem. Kinyitottam a szemeimet, majd láttam, hogy mellém feküdbe nézi a plafont*

-Jobban vagy? *nyújtózkodom és mellkasára simítok*

-Igen... sokkal jobban vagyok... Biztos azért, mert nagyon kényelmesen aludtam... Nem nyomtalak agyon? *fordul velem szembe*

-Nem. Nagyon jó érzés volt de az még jobb, hogy neked is... *nyomok egy puszit orrára majd egy rövid kis csókot ajkaira.* Szeretnél elmenni valamerre?

-Ma? Ma inkább ne... Szerintem fejezzük be a filmet, aztán főzzünk együtt valamit... *bár ugyan olyan semleges hangon mondja, mégis jó érzés, hogy ezeket ő kéri és nem nekem kell rávennem. Sejtettem, hogy enyhülni fog kötünk a feszültség, de nem hittem hogy ilyen gyorsan... De mégsem szeretnék sietni, hagy irányítson...*

-Rendben én benne vagyok... Van esetleg valami új recepted? Bármit megfőzök neked tudod, de már nem tudom mit főzhetnék... *sóhajtok mosolyogva és lelkesen*

-Miért nem főzöl valami olyat, amit kint Amerikába tanultál?

-Hát... Nem zavarna téged? Mert igazából sok finom dolgot ettem amit el tudnék készíteni... *őszintén meglepődtem az ötletén. Csak tudnám mi jár a fejébe, hogy ilyen hirtelen engedi hogy közeledjek egyben úgymond élménybeszámolót tartsak neki.*

-Nem zavarna. Ami finom az finom... *elmosolyodva megint egy apró csókot nyomok ajkára amit most viszonoz is.* Na elindítod a filmet? *dönti neki hátát az ágy támlának én pedig a távirányítóért nyúlva elindítom a filmet és közel húzódva hozzá nézem.*

*Főzéskor sok mindent tanítottam neki. Egész idő alatt kellemesen volt a hangulat egyszer kétszer meg is nevettettem. Jó érzés volt látni megint, a boldog énjét. Nagyon rövid élménybeszámolót tartottam neki ami különösebben nem izgatta de meghallgatta. Természetesen, mint mindig, most is elnézést kértem mindenért, de azért a mostani hangulatot sem akartam tönkre tenni. Az evés után megint megkaptam azt mint mindig, hogy nem tudok mosogatni, így ő mosogatott el. Mosolyogva  öltöztünk fel, mert azért mégis szükségünk volt egy kis levegőre, így bár csípős hideg volt, de elmentünk egy rövid sétára, ami nagy részben alap kérdésekből és válaszokból állt. De nekem már az is jó érzés volt, hogy velem van, nem drogozik és hallhatom azt a csodás hangját és láthatom gyönyörű ragyogó szemét... Mert nélküle az én szemem sem ragyog...  De ha vele vagyok, neki adnék minden csillagot...*

Annyeong!

200 év után hoztam egy részt... Szerintem lehetett volna jobb is de ennyi tellett tőlem, remélem tetszik!

Figyelem!  Már csak 3 rész van hátra... Nincs sok ihletem, de az utolsó részeket szeretném nagyon jóra, így lehet megint kicsit többet kell várni a folytatásra...