+Kellesz nekem+ /YoonKook/ (*Befejezett*)

9,rész.: Szívből szeretni

/Jungkook szemszöge/

*Reggel Suga meleg ölelésében ébredtem. Mivel már 10 óra volt, ébresztés képpen lassan beletúrtam hajába. A tegnap este fantasztikus volt... arra a kis időre sikerült elfelejtenem minden gondot. Suga lassan hümmögve kinyitotta szemeit, majd rám mosolygott. Nem akartam már most reggel tönkretenni a jó kedvét így csak én is rá mosolyogtam és hagytam, hogy egy puszit adjon arcomra.*

-Jó reggelt... *suttogta fülembe*

-Jó reggelt... *tettem mellkasára kezemet.* Jól aludtál?

-Viccelsz? Csodálatosan aludtam... Remélem nem csak én...

-Én is jól aludtam, ne aggódj:... *lassan felültem és hajamba túrtam*

-Kook... *éreztem, hogy kezemre simít majd összekulcsolja ujjainkat* Élvezted a tegnap estét? *kérdezte szomorúan*

-Igen persze. Miért ne élveztem volna? *szembe fordulok vele és álla alá nyúlva felemelem fejét* Mondtam... Meg teszek mindent, hogy minden jó legyen... *lassan elmosolyodva átölelt engem*

-Nagyon nagyon szeretlek, Kook....

-Én is téged, Suga... *suttogtam miközben erősen öleltem.*

*A reggeli rutinjaink után eldöntöttük, hogy mivel ma egy kicsit naposabb az idő lemegyünk a haverokkal a partra. Felvettem egy fekete szaggatott nadrágom, egy fehér pólót és a pólóra egy puha kötött kékeszöld pulcsit, majd Nike cipőmet. Megvártam, hogy Suga is elkészüljön. Kis nyavalygása után megengedtem, hogy fogja a kezem így hát így mentünk le az autóhoz. Mint mindig mi ültünk be leghátra*

-Akkor most már megint dúl a láv? *kiáltott nekünk hátra a kormánynál ülő Namjoon.*

-Ne.... *Suga félbevágott*

-Igen.

-Részleteket kérek! *kiabálta Hopi majd egymásra néztünk.*

-Azt te nem akarod tudni, Hopi... *mondtam neki miközben mindketten halkan felnevettünk, igazából nem is értem min.*

-Srácok, most hogy mindenki itt van, szeretnélek meghívni mindannyiótokat az esküvőmre... *szólt a második sorban ülő Jin, mire a többiek ujjogni kezdtek. Én nem mondtam semmit, mert nem ismertem.*

-Gratula! *mondta Jimin majd Suga*

-Gratu, haver! *mondta Tae is aki mindig elöl ül Namjoon mellett.*

*Egész úton az esküvőről beszéltek, Suga néha hozzám is rendezett néhány kérdést, majd mikor odaértünk különváltunk. Elindultunk sétálgatni a part szélén a vízbe. Suga lassan mellém ért és megfogta kezét, de nem egyedül jött hanem Jiminnel*

-Szia, Jimin. *köszöntem neki majd tovább sétáltam*

-Haver... Örülök, hogy minden rendben... Remélem most már végleg együtt maradtok...

-Én is remélem... *tette hozzá Suga*

-Én is. Na de figyuzz már, ha már ilyen szerelmi dokika vagy, neked miért nincs senkid? *Suga és ő összenéztek majd elmosolyodtak.*

-Nekem van. együtt vagyok Namjoonnal... *kikerekedett szemmel néztem.*

-Legalább nem mi vagyunk az egyetlen meleg pár... *Mondta Suga kezemre simítva*

-Végül is ja... De am Gratu. Majd esküvőre hívjatok ám...

-Jössz te anélkül is. *kiabálta nekünk Namjoon miközben Hopival Tae-t kergették*

-Gyerekek... *sóhajtottam, majd csak Jimin távolodó alakját láttam. Kézen fogva sétáltam tovább Suga-val*

-Szerinted nekünk valaha lesz? *értetlenül néztem rá* Esküvőnk....

-Hát... Egyszer biztos... De nem most... Előbb használjuk ki a szabadságunkat és próbáljunk meg mindent helyrehozni.... *bár láttam nem örül annak hogy sokára tervezem, de utolsó mondatom még is megnyugtatta őt.*

-Én akármeddig várok, tudod... Senki mást nem tudnék ennyire szívből szeretni... *csókja amit arcomra lehet nagyon jól esett, így átölelve őt simogattam hátát*

-El sem tudod képzelni, mennyire hiányoztál akkor... Olyan érzés volt, mint ha sosem lettem volna neked... *bekönnyesedett a szemem és hallottam ő is szipog.*

-Mindig is az egyetlenem voltál, érted? Még ha egyszer el is kell mennem újra, akkor is hamar visszajövök és itt leszek neked... *apró csókokat adott arcomra, utána pedig én egy rövidet ajkaira és letöröltem könnyeit.*

-Legközelebb, ha akarod ha nem veled megyek... Nem akarom még egyszer ezt átélni... *sóhajtva letörlöm saját könnyeimet is.*

-Én pedig sosem akarlak még egyszer elhagyni... Soha... *egymás szemébe néztünk és percekig csak álltunk, mikor elkezdett esni az eső. Mindig is ilyenre vágytam, így ajkaira tapadtam és szenvedélyesen kezdtük csókolni egymást. Bár már csurom vizek voltunk mégis csak akkor hagytuk abba, mikor meghallottuk a többieket kiabálni. Megfogtuk egymás kezét majd lassan és nyugodtan kezdtünk visszasétálni. Beültünk a hátsó ülésre, és hallgattuk a rádióból szóló halk zenét. A 2. sorban ülők mind bealudtak... Tae-nak sem kellett már sok. Rádöntöttem a fejem Suga vállára ő pedig összekulcsolta ujjainkat.*

-Jól éreztem magam... *suttogom oda neki szemébe nézve.*

-Én is... *ad egy kis csókot ajkaimra, majd visszahajtom fejem.*

-Egyszer szeretnék elmenni Japánba... Elmegyünk együtt?

-Igen persze. Az ottani ételek finomak... És szépek az ékszerek... Biztos vagyok benne hogy találnák neked ott valami szépet. *tökre lelkes lett így csak mosolyogva bólogattam.*

-Én a Nemzeti parkjukat szeretném megnézni és a főtéren található szökőkutat... *mondtam halkan, nem akartam felkelteni az előttünk ülőket, meg nem szerettem volna gyerekeket vinni magammal.*

-Egyszer Olaszországba is elmehetnénk... Ott játszódik az egyik kedvenc könyvem egyik része...

-Kitalálom, az Alkonyaté, igaz? *néztem rá*

-Honnan tudod?

-Az összes kötet ki van pakolva az asztalodra... És fel van címkézve hogy hányszor olvastad el... Elég fura szokás... *felnevetek halkan*

-Rendezett vagyok és szeretek olvasni, ennyi az egész... *mondta kissé durcizva én pedig nyomta egy puszit arcára.*

-Ne duzzogj... Mert akkor nem foglak szeretni... *elég játékos kedvemben voltam így megbökdöstem oldalát pont ott ahol csikis így kicsit felnyüszített, de szerencsére nem túl hangosan.*

-Ezt otthon visszakapod... *suttogta fülembe én pedig elvigyorodva hajoltam füléhez*

-Benne vagyok... De csak akkor ha ma még 10szer elmondod hogy mennyire szeretsz...

-Mmmm... Rendben, te pedig 5ször. *elmosolyodva adtam egy puszit arcára.*

-Teljes szívemből szeretlek.... *mondtam neki majd hátradőltem.*

-Nagyon szeretlek... *mondta ő is, és most ő hajtotta fejét vállamra. Csendesen lehunyt szemmel ültem elgondolkozva, hogy mi is lett volna ha nem jön vissza... De visszajött. És akármit is éltem át, ez az érzés, hogy itt van velem mindent felül múl... Már csak időre van szükségünk és egymás szeretetére... Hogy semmi ne tudjon közénk állni, és hogy szép jövőnk lehessen, de ha nem visz el Japánba lehet kinyírom... Vagyis nem szó szerint, mert hát.... Szeretlek, Suga...*

Annyeong!

Rem. tetszik!

Holnap jön az utolsó rész...