+Kellesz nekem+ /YoonKook/ (*Befejezett*)

3.rész: Visszakaptam!

/Suga pow/

*Hazafelé sétáltam, ami nem kis idő, de legalább lesz időm gondolkozni. Bár tudom, hogy minden az én hibám, nem tudom miért nem tudja elengedni ami történt... Itt vagyok és nem hagyom el többé, ez nem elég neki? Annyira gondolkoztam, hogy nem figyeltem a lábam elé és megbotlottam valakiben, ő pedig elkapott. Az arcát nem láttam a kapucnitól, majd  miután újra stabilon álltam lábaimon, az idegen felé fordultam.*

-Elnézést... Nem figyeltem a lábam elé! *mentegetőztem.*

-Semmi gond... Már úgyis látni akartalak, Min YoonGi... Hány év is telt el? 4-5 év? *a hangja ismerős volt, de megrémisztett ki lehet ez az alak?.... Lassan levette kapucniját én pedig sebes tempóban kezdtem el hátrálni tőle. Hátra se nézve mentem egyenesen, majd egy erős kéz szorítását éreztem meg csuklóm körül.*

-Hát illik így köszönteni  a régi szerelmedet....? Ejnye... hát még mindig benned van a harag? Bár... nem tagadás, bánom, hogy elhagytalak... *elengedte a csuklómat, majd szembe fordított magával.*

-Szinte semmit se változtál... *mondtam neki. Csak úgy szikrázott a dühtől a szemem, de eközben eszembe jutott az a nap is... Fiatalabb létére kegyetlen... Mindig gyengéd volt és visszahúzódó. De semmit sem változott azóta, mióta megismertem igazi énjét...*

-Az idő csak repül, de belülről sosem változtunk.... *zsebre dugta kezét, majd lassan elindult, én pedig kis hezitálás után utána.* Szép az idő... Rég jártam itt... De sose fogok megbánni, hogy visszaköltözöm.... *mondta kissé kuncogva én pedig karját megragadva szembe fordítottam magammal.*

-Te bolond vagy? Minek jöttél vissza? *kissé hangosabb voltam a kelleténél, így pár ember tekintete egyből ránk kóborolt.*

- Már vártam mikor kérdezed meg.... *elindult egy étterem irányába. Én pedig álltam egy helyben.* Na mi van? Nem akarod tudni? Gyere! *intett kezével, majd kis belső civakodás után elindultam irányába, utána pedig ketten indultunk el az étterem irányába. Mikor odaértünk, kinyitotta az ajtót és előreengedett. Beléptem rajta majd megálltam egy helyben.* Mióta vagy ennyire szerény? Mindenre kérlelni kell? Na gyere! *megfogta kezemet majd odahúzott egy asztalhoz és leültetett.* Na szóval... Mukna, te és a 2. kis exed... *mondta tökre nyugodtan én pedig próbáltam felfogni. Munka, pipa. Én, leszarom. Jungkook!! Na ettől teljesen kiakadtam.*

-Először is... miért hívott ide Jungkook? *kérdeztem, majd kezemet ökölbe szorítva tettem az asztalra.*

-Nyugi... Felhívott engem, bár nem tudom honnan tudja a telefonszámom, majd elmondta, hogy ki ő. Aztán arra kért, hogy jöjjek vissza, mert amíg együtt voltatok mindig hozzám hasonlítottad és sokszor szóba kerültem, meg azt mondta hogy nagyon szerettél és, hogy még most is... Eközben találtam itt egy jól fizető munkát, meg meg akartam ragadni az alkalmat, így rábólintottam és most itt vagyok. *mondta el lazán hátradőlve, én pedig mérgemet már egy kisebb nevetésbe fojtottam el és karba tett kézzel próbáltam lenyugodni.*

-El sem hiszem mennyire hülye ez a gyerek... *kifújtam erősen a levegőt* Neked pedig még nem bocsátottam meg.... *sóhajtottam egy nagyot majd felálltam és betoltam a széket.*

-De szeretsz még? *kérdezte érdeklődően előrehajolva.*

-Talán... De mit számít már az? *ránéztem, majd az ajtóra és már indultam is.*

- Suga ne feledd! Nem az ellenséged vagyok... Ha kell valami, itt vagyok... *kiáltott utánam, majd kiléptem az ajtón és sietősre vettem a tempót, haza.*