+Kellesz nekem+ /YoonKook/ (*Befejezett*)

[05/02- Irány Európa]

/Suga szemszög/

*A hétvége bár csodálatosan telt és még sosem éreztem magam így, nem gondoltam volna hogy a mai reggel, a boldog mosolyokból síró arcok fognak visszatekinteni rám. Tae és Nam, a tőlem pár lépésre állnak a földet nézve. Hobi ül a széken. Jimin Kookot vigasztalja, de már majdnem ő is sír, én pedig állok a reptér kellős közepén és nem tudok tenni semmit ellene.*

-Visszajövök.... *csak ennyit tudtam halkan suttogni.* Visszajövök....

*Ebben a pillanatban, hogy mindannyian rám emelték tekintetüket, a táblán megjelent, hogy a repülőm 20 perc múlva indul. A szüleim már előrébb jártak mint én, azt mondták búcsúzkodjak nyugodtan.*

-Kookie.... *fordultam felé és széttártam karomat, de ő nem jött. Helyette Tae és Nam borultak vállamra*

-Vigyázni fogunk, Kookra... *suttogta fülembe halkan Tae.*

-Tudom.

*Jimin mint a legjobb barátom, mosolyogva jött mellém és karolt át.*

-Hódítsd meg Európát, de ne a lányokat. Láss világot, de gyere vissza.... *megveregette vállamat majd a többiekkel együtt elhátrált tőlem. Még mindig Kookra vártam, de nem mozdult. Könnyes arcát Hobi vállába temette és nem mozdult. Megfordultam, hogy elinduljak, de még az utolsó pillanatban visszaintettem. Már nem vártam Kookra..... Tudtam, hogy nem fog jönni... De mégis, hirtelen csak arra eszméltem, hogy szorosan ölel és könnyeitől a pólóm csupa víz...*

-Szeretlek,Suga... *szipogott majd engedett a szorításon.*

-Szeretlek, Kook.. .*majd nyomta egy utolsó csókot ajkaira.... és elindultam a gép felé, mellyel elmegyek....Európába. A szívem majd megszakadt és pár könnycsepp az én szemeimet is elhagyta. De tudtam, hogy visszajövök.... Mert kell, hogy legyen még Kookkal jövőm... Mikor kiértem a géphez, már nem néztem vissza mert tudtam, hogy nem szabad. Felszálltam a gépre ahol megkerestem a szüleimet majd leültem és elkezdtem zenét hallgatni. Rengeteg időm van gondolkozni..... Mindig is egy bunkó, lenéző és nagyképű srác voltam... Tae-n és a többieken kívül nem volt másom... Velük úgy éreztem, hasonlítunk. Aztán mikor elkezdődött a suli, megismerkedtem Kookkal. Ő másabb volt, mint a többiek... Külsőre és viselkedésre is... De olyan kis ártatlannak tűnt, láttam a szemeiben, hogy ő másképp fél tőlem, mint mások. Ez valahogy megfogott... Remélem láthatom még azt a félelmet és szenvedélyt a szemeiben...

/Jungkook szemszög/

*Ledermedve álltam és  próbáltam visszafogni a könnyeimet. Tudtam, hogy akkor sem lesz másabb a helyzet ha kiengedem. A többiekkel nem is foglalkozva indultam vissza a csoki felé, ami tulajdonképpen Nam-é volt.... Valahol nem is messze tőlem jöttek mögöttem a többiek, de ők sem szóltak egy szót sem. Így,, hogy nincs ki mellettem legyen és védelmezzen, ki tudja mi lesz? Megint célpont leszek.... de ez már nem is számítana.. Valahol mélyen legbelül éreztem, hogy visszajön de mégis féltem. Teljesen összetört bennem valami és kisajátítottam magamnak a fájdalmat. Ilyet senki sem érezhetett most rajtam kívül.... Beültem a kocsiba az anyósülésre és bekötöttem magam. Vártam, míg a többiek ideérnek. Mikor beszálltak egyikőjük se szólalt meg az út felét csendben tettük meg, amikor a telefonom csörgése rázta meg a csendet. Megnéztem ki az de egyből ki is nyomtam. anyáék hazaértek.....*

-Nam.. *szólaltam meg rekedtes hangon* Engem most haza vigyetek... *bámultam ki az ablakon.*

-Rendben. *Nam kicsit gyorsabban kezdett hajtani a többiek pedig továbbra sem szólaltak meg. Nam megállt a házunk előtt én pedig kiszállás előtt még el akartam mondani valamit.*