My girlfriend's Sister

1.

Reggel az ébresztő hangos rikácsolására keltem, kellemes volt mondhatom...kómásan bevánszorogtam a fürdőbe, kócos haj, karikás szemek...mondjuk őszintén szólva nem is csodálom egész éjjel csak forgolodni tudtam, nagyon ideges vagyok ugyanis ma mutat be a barátnőm a családjának...teljesen elfogadók..sőt elvileg Emily(a barátnőm) nővére is meleg, és nem volt vele sem semmi bajuk...ahogy a mi kapcsolatunkkal sem...de attól függetlenül nyilván ideges vagyok hogy kedvelni fognak-e, na mindegy erre nem is gondolok többet inkább rendbe szedtem magam mert így nem mehetek emberek közé, még megijednek....

Elvégeztem a reggeli rutinom, felöltöztem, majd lementem a konyhában valami élelem után kutatva

Anya mosolygós arca, és egy tál nutellás gofri fogadott...mondanom sem kell hogy egyből felcsillant a szemem mint valami 5 évesenek

-Mi az?-kérdeztem anyát mivel elég furcsán nézett rám-

-Néha el sem hiszem, hogy 17 éves vagy Hope-kuncogott anya a pult mögül-

-Héé....ez nem volt szép ...-tetettem szomorúságot-

-Na jó, de most komolyan mi baj, látom, hogy ideges vagy-mondta aggódva-

-Ahhjj csak ma mutat be Emily a családjának és félek hogy mit szólnak majd hozzám-

-Hope...ne aggódj... biztosan kedvelni fognak-mondta egy biztató mosoly kíséretében-

-Nem azért de nem igazán vagyok egy nagyon kedvelhető ember-

-Jaj kicsim, neked csak meg kéne tanulnod néha csukva tartani a szád...-

-De hát miért tartsam csukva, nem azért van hogy beszéljek vele?-kérdeztem értetlenkedve-

-Menthetetlen vagy-kuncogott-

Megettem a gofrim, egy kis kávé kíséretében-vasárnap van, ebédre megyek Emilyékhez de előtte találkozom Hannah-val a legjobb barátnőmmel, imádom mindig számíthatokrá, neki mondtam el először hogy mind két nemhez vonzódom, nagyon jól fogadta, és még is mondta hogy ettől nem változik semmi, és ő így szeret ahogy vagyok, na igen szerencsés vagyok hogy így elfogadnak...közben már itt is vagyok a Starbucks-nál

-Sziaaaaa!-ugor a nyakamba Hannah-

-Szia Perke-nos igen Perke a beceneve mert imádja az epret és ebből jött hogy ePerke...és így lett Perke-

-Héé nyugiii...nem lessz semmi baj-úgy utálom hogy így ismer-

-Én...én nem aggódom-hazudtam

-Aha én meg újonnan Spongyabob vagyok-mondta egy hatalmas mosollyal az arcán-

-Jolvan nah...de mi lessz ha nem kedvelnek?...-mondtam már épp válaszra nyitotta a száját mikor folytattam-....és ha meg utálnak...Emily sosem lenne képes olyan kapcsolatban lenni amiben a családja utálja a barátnőét...és én sem hiszem hogy bírnám-fakadtam ki-

-Hé...Hope.. szerintem túl aggódod, ez csak egy ebéd-mondta nyugtatóan-

-De a családjával, fontos hogy mit gondolnak rólam-mondtam őszintén-

Még beszélgettünk vagy egy órát, úgy mindenről sikerült kicsit megnyugtatnia, de ahogy ránéztem az órámra és láttam hogy indulnom kell Emilyékhez, még idegesebb lettem-

A házukhoz érve konkrétan hányingerem  volt ...tudom hogy ez így túlzás hisz csak egy ebéd, de a családjával és tényleg  fontos hogy  mit gondolnak rólam, Nagy, krémszínű, kertes ház, aranyos kerti törpékkel, és fehér kerítéssel  szinte  álomba  illő...