5.

3.1K 140 4
                                        

...Mígnem ajkai már dörzsölték az enyémeket, és egy teljesen ismeretlen, mámorító érzés fogott el, a gyomromban lévő pillangók ezrei csapdostak, és ott akkor, abban a pillanatban nem akartam mást mint a barátnőm nővérének az ajkait birtokba venni....de nem tehettem, nem tehettem ezt Emilyvel, egyszerűen nem voltam rá képes, így uralkodtam magamon, és gyengéden hátrébb toltam Weawerly-t-

-Ezt nem kéne-suttogtam, mivel valószínűleg már mindenki alszik-

-Nemh... tényleg nem kéhne....-bólogatott Weawerly, még mindig teljessen részegen  piaszagot árasztva-...tudod én sosssem akarnék ártani, a Húgomhnak, csak tudod...az van hogy ilyhen még nhem volt... mármhint én mégh nem éreztem ígyh mégh soha, ésh nem tudhom hogy kéne kezelhni, ha a közeledben vvagyokh a szívem hevesebben ver, nemh tudok  egyszerűen rajtad kívül máshra koncentrálni, bizserg a bőröm ha  megérinted, a hanghodtól kiráz  a hideg, ésh valahogy már nhem akarom elnyomni magamban ezt az érzésth-úristen most komolyan, szerelmet vallott? De tök mindegy részeg, és valószínű holnap már nem is emlékszik majd rá, úgyhogy így részegen felesleges is lenni viszonozni az érzéseit, hisz úgy se gondolta komolyan-

-..Gyere- keltem fel nagy nehezen, és Weawerly felé nyújtottam a kezem-

-Hmmmm, hová megyünk???-kérdezte egy perverz mosollyal az arcán-

-Felmegyünk, és te szépen lefekszel-mondtam még mindig suttogva-

-Vheled??-kérdezi kuncogva-

-Nem, egyedül, na gyere-majd egy nagy lendülettel felugrott a hátamra
-... Szóval melyik a szobád?-kérdezem tőle felérve-

-Öhmm hát... hát...az az ott!?-mondta teljessen bizonytalanul-

-Hát ez nem volt túl meggyőző-suttogtam oda neki-

-Próba szerencse-mondta már ő is a fülembe suttogva-beleborzongtan a hangjába, amit ő láthatóan észrevett, és  láthatóan élvezte hogy ilyen  hatással van rám-benyitottam szerencsére Weawerly szobájába találtam magam, szürke egyszerű kis szoba volt, semmi személyes tárgyal, fotóval vagy bármi ilyesmivel, csak a bútorok és ennyi-befektettem az ágyba, és hát....nem tehettem mást, kénytelen voltam átöltöztetni-és nem akarok nagyon pedofilnak hangzani, de amit ott láttam... anyám....-

-Nem akarsz itt maradni?-kérlelt Weawerly, miután betakargattam-

-Emily már vár...-hajtottam le a fejem.. nem tudom miért de bűntudatom volt ami miatt nem maradhattam ott vele-még gyorsan tettem az éjjeli szekrényére egy pohár vizet, és gyógyszert, majd nem bírtam ki és nyomtam egy puszit a homlokára amitől  mosolyogni kezdett mint a tejbetök, ezután lekapcsoltam a lámpát, és otthagytam a lányt-

*Reggel*
*WEAWERLY szemszöge*

Kínzó, már jól megszokott fejfájásra ébredtem, majd egy pár másodperc után beugrottak a tegnap este történtek...jaj ne hogy lehettem ekkora barom, rámásztam Hopera, és szerelmet vallottam neki...hülye... hülye... hülye... hülye...de olyan aranyos volt, felhozott a hátán, és lefektetett...istenem, és csak most veszem észre, az éjjeli szekrényen lévő vizet és gyógyszert...istenem mennyire rendes ez a lány, a francba... totál belezúgtam....bevettem a gyógyszert, a vízzel, majd rápillantottam a telefonom kijelzőjére
11:27 hú..basszus... Na mindegy

Felkeltem, lezuhanyoztam, fogat mostam és próbáltam valami vállalható külsőt varázsolni magamnak..ami úgy ahogy sikerült, is majd lebaktattam a lépcsőn, mire a családdal találtam szembe magam akik valami idióta vígjátékon röhögcséltek...szuper, de ott volt Ő is gyönyörű, szőke haja enyhén bele lógott a szemébe, ezzel is eltakarva a csodálatos arcát, a nap ahogy játszik a bőrén, ahogy megcsillan, és visszaverődik róla, egészen transzba ejtő látvány volt, de muszáj volt azért ki zökkentenem magam-

-Kérhetném hogy kicsit halkabban? És...Hope.. beszélhetnénk egy kicsit?-a lánynak több se kellett felpattant a helyéről, amit Emily kicsit sem nézet jó szemmel, majd kihúzott maga után a konyhába-

-Jobban vagy már? Megőrültél? Hogy ihatttad le magad ennyire? És ha elraboltak volna? És ha valami random idegen megerőszakol az utcán, akkor mivan?? Hmm?? Nem lehetsz ennyire felelőtlen...Ugye már jobban vagy? Nem kérsz valamit enni? Nincs szükséged valamire?-Kérdezte idegesen-istenem de aranyos ahogy a homlokán lévő kis ér kidagad amikor ideges, és hogy aggódik, hát meg zabálom ezt a lányt-

-Nem anya nem vagyok, és jobban vagyok köszönöm-válaszoltam humorosan mire csak egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán, amitől nekem is mosoly szökött az arcomra, nem tehetek róla egyszerűen ha mosolyogni látom nekem is mosolyognom kell- .... köszönöm Baby girl-néztem rá hálásan, de azért a végén egy huncut mosollyal tarkítva-

-Ugyan, bárki megtette volna-mondta elpirulva-istenem de édes, imádom ha elpirul-

-Nem, bárki elment volna lefeküdni, és hagyta volna hogy tovább igyak, és csak simán otthagyott volna...te nem vagy bárki-feleltem mosolyogva-

-Öhmm....pontossan mire is emlékszel?-kérdezte félénken-

-Hát..csak arra hogy hazajöttem... aztán utána már csak arra hogy ki mész a szoba ajtón-hazudtam-nem akarom hogy tudja hogy emlékszem rá hogy szerelmet vallottam hiszen ő úgyse viszonozta semmien szinten, mondjuk hogy is viszonozhatta volna hiszen ő a húgom szeretni-

-Áhh... értem-válaszota és mintha egy kicsit csalódott lett volna, csak azt nem tudom miért-

-Viszont mennyünk vissza, mert szerintem Emily már vár téged-mondtam egy hatalmas sóhajtás kíséretében-

-Igen...biztos nem kérsz semmit?-kérdezte aranyosan mosolyogva-

-Biztos, de köszönöm Baby girl-kacsintottam-mire a feje konkrétan egy paradicsommá változott, és azzal el is hagytam a szobát-istenem de imádom zavarba hozni-

-

Hello, kedves embertársaim, itt is lenne az ötödik rész, ami hát nem is tudom...na mindegy. Ha tetszett kérlek jelezd egy vote-al, vagy egy kommentel.
Köszönöm, legyen szép estétek❤️❤️

My girlfriend's SisterDonde viven las historias. Descúbrelo ahora