My girlfriend's Sister

6.

*Weawerly szemszöge*

Egész éjjel gondolkoztam, és arra jutottam hogy...Hope a húgommal jár...és a húgomba szerelmes...és én micsinálok? Beleszeretek....baszki...
Most mi a szart csináljak?... mármint nem nem csinálok semmit, hisz mint mondtam a húgommal van, és belé szerelmes...én pedig csak azt akarom hogy boldog legyen szóval, ha ő a húgommal boldog, akkor maradjon is vele... szóval végülis arra jutottam hogy felveszem a flegma külsőm újra..és bunkózok majd vele, és megpróbálom elfelejteni....

Vissza mentem a szobámba gyorsan megbeszéltem Sophie-val hogy találkozhatnánk, majd felkaptam a táskám és már indultam is, lent egy gyors "majd jövök"-el lerendeztem, felszáltam a motoromra, majd már süvítettem is Sophie felé.

*Hope szemszöge*

Weawerly már 2 órája el ment, és csak annyit mondott hogy ,"majd jövök" és fogalmam sincs hova mehetett, de kezdek aggódni mi van ha baja esett vagy....

-Hali-rontott be az ajtón nevetve Weawerly Sophie kezét fogva-oké először is én itt aggódom érte, miközben ő valami másik csajjal enyeleg valahol, másodszor pedig miért kézen fogva? Nem arról volt szó hogy legjobb barátok, semmi több csak barátok.... hát ez most nem egészen tűnik úgy-

-Hello, hát ti hol voltatok?-kérdezi szúrós szemmekkel Zack-mostmár tényleg le kéne ülnöm vele beszélgetni, hogy neki mégis mi baja van-

-Közöd?-kérdezi vissza flegmán Weawerly-jajne már megint ez a stílus, azt hittem ezt a stílust már elhagytuk, hisz az utóbbi időben egyáltalán nem volt ilyen, de ezek szerint tévedtem-

-Boccs nem tudtam hogy már kérdezni sem szabad-teszi fel védekezően a kezét Zack-

-Hát akkor most megtudtad-válaszolta vissza, egy félmosollyal az arcán Weawerly-

-Nem kéne beleszólnunk-sugta oda allig, de mégis hallhatóan Robert, Mary-nek-

-Nem hiszem, rendezzék ezt le maguk között, te is tudod Zack milyen régóta bele van zúgva Hopeba-súgta vissza Mary-

-Áááhhh-kiáltottam fel-basszus fel kiáltottam, de nem tehetek róla megcsappott a megvilágosodás fénye-

-Öhmm minden rendben?-kérdezte lenéző stílusban, nyávogós hangon Sophie-

-I-igen, csak-csak semmi csak most jöttem rá az egyik egyenlet megoldására, amit még a suliban nem tudtam megoldani-próbáltam kimenteni magam a helyzetből-

-Te ilyeneken szoktál gondolkodni, ilyenkor?-kérdezte flegmán Weawerly-na EZ AZ ez az a stílus amiről beszéltem, amit GYŰLÖLÖK-

-...- szerettem volna megszólalni, de Emily megelőzött-

-Weawerly, mi van veled? Tudom hogy egy bunkó, flegma fasz vagy, de soha ismétlem SOHA ne merészelj mégegyszer így beszélni a barátnőmmel-mondta fenyegetően Em-

-Nincs szűkségem arra hogy megvédj-mondtam Em felé fordulva-

-Áhh szóval már az is baj ha megvédelek?-kérdezte vissza ez úttal már felemelve a hangját-

-Igen! Meg tudom védeni magamat!-órdítottam és elindultam az ajtó felé-

-Most meg hová mész?-ordította utánam, mikor már az ajtót nyitottam-

-Kiszellőztetem a fejem!-válaszoltam, majd ott is hagytam-

Már vagy egy húsz perce sétálok a legközelebbi Meki felé, mikor is motorzajra lettem figyelmes, hátra fordultam és ki lett volna ott ha nem Ő?

-Kell egy fuvar?-kérdezte mosolyogva Ő-nem szóltam egy szót sem csak felültem mögé és átkaroltam-..Látom nem vagy beszélgetős hangulatban, nekem nem gond-vonta meg a vállát majd levette a sisakját és rámadta, mire csak elmosolyodtam-Öt perc múlva már ott is voltunk a Mekinél, rendeltünk majd leültünk egy asztalhoz-

-Honnan tudtad hogy ide szerettem volna jönni?-kérdeztem tőle mostmár kicsit lenyugodva egy fél mosoly kíséretében-

-Amikor ideges vagyok eszem, ezt hívják stresz evészetnek, vagyis stresszevő vagyok, nem gondoltam volna hogy te is az vagy, de gondoltam egy próbát megér-mondta aranyosan mosolyogva, nem is értem, eddig olyan flegma és bunkó volt velem, ott mindenki előtt-

-Miért csinálod ezt?-kérdeztem egy hatalmas sóhaj kíséretében és a kezeimet leraktam az asztalra és a fejemet ráhajtottam-

-Mármint mit?-kérdezte furcsálva-

-EZT, az egyik pillanatban megőrítesz, és legszívesebben elkerülnélek messziről, ezzel a lenéző flegma stílusoddal, aztán meg jössz a vicces, kedves, törődő, érzékeny éneddel, és mikor már elhittem hogy ilyen is tudsz lenni, visszaváltassz a bunkó, stílusra, majd megint vissza a kedvesre, és ezzel már az örületbe kergetsz!-fakadtam ki, jó volt végre kimondani ami bennem volt-

-Sajnálom-hajtotta le a fejét-..Én nem akartalak megbántani, istenem, csak azzal foglalkoztam hogy nekem könnyebb legyen ez az egész, hogy figyelembe sem vettem hogy ez neked milyen érzés, neharagudj-mondta egyenesen a szemembe nézve, mély kék szemeit az enyémbe vésve-

-Oké, nem haragszom nyugi, de hogy érted azt hogy csak azzal foglálkoztál hogy neked könnyebb legyen ez az egész?-kérdeztem összezavarodva-mire ő teljessen elfehéredett-

-Hát ez-ez az egész mármint elfelejteni téged...-mondta bizonytalanul, ez nagyon fura, Weawerly sosem bizonytalan ő mindig magabiztos-

-M-mi? Miért kéne engem elfeljetened, vagy mii ezt ezt most hogy érted?-kérdeztem összezavarodva-

-.........

Ééés sziasztok! Ez lett volna a hatodik rész! Remélem tetszett, és ha így van kérlek jelezd egy vote-tal vagy egy kommentel!
Köszönöm!❤️

Ui: kérlek írd le hogy a következő részt ki szemszögéből látnád a legszívesebben!