My girlfriend's Sister

10.

*Hope szemszöge*

-Öhmm...hogy?....Najó..beszélhetnénk?-kérdezte ingerülten Weawerly-

-Miért akarsz vele beszélni?-kérdezte némi éllel a hangjában Emily-

-Csak mert.-adott egy rövid választ, majd már ki is húzott a konyhából, és föl mentünk a szobájába, de olyan gyorsan hogy még csak felfogni sem volt időm mi történik, így még csak tiltakozni sem tudtam.-Viszont ahogy beértünk a szobájába mint egy villám, nyilalt belém a felismerés, hogy mit is csinálok éppen-és ekkor ahogy beléptem a szobába már fordultam is volna vissza, csak hogy Weaws elém lépett, és bezárta az ajtót kulcsal-

-Engedj ki.-mondtam érzelem mentes hangon-

-Nem.-mondta határozottan-mi a baj? Mi történt? Miért vagy ilyen?-kérdezte kissé szomorúan, és értetlenül meredve rám-

-Hogy? Mi? Mi az hogy mi történt?-kérdeztem feldúltan-de vetem egy mély levegőt és nyugodtan monton hangsúllyal elkezdtem mondani-..Hazudtál. Tudok róla hogy Sophie a barátnőd. Tudok arról is hogy fűvel fával csalod.. Hazudtál. És elhitetted velem hogy jelentek számodra valamit. A szemembe néztél és azt merted nekem mondani hogy szeretsz. Csak hogy megfektess... Gratulálok, tényleg, sikerült elérned a célod... Lefeküdtem veled. Nem mellesleg még hülyének is néztél. Ugyanis nekem tényleg voltak érzéseim, és teljessen elhittem minden szavad. De tudod mit.. nem hibáztatlak. Nekem kellett volna elkerülnöm téged. Tudtam milyen vagy. Mégis képes voltam beléd szeretni, és ostoba módon hinni neked. Te mindig is ilyen voltál. Én voltam a hibás. Nem okolhatok senkit ezért az egészért csakis magamat.-mondtam teljessen érzelem mentes hangon-szint úgy semmi érzelmet nem mutató fa pofával, az egyetlen amivel gond volt az a hangom, folyamatossan elcsuklott, és a végére már hallható volt hogy sírhatnékom van.
-Te komolyan azt hiszed képes lennék ilyesmire?-mondta és te jó ég.. Weawerly sírni kezdett. A kék most már könnyektől vörösödő szeméből csak úgy patakokban kezdtek folyni a könnyek.. kb. 5 perc telhetett el és nem tudtam semmit csinálni, egyszerűen csak ott áltam és néztem. Képtelen lettem volna otthagyni olyan állapotban meg ezek után is. Viszont képtelen voltam megszólalni, nem tudtam mit kéne mondanom így inkább csak álltam ott, és néztem az egyre jobban zokogó Weawerlyt. Azt a lányt akit kb. Mához  3 hónapja ismertem meg. Jobban mondva nem. Egyáltalán nem azt a lányt néztem. Ez egy teljesen másik énje volt. A valódi énje. Akit akkor az nap megismertem egy kőkemény, nagyszájú, bunkó, öntelt tuskó. Akit mindig mindenki meg akart kapni. Aki mindig mindenkinek imponál. Aki mindig mindenkinek bejön a fellengzős, nagyképű stílusával. Tökéletes családdal. Tökéletes otthonnal. Tökéletes testel. Egy sebezhetetlen jég királynő. De ez akit most láttam, ez nem ő volt. Jobban mondva ez pont hogy ő volt. Az akit az nap megismertem, na az nem ő volt. Ez a lány aki most itt ül az ágyon a könnyeitől küszködve.. gyenge volt. Fáradt. Meggyötört. Összetört. Sebezhető. Gyönyörű...
Amire fel eszméletem már csak szipogott, letörölte a könnyeit, és rám nézett. Soha életemben nem tudnám megmondani mi volt akkor a tekintetében. Semmihez sem volt hasonlítható. Majd egyszer csak megszólalt azon a rekedtes hangján. Ami így sírás után csak még jobban az volt.

-Hope...
Először is fogalmam sincs miről beszélsz..Nem vagyok együtt Sophieval és soha nem is voltam. Legjobb barátok vagyunk. Mindig is azok voltunk, sosem volt köztünk semmi több. Szóval nem tudom honnan szedted ezt a baromságot de verd ki gyorsan a fejedből.. nem hazudtam. Neked soha életemben semmiben sem hazudtam. Főleg az érzéseimről. Szeretlek. Teljes szívemből szeretlek. Sosem akartam beléd szeretni, de ez van, megtörtént.. változtatni már nem tudok..Viszont..
Az hogy ezt kinézted belőlem...
Mégis miféle szörnyetegnek tartasz te engem? Hazudni valakinek arról hogy szeretem, szerelmes vagyok belé? Sosem lennék képes elre. És aki képes elhitetni valakivel ezt csak hogy megfektesse az egy undorító dolog, így van. De azt hogy te ezt kinézted belőlem. Az valószínűleg a legfájdalmasabb, és legszörnyűbb  dolog amit valaha kinéztek belőlem.. mégis hogy gondolhattad rólam ezt? Mármint  tényleg ekkora szörnyetegnek néznek az emberek? Mármint én tudom, hogy elég érzelem mentesnek és kőkeménynek tűnök.. de ennyire? Az emberek tényleg ezt eltudnák képzelni rólam? De nem is csak az emberek a lényeg hogy ezt TE eltudnád képzelni rólam? Azt hittem hogy te látod. Te tudod hogy milyen vagyok valójában amikor nem viselem ezt a "maszkot". De azt hiszem tévedtem.-mondta csalódottam, és a szemei csillogtak a könnyektől, szinte érezhető volt a tekintetében a fájdalom. A fájdalom amit én okoztam neki..

Weawerly felállt és kiment. Én pedig csak álltam ott és akkor realizálódott bennem.

Ezt most nagyon elcsesztem....

Helló.❤️ Igazság szerint.. lehet hogy most néhányan utáltok.. mivel olyan szinten régen volt rész, hogy még emlékezni sem emlékszem rá 🤔 igazándiból, az igazság az hogy nem igazán volt ikhletem.. és energiám mostanában nagyon írni.. de nem csak itt, az összes "könyvemben" most  volt egy  nagyobb  kihagyás..a napokban azokban is lesz új rész.. és remélem hogy meg tudjátok érteni ezt a kis "írói válságot" bár közel sem mondanám magam írónak..😅 inkább csak egy ilyen csemetének vagy palántának😂 rengeteg hibám van még, és rengeteget kell még tanulnom. De fogalmazzunk úgy hogy próbálkozom..😂 szóval remélem hogy el tudjátok nekem ezt nézni.. bár nem éppen a leg happyb résszel "tértem vissza" de ez most lényegtelen.. pfhuuu de sokat pofázok.. vagyis írok.. van egyáltalán valaki aki ezt el szokta olvasni?😂

Na mindegy ha tetszett akkor légyszíves jelezd egy vote-tal vagy egy kommentel. És köszönöm annak aki még mindig itt van, és olvassa, már ha még vannak ilyen túlélők 😂❤️