My girlfriend's Sister

7.

*Weawerly szemszöge*

-M-mi? Miért kéne engem elfeljetened, vagy mii ezt ezt most hogy érted?-kérdezte Hope összezavarodva-

Na igen ettől a kérdéstől féltem, 1000 felé módon tudnám elképzelni, hogyan lehetne folytatni ezt a beszélgetést, végül mégis arra jutottam hogy bátorságot veszek magamon, és ha már idáig eljutottam nem futamodom meg, és csak reménykedni tudok hogy Hope nem fog teljessen kiakadni és rögtön Emilyhez menni, de itt a lehetőség nem szalaszthatom el, most vagy soha!

-Öhmmm.....najó-fújtam ki idegessen a levegőt-... szóval emlékszel az első találkozásunkra? Amikor megfejeltük egymást, nos ott még nem tudtam hogy később mennyit fogsz jelenteni nekem....tudod ott még csak azt tudtam hogy észvesztően gyönyörű vagy, ott a földön fetrengve, de aztán eszembe jutott hogy valószínűleg a húgom barátnője vagy, és felkeltett vennem a bunkó, jól megszokott flegma énem, viszont ez a közeledben mindig nehezemre esett, de muszáj volt hisz nem változhattam át hirtelen, kedves és udvariassá egy lány miatt akit még csak nem is ismerek, aki valószínűleg a húgom barátnője, szóval felvettem a jól megszokott szerepem, de mivel nehezemre esett így inkább nem beszéltem a vacsora közben, viszont egész végig gondolkodtam és arra jutottam hogy nagyon köcsög voltam veled, ezért is kértem bocsánatot, viszont ahogy egyre többet találkoztunk, egyre többet láttalak, és egyre közelebb kerültünk egyre nehezebb volt ezt a flegma látszatot tartanom... és a végén már nem is sikerült, és őszintén szólva nem is bántam, hiszen, melleted azt érzem hogy nem kell palástolnom hogy ki vagyok, és nem kell megjátszanom magam, viszont egyik pillanatról a másikra arra eszméletem fel hogy várom már mikor láthatlak, és amikor tudtam hogy jönni fogsz mindig izgultam, pedig én kifejezetten nem az a fajta ember vagyok. És amikor találkoztunk, és a közeledben voltam a gyomrom mindig bukfencelt, és akkor hajnali 3 környékén az ágyamban feküdve a plafont bámulva rájöttem hogy baromira és visszavonhatatlanul beléd szerettem...de azt is tudtam hogy te a húgommal jársz, és boldog vagy vele, és őt szereted, szóval visszatértem a bunkó flegmázós stílusomra hogy eltaszítsalak, és minden vissza álljon a régi kerékvágásba, és elfelejtselek, de annyira azzal törődtem hogy nekem jobb legyen, hogy bele sem gondoltam hogy ez neked hogy esik...sajnálom-hajtottam le a fejem-a mondandóm közben végig Hope szemeibe néztem és próbáltam olvasni benne, de semmi, rezzenéstelen arcal hallgatta, semmi érzelmet nem lehetett leolvasni róla-majd mikor befejeztem szintén ugyan úgy ült ott, és egy szót nem szólt-baszki ezt jól el csesztem, ha ugyanígy érezne már mondott volna valamit-lassan és félve felemeltem a fejem hogy a szemeibe tudjak nézni-meglepődve néztem bele azokba a gyönyörű könnytől csillogó kékes zöldes már-már szürke szemekbe-patakokban kezdett el folyni a könnye-

-Sajnálom, de nem tehetem-szólalt meg végül, majd felállt, és elfutott- én még két perc elteltével is csak ültem ott magam elé meredve és próbáltam feldolgozni a történteket-még úgy másfél órát ülhettem ott, és gondolkoztam, és 6 fagyi, és 4 sajtburger (hogy bírok ennyit enni? Mondjuk ha szomorú/ideges vagyok eszek szóval..) után felálltam és haza hajtottam a motorommal-

Otthon senkivel se volt kedvem beszélni és a nappaliból hallottam hangokat kiszűrődni szóval gondolom ott vannak, de én mintsem törődve ezzel egyszerűen csak felbaktattam a szobámba és bedőltem az ágyámba, majd egyszer csak kopogtattak az ajtómon

-Nem tudom ki vagy, de menny el most egyedül szeretnék lenni!-válaszoltam a kopogásra, egy sóhajtással kísérve-de az illető mit sem törődve ezzel bejött-

-Már magán élete se leh....-mondtam volna felállva az ágyamról de Hope állt az ajtóban és a látványa teljessen lesokkolt, kisírt piros szemei, és kócos haja volt, de így is tökéletessen festett-nem szólt egy szót sem csak közelebb jött de annyira hogy  már éreztem a számon a  lehelletét, mire a  pulzusom az egekbe szökött mikor is ajkait végre az enyémre tapasztotta, és végre megéreztem azokat a puha mézédes ajkait, amikről már az első találkozásunk óta álmodozom, a derekánál fogva közelebb húztam amennyire ez csak lehetséges volt így semmi hely nem maradt köztünk, és testeink egymáshoz préselődtek, ő pedig egyik kezét a nyakamra csúsztatta a másikat pedig a hajamba fúrta, a gyomromban lévő pillangók olyan vadan vertek mint eddig még soha, majd egyszer csak nyelveit végighúzta alsó ajkamon, bejutást kérlelve, amit szinte azonnal, örömmel meg is adtam neki, a nyelveink forró vad táncot jártak és kívántam hogy az a pillanat bárcsak örökké tarthatott volna, de sajnos levegő hiány miatt muszáj volt elválnunk-

-É-én.....-

Helló emberek! Ez lett volna a hetedik rész, és végre végre túl vagyunk az első csókon! Remélem hogy tetszett, és ha így van kérlek jelezd egy vote-tal vagy egy kommentel! Köszönöm hogy elolvastad! És szép estét mindenkinek!❤️