7.fejezet

170 10 0
                                    

Michael azóta se volt hajlandó hozzám szólni, így bementem a szobámba.
Körülbelül fél tizenegy lehetett, mikor rezzent a telefonom. Feloldottam a zárképernyőt, és megnyitottam az üzenetet. Meglepődve tapasztaltam, hogy ismeretlen szám, és meg csak nem is az, amiről apám írt.

Ébren vagy?
Calum

Mély levegőt vettem és beütöttem a választ.

Igen...
Rach

Amint elment az üzenet, a kilincs lassan lenyomódott, és belépett a kiwi fiú. Arcán aggodalom tükröződött, nem lépett be. Mikor látta, hogy felfogtam a jelenlétét, becsukta az ajtót, és az ágyamhoz sétált. Leült, tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.
-Jól vagy? Mike mesélt.. - sütötte le a szemeit.
-Egy fokkal jobban érzem magam.. - sóhajtottam. - De nem tudom felfogni ezt az egészet.
-Figyelj, itt vagyunk, és mindig is itt leszünk. - ölelte át a vállaim. - Főleg én. - tette hozzá szinte hangtalanul.
-Hoody... - kezdtem, felkapva a fejem.
-Mondtam már, hogy gyönyörű vagy? - szólalt meg hirtelen.
-Mi? - vörösödtem el.
-Bocs, ez hirtelen jött.. - kuncogott zavartan.
-Eléggé! - kacagtam, aztán a szám elé kaptam a kezem. - Még a végén felkeltem őket!
-Rach..-csúszott közelebb. - Most olyan dolgok járnak a fejemben.. - suttogta, majd tekintete levándorolt az ajkaimra.
- Mint például? - nyeltem nagyot.
-Mint például, hogy mi lenne ha most megcsókolnálak. - harapta be az ajkát.
-Próbáljuk ki.
-Azt mondod? - hajolt közel, szája súrolta az enyémet.
-Azt.
Hoody felemelte a kezét, és eltűrte a tincseimet, majd óvatosan összeillesztette az ajkainkat. Először semmit sem csinált, szoktuk a helyzetet. Amikor ez megvolt, lassan elkezdte mozgatni a száját. Sose gondoltam volna, hogy Calummal lesz a legelső csókom. De őszinte leszek, nem bánom. Az ajkai rettenetesen puhák, és édesek.
-Na, mi fog történni? - suttogta a számba.
-Csókolj meg, még egyszer! - kértem halkan.

Calum Hood

Felkuncogtam, és elhúzódtam. El se tudom hinni ezt az egészet! Lehet, hogy nem túl hamar, de ezzel is megvoltam. Már csak valahogy rá kell vennem, hogy legyen a barátnőm. De most eléggé el van havazva, szóval megvárom, hogy mindenből lezárják, hogy el ne vonjam a figyelmét.
-Hé... - kaptam rá a tekintetem. Teljesen el volt pirulva, ez még a sötétben is látszott.
-Ig.. Igen? - dadogott.
-Mikor zárnak le? - terültem el az ágyán.
-Egy hét múlva.. - gondolkozott.
-Akkor egy hét és egy nap múlva randizzunk! - vigyorogtam.
-Mi?
-Hallottad!
-Hát rendben. - nevetett fel vidáman.
-Rachel... - nyeltem egyet. - Jó volt?
-Ca.. CALUM! - csapott meg zavartan a párnájával.
-Tudod, hogy szeretlek! - vihogtam, és meg próbáltam kivédeni az ütéseit.
-Hazudós! - dőlt le végül mellém. 

     A lány hátát fordított nekem, majd felhúzta a lábait. Nem tudtam mit reagálni, szóval közel csúsztam hozzá, és finoman átöleltem  a derekát. Aztarohadt! De jó illata van ! Kicsit kókuszos, de mégse.
-Szeretlek. - suttogtam neki, de csalódottan tapasztaltam, hogy már szuszog, más szóval alszik. Nem tudom, mit kezdjek magammal
Hagyjam itt? Na, jó.. Inkább maradok.

*Egy héttel később*

    Izgatott voltam, ma van Rachel utolsó napja a suliban, a  nyári szünet előtt. Holnapra egész aranyos dolgot terveztem, remélem tetszeni fog neki.

*pár órával később*

     Nyílik az ajtó.. Majd becsapódik. Rachel hazáért! Kipillantottam az ajtómon, viszont idegesen elviharzott előttem. Gyorsan kiléptem a szobámból, és kérdőn néztem Lukera, aki a lány után próbált sietni.
-Lekapta az a csávó. Az évzáró kellős közepén.-túrt a tincsei közé.
-Hogy mi? - feszültem meg, a kezeim ökölbe szorultak.
-Hallottad. - sóhajtott, majd megpróbált bejutni a lányhoz. Idegesen léptem a szőke mellé, és én is bekopogtam.
-Rach! - szólaltam meg kissé hangosabban, mint terveztem. - Beengedsz? Calum vagyok. - és kattant a zár. Rámosolyogtam a bandatársamra, majd beléptem. - Hallottam, hogy mi történt... - kezdtem.
-Ne is mondd! - idegeskedett. - Az egész, ismétlem, az EGÉSZ udvar minket nézett! Azt se tudtam, hogy mit akart, mikor odahívott magához, erre lesmárol!-fúrta az arcát a párnájába.
-Ennyire nem tud smárolni? - csúszott ki a számon.
-Az addig oké, jól csókol, de nem akartam! - hisztizett tovább.
-Szóval jól csókol... - ültem le az ágy szélére, halkan beszélve. Féltékeny lennék..?
-Mi? - fagyott le. - Calum.. - helyezte magát ülő helyzetbe. Abban a pillanatban kaptam az alkalmon, és magamhoz rántottam. - Mit csinálsz?! - vörösödött el teljesen.
-Kipróbálok valamit! - kacsintottam, majd az ajkaira tapadtam.
    Kezeim óvatosan a tincsei közé vándoroltak, finoman meghúztam őket, hogy közelebb tudhassam magamhoz a lányt. Először csak épp, hogy  hozzá értem az ajkaihoz, majd finoman végig simítottam a nyelvemmel az alsó ajkát, bejutásért könyörögve. Egy kicsit habozott, majd megadta magát. Lassú táncra hívtam a nyelvét, minden egyes apró részlettel ismerkedtem. Először feszült volt, de a végére elkezdett ellazulni.
-Akkor, holnap legyél kész négyre! - szakadtam el, felpattanva az ágyáról.

Good girls \Calum Hood fanfiction HU\befejezetlenWhere stories live. Discover now