Good girls \Calum Hood fanfiction HU\befejezetlen

4.fejezet

Michael Clifford

-Biztos jó ötlet volt őket kettesben hagyni? - húztam el a számat, és benyitottam a házba.
-Figyelj, maximum elkerülték egymást. Égett szag nincs, vér sincs sehol, szerintem minden oké. - nézett körbe Ashton.
Elindultam fel a lépcsőn, gondolkoztam kihez menjek először, végül Calumhoz vezetett az utam. Meglepetten tapasztaltam, hogy bizony üres a szoba. Gyorsan átszeltem a folyosót, benyitottam Rachelhez. Na pont erre nem számítottam. Calum ölében ott volt a laptop, a szemei csukva voltak, egyenletesen szuszogott. Rachel pedig a sráchoz bújva, a mellkasán lelt álomra. Végül csak elmosolyodtam, majd becsuktam az ajtót, és lesétáltam a többiekhez. Egy picit kérdezősködtek, én pedig elmondtam a tényállást.
-De Mikey... Nem zavar, hogy Calum és Rachel esetleg a későbbiekben...? - vonta össze a szemöldökét Ashy.
-Ami azt illeti... Az zavar, hogy Rachel mellett fiúk legyeskednek. De hát, látszik az én húgom, jó bőr! - kacsintottam. Aztán megint komolyra fordítottam a szót. - De, ahogy látom, szimpatizálnak egymással. Amíg Calum nem töri össze a szívét, addig áldásom rájuk.
-Sose gondoltam volna, hogy ezt kimondod! Amikor közölted, hogy itt fog lakni a húgod, az volt az első, hogy rá ne merjünk hajtani! - kuncogott Luke.
-Bár.. Calból még egy lány se váltott ki ilyeneket!-vigyorgott a legidősebb. - Az egyik pillanatban, bele tudna ütni a falba, a másikban pedig úgy tűnik, képes lenne menten megcsókolni.
-Én azért megnézném őket együtt. - feküdt el Luke a kanapén.

Calum Hood

Kinyitottam a szemeim. A halk szuszogása belengte a szobát. Az ajkamba harapva végigmértem. A combjával átölelte a derekam, a fejét a vállamba fúrta. A tekintetem az arcára vándorolt. Szép, hosszú szempillákkal van megáldva, arcán egyetlen bőr hiba sincs, és a szája.. Kellően duzzadt, rózsaszínes árnyalatú. A kezemmel kisöpörtem egy tincset a szemeitől, a hüvelykujjammal végigsimítottam az alsó ajkát. Ha most megcsókolnám, felkelne rá? Vagy mi történne, ha rájönne? Túl sok a kérdésem... Bár, mi van, ha még sose csókolózott? Akkor szépen kell meg történnie. Mondjuk, a velem való elsőjének is úgy kell. Ha sikerül Őt megszerezni, sose fogom elengedni. Kezdem megkedvelni...

Rachel Clifford

Szerencsére én már csak másnap keltem fel, de Cal már nem volt mellettem. Felültem, ebben a pillanatban lépett be a testvérem.
-Jó reggelt, Hercegnő! - hatalmas vigyor terült el az arcán. - Mesélj csak nekem! - ugrott be mellém az ágyba.
-Mégis miről? - ásítottam.
-Mi van köztetek Calummal? Vagy Lukekal?
-Mi? - kerekedtek ki a szemeim. - Egyikkel sincs semmi! Csak barátok vagyunk.
-De valld be, hogy Calum egész ígéretesnek tűnik! - erre nem tudtam mit mondani, elpirultam.
-Calum aranyos srác.. De hát... - makogtam össze-vissza.
-Kedveled? - fordította komolyra a szót.
-Talán.. Nem tudom...
-Másszóval igen.-mosolygott.
-Zavar?-kérdeztem halkan.
-Húgi, az érzéseid nem tudom megváltoztatni. Ha vonzódsz Calumhoz, nem szólhatok bele.
-Ahj Mikey, nem tudom mi van velem! - temettem a tenyereimbe az arcom. - Úgy érzem, megbolondultam. Tegnap Calum elhívott, hogy igyunk meg egy kávét, vagy fagyizzunk. Egyszerűen nem tudtam nemet mondani neki.
-Figyelj, szerintem Calumnak is szimpatikus vagy. Az elmúlt időszakban nem igazán kereste lányok társaságát, most meg ahogy láttam filmeztetek.
-Te láttad?
-Meg azt is, hogy összebújva aludtatok! - vihogott.
-Mike! - csaptam a vállára.
A mai délutánom hasonlóan telt, mint mindegyik. Viszont ma Calum nem igazán keresett. Pár szót váltottunk, de azok az alap beszélgetések voltak. A napom nagy részét Luke-al töltöttem. Aztán jött egy hívásom, Roxitól, így a lány átjött hozzám. A szobámban voltunk, amikor Ashton besétált hozzám, és szólt, hogy rendeltek pizzát, menjünk le enni. De mintha a szavait, nem is nekem intézte volna. A tekintete a barátnőmét kereste, aki bele is ment ebbe. Mik lesznek még itt! Lent a nappaliban összegyűlve nevetgéltünk, amikor Cal átkarolta a vállaim. Senki se figyelt ránk, így összemosolyogtunk. Amilyen bunkó volt a legelején, most annyira más. Kedvelem Őt, még ha nem is viszonozza. Óvatosan körbe pillantottam, majd lopva puszit nyomtam az arcára. Calum ebben a percben elvörösödött, majd kicsit közelebb ült hozzám. A szemeimbe nézett. Úristen, azok a barna íriszek.. A pillanat nem tartott sokáig, ugyanis zavarba jöttem, és felpattantam, majd megkérdeztem,kér e valaki, valamit a konyhából. Miután ez meg volt, besiettem, és ittam egy pohár vizet. A srácoknak is vittem be, csakhogy ne legyek feltűnő. Roxi kicsit összevont szemöldökkel nézett rám, én pedig óvatosan Cal felé biccentettem. Szerintem azonnal leesett neki.
Roxi nem sokkal később hazaindult, de nem egyedül. Ash közölte vele, hogy rohadtul nem fog egyedül a sötétben barangolni, ezért hazaviszi. Roxi kicsit zavarban volt, próbált tiltakozni, aztán végül belement. Luke és Mike hamar kidőltek, így ők felmentek aludni. Calum a kanapén fetrengett, én pedig a fotelban.
-Szerinted Ash randira hívja? - gondolkozott hangosan.
-Nem tudom, lehetséges. - bámultam a plafont.
-Ahogy láttam eléggé egy hullámhosszon vannak.
-Szerintem is.
-Rach. - ejtette ki becenevem. - Holnap.. Mi lenne, ha holnap mennénk el meg inni valamit?
-Hmm? Szerintem rendben van.
-Rach... - ült fel. Mélyen a szemeimbe fúrta az övéit. - Szeretnélek jobban megismerni.
-Én is így érzek.
Calummal talán hajnali kettőig beszélgettünk, mesélt a családjáról is. Látszott rajta, hogy hiányoznak neki. Az este folyamán megismertem Calum új oldalát, és ez tetszett. Egyre jobban éreztem magam a társaságában. Hirtelen már csak azt vettem észre, hogy a vállára dőlve ráz a nevetés, Ő pedig kuncogva figurázta ki a többieket. Hirtelen csak annyit vettem észre, hogy Cal eléggé közel van hozzám, és a szám felé pillantgat. Lassan közelebb hajolt, végig a szemeimbe nézett.
-Rach...
-Calum.. Ezt.. Nem... - suttogtam.
-Tudom. - sóhajtott, majd visszahúzódott.

*Délután 2 óra*

Teljesen össze vagyok zavarodva. Este Calum majdnem.. Majdnem megcsókolt. Azóta szinte levegőnek nézzük egymást. Viszont ma elvileg megyünk fagyizni vagy kávézni...
Negyed háromkor bekopogott hozzám.
-Mennyi idő alatt készülsz el? - túrt a tincseiben.
-Fél óra?-zavartan néztem rá.
-Nekem okés. - mosolygott.
Miután otthagyott, azonnal felpattantam. A szekrényemből előkaptam egy fekete feszülős atlétát, egy fekete térd felett véget érő szoknyával. A hajamat kifésültem, a szememet csak kihúztam, a számra egy halvány matt rúzst kentem. Felhúztam magamra egy rövid szárú tornacipőt, és késznek nyilvánítottam magam. A szobából egyszerre léptem ki Callal. Rajta egy szintén fekete póló volt, fekete farmerral. Szívdöglesztően nézett ki. A többiektől elköszöntünk, majd utunkra indultunk. Eleinte kínos csend volt, de aztán elkezdtünk felengedni. Egy cukrászda előtt megállított, majd mosolyogva, kérdőn nézett rám. Én is elmosolyodtam majd biccentettem.
-Mit kérsz?