Good girls \Calum Hood fanfiction HU\befejezetlen

8.fejezet

    Mély levegőt véve pillantottam végig magamon. Fekete, rakott szoknya, két fehér csíkkal az alján. A felsőm egy egyszerű fekete atléta lett. A hajamat laza hullámokba foglaltam, kettő tincset összetűzve.
Remélem tetszeni fog neki...
    A gondolatmenetem egy halk kopogás zavarta meg. Szóltam a zaklatónak, hogy jöjjön csak be.
-Aztarohadt! - szaladt ki Michael száján. - Hova készülsz?
-Izé... Calummal megyek valahova. - pirultam el.
-Hugi.. - kezdte, majd leült az ágyra. - Randizgattok Calummal?
-Ez lesz az első találkánk igazából. - szórakoztam a szoknyámmal.
-Tetszik neked?
-Michael! - kiáltottam rá,aztán végül elhalkultam. - Talán...
-Én szurkolok. - dőlt el a fekvőhelyemen. - Amúgy... Írt azóta?
-Apa? Nem. - feszengtem.
-Figyelj..Nem akartam veszekedni,csak megijedtem kissé.Hisz,kitudja mi igaz ebből az egész elvonós cuccból..
-Érthető..hisz meddig csinálta ezt az egészet?De valamiért bízok benne...Kéne adni neki egy új esélyt.
-Van valami abba, amit mondasz,de még is.Félek kissé.Na nem tartalak fel,rohanj Calhoz!-kacagott fel a végére.
-Rendben!-nevettem, majd kisiettem.
    A kiwi fiú már a szobája előtt állt, és rám várt. Zavartan mosolygott, és felém lépkedett. Előttem megállva végigmért. Félénken vártam a reakcióját, de nem mondott semmit, csak mosolygott. Hirtelen magához húzott, és csókot nyomott az arcomra. Éreztem ahogy a fülem hegyéig elvörösödök, ezért amikor elhúzódott, lehajtottam a fejem.
-Csodásan nézel ki. - suttogta a fülembe.
-Bolond! - pirultam el jobban, már ha lehetséges. Felpillantottam rá. - Hova is megyünk? - kíváncsiskodtam.
-Titok! - nyomott puszit az orromra.
   Miután sikeresen elköszöntünk a srácoktól, kiléptünk a friss levegőre. Kicsit hűvös volt, de mégis pont jó. Talán később fogok fázni. Talán odaadja a pulcsiját, mint a romantikus filmekben, vagy könyvekben. Először kicsit zavartan, kínos csendben sétáltunk, amikor egyszerre megeredt a nyelvünk. Mindenről beszéltünk, a srácokról, rólam, sőt, még a kedvenc kajánk is szóba jött. Az utóbbi miatt kissé éhesek lettünk, ezért beültünk egy kávézóba, ahol mindketten sütit rendeltünk, majd leültünk, és vártunk.
   Cal mosolyogva rám pillantott, majd óvatosan megrúgott az asztal alatt. Felvontam a szemöldököm és viszonoztam. Ez így ment egy darabig, egészen pontosan addig, amíg meg nem érkezett a rendelésünk. Egy aranyosnak tűnő pincérsrác helyezte le az ételeinket, és az utólag rendelt forrócsokikat. Mosolyt villantott ránk, majd visszatért a kasszához.
-Kedvesnek tűnt, de mintha láttam volna már.. - gondolkoztam hangosan.
-Hey.. - bökött meg Calum. - Foglalkozz velem! - biggyesztette le az ajkát.
-Hmm? - pillantottam oda. Durcásan össze kulcsolta a kezeit a mellkasán, majd nem nézett rám. - Caluuum!
-Hmp! - nyúlt a sütijéhez.
-Mivel tudnálak kibékíteni? - könyököltem az asztalra.
-Talán egy puszival.. - "gondolkozott".
-Bolond! - kuncogtam, majd a levegőben felé küldtem egy puszit.
-Nem ilyenre gondoltam! - nyújtotta ki a nyelvét, aztán a villáját beleszúrta a csokoládés készítménybe, és bekapott egy jókora falatot. - Ez isteni! - nyögte teli szájjal.
-Tényleg? - jutottam hozzá a sajátom ízvilágához. - Ez tényleg baromi finom!
-Én mondtam! - kuncogott. - Majd ha innen leléptünk, szeretnék beszélni veled valamiről. - komolyodott meg.
-Miről? - pislogtam.
-Majd elmondom akkor. - mosolygott.
   Nem tartott sokáig mire elfogyasztottuk, de végül picit még maradtunk bent beszélgetni. Mikor erre is ráuntunk, abba a bizonyos parkba vezetett az utunk. Calum kihisztizte, hogy csak azért is a szökőkúthoz menjünk. Olyan sokáig ültünk csendben, hogy rá kellett kérdeznem, hogy miről szeretne beszélni.
-Öhm... Izé.. Hogy is kezdjem? - vakarta meg a tarkóját.-Már nagyon régóta gondolkozom, de sose jutottam oda, hogy ezt el kéne mondanom, mert félek a reakciódtól. De most már úgy érzem nem halogathatom tovább..Rachel...Én...
    A torkom kiszáradt, a szívem hevesebben kezdett dobogni. Ajkaim elnyíltak, izgatottan vártam, hogy mit fog mondani. A mondandója közben a tenyerét az enyémre csúsztatta, majd egy kicsit közelebb ült. Ez lett volna a tökéletes pillanat, mondom lett volna... Miért is? Valaki pár méterről rám kiáltott. Azt hittem odamegyek és bemosok neki, aztán... Aztán megláttam ki is az a személy.
-Rachel!
-A.. Apa? - feszültem meg.
- Izé.. Jó számra küldtem az üzenetet tegnap? - nevetett kínosan,megállva előttem. Szerintem Calumot észre sem vette.
-Igen. - feszengtem.
-A bátyádat hívni próbáltam, de vagy ki van kapcsolva, vagy kinyom.. Ezért gondoltam neked írok...
-Miről akarsz beszélni velünk? - tértem a lényegre.
-Ezt majd akkor, ha a bátyád is velünk lesz..
-Akkor menjünk hozzánk!-pattantam fel. Calumra pillantottam, aki erősen gondolkozott, ezért megböktem az arcát. - Kiwiiiii!
-Hm? - kapta fel a fejét. Mikor látta, hogy felálltam, ő is megtette.
-Szia, Daryl Clifford vagyok. - nyújtott kezet a srác felé.
-Calum Hood. - fogadta el.
-Egy bandában vagy Mikeyval, ugye? - mosolygott, aztán megindult egy autó felé.
    Az audi előtt megállva ránk pillantott, mi meg kissé meglepődve, oda siettünk. A rövid táv a házhoz, most nagyon hosszúnak tűnt.. Nem nagyon mertem kérdezni, de Ő sem. Calum csak a telefonját nyomkodta, valahogy olyan fura volt. Vajon mi lehe-- Ácsi! Apám közbe szólt mikor lehet azt mondta volna, hogy szeret! Akkor nem csoda, hogy ideges... De mi van, ha nem is erről akart beszélni? Mi van, ha közöm nem volt a témához, csak meg akarta volna osztani valakivel?
-Amúgy ti együtt vagytok? - szólalt meg hirtelen.
-Mi? Dehogyis! - kiáltottunk fel egyszerre.
-Szóval randizgattok! - kanyarodott a ház elé. - Én gyerekek nem bánom, csak ne bántsd meg. - intézte Calhoz a mondat végét.
-Nem állt szándékomban. - állta ki a tekintetét.
    Ahogy már a saját lábunkat használva haladtunk az ajtó felé, az idegesség újra előjött, és féltem benyitni, ám a kiwi srác megtette helyettem, én pedig hálásan néztem a barna szemeibe. Rettenetes veszekedés csapta meg a fülünket, azonnal lerúgtuk a cipőnket, és berohantunk a nappaliba, hátrahagyva a férfit. Michael éppen Luke-ot és Ash-t próbálta szétszedni.
-BAZDMEG MOST MÁR TÉNYLEG ELÉG! - ordította el magát, és lökött egy nagyot mindkét fiún, akik így hátra estek.
-Mi történt? - döbbentem le.
-Ashton összeveszett a  barátnőjével mert azt hitte Luke rámászott,látta őket ölelkezni. - mondta nyúzottan.
-De nem másztam rá! - fakadt ki a szőke. - Egyáltalán nem az esetem a csaj! - dühöngött. Aztán olyan történt amire nem számítottunk. Luke szemei bekönnyesedtek, majd felpattant és felrohant. Ashton kikerekedett szemekkel meredt utána, majd ijedten ránk pillantott.
-Ennyire durva voltam?
-Hát elég szépen bemostál neki.... - motyogta Mike. Aztán döbbenten nézett rám. - Ő meg mit keres itt? - nézett mögém idegesen.
-Izé...-túrtam a hajamba.
-Felmegyek Lukehoz! - szólalt meg egyszerre Cal és Ash. Végül hármasban maradtam a két hímneművel.
-Miért jöttél ide? - keményedett meg az ifjabb Clifford hangja.
-Szeretném veletek újra felvenni a kapcsolatot. Na meg persze be szeretnék mutatni majd nektek valakit. Egy ideje már nem iszok, se semmi. Amióta sikerült letenni ezt, lett valakim.. Nem akarom, hogy úgy érezzétek mintha pótolni akarnám Karen-t... Csak túl kell lépnünk ezen..

*Luke Hemmings *

   Soha nem gondoltam volna, hogy pont engem fog megütni... Sokszor vitáztunk, és verekedtünk, de az utóbbi persze csak viccből volt. Most meg.. Az a hülye kurva mászott rám.. De Ashtonnak ezt lehet magyarázni. Én meg basszus, nem is bírok nőkre nézni. Folyton ez a csicska van a szemeim előtt. Nem tudom miért, de elkezdtem vonzódni hozzá. Talán csak fellángolás, vagy csak testi vágy. Én magam se tudom, de félek ettől az érzéstől.
   A rövid gondolat menetem egy kopogás zavarta meg.
-Hey Lucas.. Calum vagyok. Bemehetek?
-Gyere...
-Mi volt ez az egész? - vont kérdőre, mélyen a szemembe nézve.
-A csaj rám mozdult... Ash látta... De persze miért ne lehetne Luke Robert Hemmings a bűnbak? - hisztiztem.
-Sajnálom... Nem szóltad el magad, ugye? - suttogta.
-Nem.. Viszont mesélj mi a helyzet? Ki az a fazon? Na meg sikerült?
-Az a fazon az apjuk.. És nem.. Megjelent a csávó mielőtt elmondhattam volna neki, hogy szeretem.
-Istenem.. Nektek mindig minden közbe jön?
-Hát látod.. - sóhajtott.

*Rachel Clifford*

Miután apánk elment, Michaellel sokáig beszélgettünk róla. Végül valamikor tíz órakor mentünk fel a szobánkba. Úgy éreztem mintha valami kiment volna a fejemből.