Ace of Diamond

Első fejezet

MEI

A nyári szünetből már csak két hét maradt hátra, az azt követő pár nap a felvételi vizsgák ideje. Sok sulit néztem meg, több helyre is felvettek a jó jegyeim miatt, de egyik sem olyan volt, ahova szívem szerint mentem volna. Én egy olyan suliba akartam bejutni, ahol lányok is csatlakozhatnak a fiúk csapatához. Konkrétan a baseball érdekelt. Órákon át keresgéltem, míg végül megpillantottam a számomra tökéleteset. Sagittarion városban pont volt egy olyan, ahova szívem szerint vágytam. Rögtön végig is olvastam, mi szükséges a bejutáshoz. A felvételi vizsga egy írásbeli teszt, amihez a tananyagot szerencsére feltöltötték. Megkerestem és le is húztam. Ó, te jó ég! Egy 500 oldalas, mindenféle információt tartalmazó dokumentum volt. Kissé ijesztő, de már elhatároztam magam, ezért nem szabad már most feladnom! Mindenképp meg kell próbálkoznom a felvételivel. Kimentem a nappaliba a szüleimhez és a húgomhoz, Miahoz. Mielőtt véglegesen döntenék, meg kell osztanom velük is a terveimet.
Miután bejelentettem akaratomat, csend uralkodott a házban. Pár perc után apum mosolyogva azt mondta, hogyha komolyan gondolom, kezdjek neki a magolásnak. Boldogan ujjongani és ugrándozni kezdtem. Anyum és Mia csak a fejüket rázták. Én afféle fekete bárány voltam, mert nem vonzottak annyira a divatos, fodros, csini ruhák. Nem azt mondom, hogy nem szeretek lányos lenni. Egyáltalán nem! A rózsaszínt is szeretem, meg hordok pink cuccokat is, csak valahogy... Nem is tudom, nem az a hercegnős stílusú vagyok. Mia kapta az összes pipiskedő gént – szerencsére -, így ő lehet apuci pici hercegnője, én meg lehetek a sportos királylány. Szerintük olyan helyre kéne mennem, ahol a mentális képességeimet használom ki, nem a fizikai erényeimet. Érdekelnek? Nem.
Két legjobb, gyerekkori barátom, Rachel és Julian is támogatott. Vigyáztak és játszottak helyettem a húgocskámmal, emellett elláttak engem kajával és vízzel, amikor már szükségem volt táplálékra és energiára. Anya és apa sem zavartak fölöslegesen, hagyták, hogy küzdjek azért, amit el akarok érni.
A felvételiig tartó két hét irtózatosan hosszúnak bizonyult. Reggelente eljártam futni, hogy töltsek egy kis időt a szabadban is és friss levegőt szívjak. Miután hazaértem, tanultam egészen ebédig. Délután tanulgattam, tornaterembe mentem, majd visszatértem a magoláshoz. Természetesen figyelmesen jegyeztem meg minden mondatot, hogy értsem is azt, amit a fejembe rögzítek.
Végül elérkezett a vizsga napja! Azt hiszem, olyan peches ember nincs még egy, mint amilyen én vagyok. Hajnali háromig ismételtem, ledűltem, hogy pár órácskát pihenjek, erre tessék! Elaludtam! Sajna késő keléssel később érkezek meg. Már nem maradt időm ismételni, így bíznom kellett magamban és az agyamban.
Besiettünk a főépületbe. Megkerestük, melyik emeletre kell menni. Felsiettünk a másodikra. Körülöttünk olyan kétszáz emberke volt kb., s hatodik érzékem azt súgta, nem kirándulni érkeztek. Nagy levegőt vettem. Mivel Mia nem akart egy ilyen - általa unalmasnak mondott – helyre jönni, valakinek otthon kellett maradni vele. Okos lány, meg tud magára vigyázni, de még csak nyolc éves, így egy idősebb személynek rajta kellett tartania a szemét. Ez az ember Rachel volt. Anyu mindenképp akart jönni, hogy mind a két szülőm együtt szorítson nekem, meg Julian is társult hozzánk. Mellettem akart állni, ha esetleg elájulnék, kinevessen és elkapjon. Rendesen megölelgettek, majd mosolyogva bementem a nyitott bejáratú terembe. Teljesen tele volt! Az első sorban maradt pár szabad hely, így oda ültem le. Remegő kézzel előszedtem a kedvenc tollamat, s imádkoztam, hogy ne legyen túl nehéz a teszt és meg tudjam jól írni. Három tanár osztogatta a – nem viccelek – kb. húsz oldalból álló paksamétát. Mit akarnak ezek húsz oldallal?!
Miután lerakták elém az én adagomat, közelebbről is szemügyre vettem. Ezen okból javítanám kijelentésemet. Nem húsz oldal, hanem húsz, mindkét oldalán kérdést tartalmazó lapot pakoltak a vizsgázók elé. Kisebb sokkom miatt magukat a kérdéseket, feladatokat nem figyeltem. Mindenki megkapta az adagját, a vezetőnek tűnő szemüveges, kigyúrt testalkatú férfi kiadta parancsba a kezdést. Valahogy senki nem mert megszólalni se. Szó nélkül vágtunk neki. Mikor megláttam a teszt kérdéseit, fellélegeztem. Mindre tudtam a választ! Előfordult olyan, akinek viszont fogalma sem volt róla, mit kéne beírnia válasznak, mert 10 perc elteltével pár ember felnyújtotta a kezét. Egyikük mellettem ült. Arról érdeklődtek, mit tegyenek, ha több, mint a felét nem tudják.
Na most, én nem vagyok még a suli diákja és a tanárokat se ismerem, még a nevüket se tudtam, de fejből kitaláltam, mit kaphatnak válasznak.