Sosem voltam túlsúlyos gyerek. Már gyerekkoromban is meglehetősen sok bajom volt az evéssel. Az alkatom miatt beteges voltam és sápadt, de ezzel azt hittük, hogy nincs semmi baj, és csak válogatós vagyok.
Általános iskola hetedik osztályában folytatódik a történetem. Az akkori osztálytársaim bántottak amiért én nem voltam az a tipikus lányos jellem. Fiús ruhákat hordtam amelyekből a legtöbb fekete volt. A sok bántás miatt semmi önbizalmam nem maradt már 14éves koromra.
Nyolcadik osztályban testsúly mérésen estünk át. Mikor megmértek és megláttam az eredményt, azt hittem elájulok. A mérleg 64kilót mutatott. Ez elméletileg a felső határa az ideális súlynak a magasságomhoz képest.
Úgy gondoltam le kell fogynom, mert minden szép lány az osztályban vékony volt. Nem tudtam hogy mibe kezdek bele.
Most 17éves vagyok, 168cm, 54kiló, és evészavarral küzdök.
YOU ARE READING
Démonjaim
Non-FictionMindennapjaim az evészavarommal, próbálkozások a gyógyulásra, mélypontok és boldog pillanatok keveréke e kis napló szerű iromány. Remélem a gondolataim leírásával segíthetek azokon, akik hasonló cipőben járnak, hogy tudják: nincsenek egyedül!
