A napokban mondtak nekem egy módszert amivel megállapíthatom, hogy mennyire vagyok testképzavaros.
A lényege csak annyi, hogy egy kötelet vagy övet olyan nagy karikára formálsz mint amilyen szerinted pl. a combod, majd odaméred, és meglátod mekkora az adott testrész valójában. Kipróbáltam.
Mint kiderült, nagyjából kétszer akkorának látom a combom mint amilyennek mások látják. Ez a dolog hirtelen lesokkolt.
-Ez biztos nem igaz, nem lehet igaz.
-Mivan ha mindenki más is így látja, ahogy én?
Hiába a nagy megdöbbenés, nem látom azt, hogy én bárkinek a szemében is vékony lennék.
Egyre többször gondolom azt, hogy mindenkinek egy teher vagyok. Hiszen nem írnak vissza, nem akarnak találkozni és biztos ha hívnának is, max sajnálatból.
Csak a szép lányok mennek buliba, és viselnek szép ruhákat. Csak a szép lányokat szeretik...én nem vagyok szép lány.
Mindenhol látom a gyönyörű modelleket vagy modell szépségű embereket, és bele vagyok betegedve, hogy én soha nem leszek olyan szép mint ők, és soha sem fog sok ember szeretni, mert nem nézek ki jól..
Bárhogy próbálkoztam, bármit csináltam nem lettem szebb és egyszerűen már úgy vagyok vele, hogy feladom, leszedek minden képet a közösségi oldalaimról és nem mozdulok ki soha.
Be kell látnom, hogy nem vagyok az a lány akinek mindenki keresi a társaságát.
Ráadásként a héten megállapították, hogy súlyosan orvosi eset vagyok. A szüleim felhívtak egy pszichológust és elmondták a problémákat, mire a nő csak annyit mondott: "Hű elég komplex eset."
Ki szeretne egy ilyet?
أنت تقرأ
Démonjaim
غير روائيMindennapjaim az evészavarommal, próbálkozások a gyógyulásra, mélypontok és boldog pillanatok keveréke e kis napló szerű iromány. Remélem a gondolataim leírásával segíthetek azokon, akik hasonló cipőben járnak, hogy tudják: nincsenek egyedül!
