Mindennapjaim az evészavarommal, próbálkozások a gyógyulásra, mélypontok és boldog pillanatok keveréke e kis napló szerű iromány. Remélem a gondolataim leírásával segíthetek azokon, akik hasonló cipőben járnak, hogy tudják: nincsenek egyedül!
Mióta elkezdődött a szünet, elég sok elütni való időm lett, vagyis csak lenne, mivel a betegségeim mindent bekorlátoznak. Be vagyok zárva a házba. Nem tudok kimenni már a ház udvarára sem, mert azonnal rosszul leszek. Nem vagyok képes enni, alig kelek ki az ágyból. Ha eszek, fájdalmaim lesznek. Minden egyes percben félek, de nem tudom megmagyarázni mitől. A rengeteg ideg miatt lassan, de folyamatosan fogyok, nemsokál elérem az 50kilót, ami miatt mégjobban fáj mindenem. Nem tudok 5percnél hosszabb ideig állva maradni, és max 10percig tudok mozgásban lenni. Óránként a sírás kerülget, minden magyarázat nélkül. Ezek miatt egész nap csak fekszek egy helyben és várom hogy valaki hazajöjjön. Erről itthon már mindenki tud, de nem tudnak segíteni, így csak nézhetik ahogy napról-napra egyre rosszabbul vagyok. Próbálnak orvost keresni, de mind elfoglalt. Azt mondták csináljak olyat ami boldoggá tesz...már nem tesz azzá semmi. Tegnap terápiaként a kezembe adtak egy kiscicát és elsírtam magam. Ráadásul kezdem azt érezni, hogy a társadalom egyre jobban kivet, többek közt emiatt a cikk miatt is:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Miért van mindenki a sovány emberek ellen? Ha egy duci panaszkodik a külseje miatt, jönnek a pozitív kommentek, de ha egy sovány teszi, megmondják neki hogy kussoljon "mert vékony".Ugyan ez elmondható a betegségekkel. Ha egy híres és/vagy gazdag ember mentális beteg, mindenki olyan nagyon segítőkész...de ha egy átlag ember beteg, elmennek mellette, kinevetik és mégjobban a halál szélére kergetik. Én belebetegedtem ebbe a generációba, miattuk és magam miatt vagyok ilyen rosszul.
Egyre többször jut eszembe, hogy véget vetek a saját szenvedéseimnek, de egyelőre nem merem megtenni. De ha nem teszem meg, vajon vége lesz ezeknek bármikor?
