Démonjaim

2020 és Én.

Megint csend volt a részemről egy ideig. Egyszerűen csak a semmiből, olyan súlyos lett ez az egész.

  Kértem segítséget. Újra járok a régi pszichológusomhoz, akihez már másfél éve, ő az akiben megbízok.
A kilátásaim jelenleg nem valami jók. Azt hittem, hogy egész sokat eszek, de egy nap sokszor még az 500kalóriát sem értem el. Az utóbbi 2hétben hiába próbálkoztam, fogytam.

Az eddigi legalacsonyabb súlyomat is elértem, 48,7kg. Szeretném azt írni, hogy így is jól vagyok és megérte....de egyáltalán nem. Az arcom annyit változott, hogy konkrétan meg sem ismerem már magam, mintha egy idegen nézne velem szembe a tükörben. A testem szörnyen néz ki, az összes bordám kint van és a felsőtestemen minden csont látszik. A karjaim soha nem voltak ilyen vékonyak és egy nehezebb ajtót sem bírok kinyitni.

  Mindenki aggódik, mindenki sír és ki van akadva, miattam. Én is magam miatt. A vérnyomásom alig haladja meg a 90-et ülve, de a pulzusom az egekben van. Az állandó fejfájás, hányinger, szédülés, gyengeség és fáradtság teljesen kiveszi belőlem a maradék erőt is.
Ezt most minden túlzás nélkül: Minden fáj.

Annyi fájdalom és annyi mentális csata. Jönnek a boldog dolgok és jó emberek az életembe újra, de én csak fekszek az ágyamban és elszalasztom az összes lehetőségem.
Jöttek új fiúk az életembe, még válogatni is volt lehetőségem közöttük, de egyet különösen megkedveltem, találkozni szeretnék vele...de az anorexia miatt borzasztóan szégyellem magam, az  egész testem és az arcom.

  Ennek most akaratom ellenére lett ilyen vége. Már nem direkt fogytam, és nem azért hogy elérjem az álom súlyom. Sőt, már fogyni sem akartam...de itt nincs olyan, hogy én mit akarok, itt az van hogy az anorexia mit akar velem tenni. Kétségtelen, hogy meg akar ölni.

  Az a "barát" aki ott volt nekem a legrosszabb időszakaimban, aki néha az egyetlen támaszom volt, végül megöl. Legalább is meg akar.
Magamat hibáztatom, hogy hagytam ezt az egészet.
De ez volt az egyetlen, ami elfeledtette velem a fájdalmaim. Mert hát, ez az évtized volt az életem első időszaka, ahol az igazi élet megmutatta az arcát és kiszakadtam a gyermeki ártatlan kis világomból.

Az akkori barátnőm hátba támadott többször, elsőnek vágták hozzám az 'öld meg magad' mondatot, illetve még sok mást. Három évig kiközösítettek és megaláztak. Még mindig emlékszem ahogyan sírva mentem mindig haza a suliból.
Elkezdődött a depresszióm, majd egy időben jelentkezett a pánikbetegség és...persze az anorexiám első jelei.
Gimnazista lettem, jöttek az új gondok, új történések. Elkezdődött a szerelmi életem...bár borzasztóan megbántam.
Már az első barátom erőszakkal akart rávenni a szexre, így egy hajszál választott el egy megerőszakolástól...ezt követően két évig nem mertem nagyobb kapcsolatot létesíteni egy fiúval sem. Persze valaki mindig volt a képben, de komoly dolog nem kerekedett belőle.
Majd az első hosszabb kapcsolatom is megvolt, bár vége is lett. Mondanám, hogy fel tudtam dolgozni a legelső kapcsolatom erőszakos történéseit, de nem. Még mindig félek, bár talán kicsit kevésbé.
Elhagyott az édesapám. Mondjuk mint kiderült, sosem volt itt igazán itt. Így szép lassan megint eljött az egyedüllét.
Megromlott barátságok, veszekedések, hátba szúrások és az életembe be, majd kilépő emberek.

Tíz év fájdalmas történéseit cipelem a hátamon jelenleg. Már le akarom dobni magamról. Soha sem hittem volna, hogy életben leszek 2020-ra. Többször terveztem öngyilkosságot, volt hogy meg is próbáltam.
Mégis valamiért itt vagyok, és persze számon tartom az összes jó történést is.

És igen, lehet kórházban töltöm a szilvesztert, mert nincs más út...de még van egy hetem próbálkozni és rohadtul nem adtam fel.
Három óránként eszek jelenleg, mint a csecsemők, hogy a testem hozzá szokjon a kajához.
Nem mondom hogy könnyű. Sőt kegyetlenül nehéz...

De ez egy most vagy soha pillanat. Ha most nem eszek a héten a megszabottak szerint, a jövőmnek és nekem is lőttek.
Meg fogom próbálni, azért is jobban leszek egyedül.

Nekem rohadtul nem kell kórház. Hiába van sok problémám, kibírom.
És 2020-ban jobban leszek...mert jobban akarok lenni.

——————————————————
Sziasztok! ^^
Ha már nem írnék ide, kellemes ünnepeket és boldog új évet nektek!❤️
Egyetek, igyatok és vigyázzatok magatokra!^^