Démonjaim

Diagnózis

  Mióta nem írtam ide, azóta jópár dolog történt.

Többek közt a héten elvittek egy teljes kivizsgálásra, hogy a tüneteim hátterében állhat-e testi betegség.
Őszintén reménykedtem benne, hogy találnak valamit, kapok egy gyógyszert és végre vége.
Vérvétellel kezdtem reggel, majd röntgen, ultrahang, EKG, vérnyomás, súly és magasságmérés következett, majd egy konzultációra hívott be egy orvos, a leletek kiértékelése végett.

Az orvosnak elmondtam minden tünetemet, majd ránézett a papírokra.
- Pedig minden szerved teljesen egészséges.- mondta a doki.
Én teljesen lefagytam. Nem lehetek egészséges, hiszen egész nap rosszul vagyok.
A doktornő rögtön a lényegre tért:
- Érzel a rosszulléten kívül bűntudatot evés után?
- Igen.- válaszoltam, kicsit félve.
- A tüneteid pszichés eredetűek...evészavaros vagy.
Nem mintha annyira meglepett volna, de egy orvostól hallani furcsa érzés. Ránéztem a szüleimre, akiken látszódott, hogy nem tudják hova tenni az egészet.
A doktornő tovább haladt az adataim közt, majd megállt.
- A mai mérésnél mennyit mértetek ruhában?
-Cipőben 172cm vagyok és 51 kiló.- válaszoltam.
Kikereste a BMI-m a lapokból.
- A BMI-d 17.5, ez jóval az alsó határ alatt van.
Ez már kicsit meglepetésként ért. Ha én kövérnek látom magam, akkor hogy ennyi?
A szobában a súlyomat tárgyalva, mindenki egyre nyugtalanabb lett, én pedig egyre rosszabbul éreztem magam az egésztől. A szüleim elmondták hogy mivel nem otthon voltam, így ma még nem ettem semmit, és sok étkezést kihagyok csak mert nem akarok enni, sőt ha felügyelet nélkül vagyok, képes vagyok nem enni egész nap és már többször estem majdnem össze az utóbbi hetekben, és sokszor ülnöm is fárasztó.

Az orvos miután hallotta mindezt, hozzám fordult:
-Mi az álom munkád?- meglepődtem a kérdésen.
- Animátor szeretnék lenni..
- Jó. Akkor biztos ügyesen rajzolsz...de ahhoz is kell energia, és te jelenleg megvonsz magadtól mindent. Összesen kb. kilenc kiló minuszban vagy.

Itt már elég rendesen kezdett fojtogatni a sírás, mert olyan dolgokat hozott fel, amikbe bele sem gondoltam. Annyira nem ettem, hogy megvontam magamtól minden fontosabb vitamint és rengetek izmot fogytam. És a legrosszabb még utána jött.
- Lehet, hogy még most nem tudatosult benned mit csinálsz. Ha 1-2kilóval kevesebb lennél, kórházba kéne vinni, és gyógyszerekkel kezelni.Most még pont a határán vagy. 
Válassz, vagy felnősz és megvalósítod az álmod, vagy tovább csinálod ezt, és kórházba kerülsz és akár bele is halhatsz.

Nem mertem ránézni a szüleimre. A halál hallatán tudtam, hogy anyának mennyire rossz érzés lehet ezeket hallgatni. Még nekem is az volt.
A beszélgetés után megegyeztünk az orvossal, hogy tovább járok pszichológushoz, és próbálkozom nem fogyni.

Mióta ez a vizsgálat volt, rengeteg vitamint kell ennem, olyan pici súlyzókkal kell edzenem amiket elbírok és mindenféle dolgokat kell innom amiket a problémás babák szoktak, hogy újra lehessen egy kis izomzatom.

Mindent felfogtam amit az orvos mondott, de a gondolatok túl erősek és a tünetek kibírhatatlanok.

Mindezek ellenére, titokban még mindig fogyok és nem tudom hogy kell megállni.