UGotMe

third part

             

Megfordultam és köpni nyelni nem tudtam. Na vajon ki volt az? Hát igen, ő.

-Ööö k-következő sor balra.- dadogtam mint egy barom.

-Oh te vagy az megkérdezhetem a neved? Tegnap nem volt alkalmam olyan gyorsan elszaladtál.- szemei csak repdestek az örömtől.

-Carlos vagyok és te?- közben majdnem elájultam.

-Richard vagyok! Nincs kedved meginni valamit ma? Meddig dolgozol?

-Tulajdonképpen most ér véget a műszakom. Úgyhogy de van kedvem. - annyira boldog voltam. Nem bírtam elhinni, hogy ez tényleg ő. Azt hittem csak álmodom.

Elmentünk a legközelebbi kávézóba és elkezdtük beszélgetni.

-Na és új vagy itt? Mert még sosem láttalak itt. - kérdeztem kíváncsian.

-Igen most költöztem ide a családommal. És veled amúgy mi újság? Mesélj egy kicsit magadról ha kérhetem.

-Hát körülbelül 11 éve költöztem ide a szüleimmel. Nincs testvérem és a rokonainkkal sem tartjuk a kapcsolatot. Sőt én a szüleimmel sem. Egy albérletben lakom, dolgozom emellett orvosi egyetemre járok. De abba szeretném hagyni. Most így kb ennyi amit fontosnak találok.- meséltem picit és tekintetem folyton rajta volt egyszerűen nem lehetett róla levenni a szemed. Az egész ember magával ragadott. Csodás mosolyával, tengerkék szemével csodás izmos testével és nagyon érdekes személyiségével oly könnyedén megragadja mások figyelmét.- Na és neked van testvéred?

-Ohh nekem nagyon nagy a családom van két bátyám két húgom egy nővérem és még egy fél öcsém is. Nagyon szeretem őket bár néha elegem van belőlük. Én 25 éves vagyok és most léptem ki egy hosszú kapcsolatból 4 évig tartott.

-Mi volt a gond? Ha szabad tudni.

-Megcsalt.-arcán egy rebbenést sem láttam. Mintha nem bánná annyira.

-Sajnálom!-rossz lehet így elválni egy olyan enbertől akivel 4 évig megosztottad az életed.

-Nem kell. Nagyon nem érdekel megtörtén ez van.
Aztán még nagyon sokat beszéltünk már elmúlt 11 óra.

És a szüleiddel miért nem beszélsz?

-Huh ez nagyon hosszú.-kicsit félve mondtam. Nem szeretném még, hogy tudja mi a helyzet.

-Van időm.- mosolygott.

-Tényleg hosszú és most mennem kell, mert fáradt vagyok és holnap mennem kell suliba.

-Rendben jó volt beszélni, élveztem. Esetleg elkérhetném a számod?

-Persze. ....................

-Ha nem gond holnap felhíválak- arca tele volt reménnyel.

-Nyugodtan.- azt hittem majd kiugrok a bőrömből. Akkor szia.

-Szia és jó éjszakát!- nyugodság áradt belőle de emellett nagyon boldognak tűnt.

-Neked is!

Elindultam haza fele. Egész úton csak e körül járt az agyam. Anyira boldog vagyok. Tudom, hogy még nem is ismerem annyira meg még azt sem tudom hogy mi fán terem. De attól egy próbát meg ér. Teljesen úgy érzem, hogy végre eljött a várva várt ember. De nem szeretném elszólni magam. Csak reménykedem. Annyira egy kedves ember.
Gyorsan haza siettem. Lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Holnap korán kelek.
Éppen álmamim közepén jártam amikor megszólalt az ébresztő, szóval csak lehetett volna a közepén igy a vége volt. Utálom. Egyszerüen a hányinger elér amikormeghallom. Annyira jó lenne délig aludni vagy még tovább.
Sietnem kell nem szeretnék elkésni még a végén úgyjárok mint a múltkor. Elaludtam és csak az óra felére értem be. Sajnos a drága tanárom megszivatott és nem engedett be az órára úgyhogy kérhettem el a jegyzeteket Sarahtól. Plusz egy jó kis igazolatlan. Szerintetek is imád engem?