UGotMe

fifth part

Szerencsére Sarah jól van. Próbáltuk megkeresni Thomast Jamessel, de nem volt otthon a szülei szerint elutazott. Mily meglepő, hogy éppen most húzta el a csíkot. De ha egyszer elkapjuk a grabancát.
Elvittük Saraht egy fürdőbe. Megpróbáltuk elterelni a gondolatait erről az egészről.
- Jaj annyira jók vagytok hozzám. De ne aggódjatok túlteszem magam rajta. Ez egy barom már egyszer ez megtörtént amikor még együtt voltunk. Ezért is szakitottam vele.

Nagyon jól éreztük magunkat mintha semmi sem történt volna. Egész nap ott voltunk aztán elmentünk kajálni egy nagyon puccos étterembe. Ahogy beléptünk megcsapott a mindenféle illat. A látvány is egyszerüen hihetetlen volt. Sok elegáns ember. Az éttermet sok szép virág díszítette. Mindenhol gyertyafényes asztal. És az étterem közepén volt egy színpad ahol éppen az énekesek léptek fel. Volt egy nagyon szép zongora is. Ekkor éppen arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha én is most ott énekelhetnék valami nyugodt dalt. Egyszerüen csodás volt minden, tök jó volt a hangulat. Sokáig ott voltunk jól éreztük magunkat. Majd elindultunk. Hazavittük Saraht elköszöntünk tőle. Remélem nem történik vele semmi rossz sem. Aztán engem is hazavitt James ugyanis az ő kocsiával voltunk. Kiszálltam a kocsiból elköszöntem Jamestől. Aztán bementem, utam egyenesen a fürdőbe vezetett. Zuhanyzás közben azon kattogott a fejem, hogy elkéne menni énektanárhoz. Elkell kezdenem már végre nem halogathatom így is kicsit késő már. 

Lezuhanyoztam és felvettem a fürdőköpenyem. Kimentem a teraszra elszívtam egy szál cigarettát, majd bementem elővettem a kedvenc könyvem és elkezdtem folytatni ahol abbahagytam. Sajnos nem tudok sokat olvasni csak hétvégén, mert lefoglal a munka meg a suli.
A szürke ötven árnyalatát már kiolvastam meg a sötétet is most kezdtem el egy két hete a szabadságot. Imádom egyszerüen ellenállhatatlan.
Én is elkezdtem írni és szeretném ha ebből is lenne valami, ha kész lesz kiszeretném adatni. Egy horrort kezdtem el írni majd kitudja mi sűl ki belőle.

Éppen egy nagyon erotikus jelenet közepénél tartottam amikor megcsörrent a telefonom.
Azt hittem Sarah vagy James de nem volt elmentve a szám így fogalmam sem volt, hogy ki az.
-Tessék?
- Szia Richard vagyok nincs e kedved meginni valamit? Vagy esetleg beszélgetni?
-Sziaa nemrég jöttem haza és már lezuhanyoztam meg már lassan alszom is de ha van kedved feljöhetnél beszélgetni akkor.- annyira jó érzés volt, hogy hívott. El is felejtettem, hogy tegnap azt mondta ma felhív.
-Örömmel hol laksz?

Megadtam a címem és letettem a telefont.
Kicsit furán éreztem magam, hogy igazából nem is nagyon ismerem még is nemsokára itt lesz és feljön hozzám. De emellett nagyon örültem,  szám a fülemig ért.
Aztán vissza mentem olvasni. Annyira jó volt olvasni  annyira belemerültem, hogy életemről nem tudtam. Csak arra eszméltem föl, hogy csöngetnek.
Richard volt kinyitottam az ajtót és a látvány ami fogadott egyszerüen csodálatos volt. Ott állt egy üveg borral a kezében.
-Bujj beljebb.- mondtam neki vigyorogva és arra gondoltam, hogy mennyire megnézném nadrág nélkül. De ahh miért is gondolok ilyenekre. Na vajon miért? Mert egyszerüen ellenállhatatlan. De inkább ne gondoljak ilyenekre. Még.
-Na hello. Örülök, hogy látlak!- szeme csillogása egyszerüen csodás volt. Majd sunyin ráharapott ajkára.
- Erre gyere.
Bementünk a nappaliba,  felbontotta a bort és kivonultunk a teraszra cigivel a kézben.
Leültünk és rám nézett.
-Annyira aranyos vagy. - pirultam el. Próbáltam komoly lenni de annyira akartam őt, hogy alig bírtam magammal. Ráharaptam a számra.
-Te meg nagyon vonzó. - uristen miketbeszélek. Kussolj el.
-Örülök, hogy így gondolod. Aztán rárakta a kezét a combomra és mélyen belenézett a szemembe.
Tenger kék szemében öszinteséget láttam. Reményt, vágyat. -Tetszel nekem, de nagyon. Annyira ártatlan vagy, aranyos, kedves.- hihetetlenűl jól esett amit mondott. Egyszerüen olyan jó érzéssel töltött el amit mondott. Legszivesebben megcsókóltam volna, de nem vagyok az a kezdeményezős típus. Úgyhogy vártam.
Annyira elpurultam, hogy megszólalni sem bírtam.
-Amikor véletlen belém botlottál és megláttalak annyira furcsa érzésem volt. Úgy érzem, hogy minket egymásnak teremtettek. Nagyon kellesz nekem. És igen tudom, hogy még nem ismerjük egymást, de majd megismerjük. Amúgy nem is értem, hogy beszélhetek ilyenekről még azt sem tudom, hogy te is úgy érzel e mint én.
- Én ugyan ezt mondhatom el. Akkor egésznap rád gondoltam és valahogy teljesen olyan érzésem volt mintha tényleg te vagy az akit nekem szán a sors.- el se hiszem, hogy ezt mondtam neki. Meg hogy egyáltalán ő is ezt érzi. Mi történik most? Azthittem meghalok az örömtől bár nem mutattam ki.
Ebben a pillanatban csak annyit szemléltem, hogy közeledik felém. Egyre jobban közeledett én pedig csak ott ültem mint egy barom.
Megcsókólt.
Csókja édesebb volt a méznél. Annyira jó volt érezni ajkait az enyémen. Bámulatos volt. De én ostoba barom nem csókóltam vissza sőt. Ellöktem magamtól.
-Mitcsinálsz?!
-Én... azt hittem te is akarod.-arcán hirtelen bizonytalanságot észleltem.
-De ez nekem gyors. Nagyon. Neharagudj de megkérhetem, hogy most menj el?
-Rendben, elmegyek. - kicsit elszomorodva kissé haragosan mondta.
Ekkor hirtelen egy nagyot villámlott. Lehet, hogy vihar lesz.
Fogta magát és elindult az ajtó felé.
-Akkor majd beszélünk.- morcosan rámnézett és kiment.
Ahh de ostoba barom vagyok. Vágok egy nagyon a fejemre. Hülye. Hülye. Hülye.
Nem nem nem. Nem bírom ki. Egyszerüen nem és kész feladom ezt a tiltakozást.
Gyorsan utána futottam.
-Várj!-hangom kissé megrekedve.
Ne menj el még.
Oda mentem hozzá és megcsókóltam. Ebben a pillanatban kezdett el pont esni az eső. Körülbelül 5 percig csak ölelkeztünk és smároltunk a zuhogó esőben. Hihetetlen volt. Annyira jól csókól. Imádni való. Csuromvizesen elindultunk vissza a házba. Felkapott az ölébe bevitt és aztán becsapta az ajtót.