UGotMe

seventh part

Elmentünk a kedvenc supermarketünkbe. És most egy picit másra terveztüka a bevásárlást.

Bekapcsoltuk Nicki Minaj Chun Li számát és arra baromkodtunk miközben levettük a polcokról a dolgokat. Mindenki minket bámúlt.

Mind két őrűlt akik most szabadúltak az elmegyógyintézetből.

Hazaértünk és James is átjött.

-Na milyen volt a vásárlás?-kérdezte.

-Ultra jóó.-válaszoltuk.

-De asszem keresnünk kell egy új supermarketet.-összenézünk Sarahval és röhögünk.

-Ez rátok vall.- mondta James szemét forgatva.

Elkezdtünk sütni főzni közben bort kortyolgattunk és megint elkezdtünk "táncolni". Már ha nevezhetem azt annak.
Nagyon jól éreztük magunkat. Mire megcsörrent telefonom.
Ricsi volt az.
-Igen?- szoltam bele a telefonba titokzatosan.

-Szia picim! Eltudnál jönni velem valahová?

-Most nem hinném. Épp a barátaimmal vagyok.

-Kérlek! Fontosat szeretnék mondani.- hangjáról semmit sem tudtam levenni.

-Rendben hol vagy?

-Érted megyek!
És lerakta a telefont. Hm. Mi van ezzel?

-Figyeljetek el kell mennem. De nemsoká jövök.

-Minden oke? Kissé rémültnek tűnsz.

-Igen csak Ri szeretne valamit mondani meg beszélni akar és azt mondta elvisz valahová.

-Ő ez egy kissé furcsa nekem.-mondta Sarah. Hangja megrekedve.

-Csak túl kombinálod- próbáltam nyugtatni.

-Igaza van. Szerintem nem kéne elmenned vele.-mondta aggódva James.

-Ne aggódjatok kérlek. Megoldom. - próbáltam nyutatni őket.

-Jó, de hivogatni fogunk! - mondta Sarah szigoruan. Mintha ő lenne az anyám.

-Rendben.
És ekkor megjött Ri.
Kimentem és beültem a kocsijába.
-Hova megyünk? - néztem rá.

-Majd megtudod. - annyira titokzatos volt. Nem értettem az egészet. Bár én is egy nagy puszedli vagyok, hogy meg csak most jöttünk össze, de már hagyom, hogy vigyen ahová akar.
Hirtelen úgy éreztem magam mint az álmomban. Most is minden tök nyugodt volt és jó egész nap aztán felbukkan ő és elvisz valahová, de nem mondja meg, hogy hova. Kezdett az egész furcsa lenni.

Körülbelül tíz perc alatt oda értünk. Elég furcsa környék. Sötét kihalt utcák.

-Öhm hol vagyunk? - arcomra rémület ült.
-Gyere!
Bementünk egy helyre amit nem tudom minek nevezzek. Tök sötét volt.
-Most már igazán elmondhatnád hol vagyunk és hogy mi folyik itt.

-Nos én nem olyan vagyok amilyennek hiszel.-
Most ezalatt mit ért? Esetleg egy gyilkos? Vagy valami bandita? Vagy mi mondja már. Hihetetlenül féltem. Nagyon para volt az egész.

-Akkor milyen vagy?- mormoltam.

-Nem vagyok túl jó ember. Sőt.-szemében félelmet láttam.

-Kinyögnéd végre. - riadtam fel. Annyira kiváncsi voltam.

-Drog diller vagyok. És egyszer megöltem valakit.- nézett rám szemeivel és várta, hogy hogy reagálok.
Hirtelen súlytott le rám. Mintha kővé dermettem volna. Én egy gyilkossal vagyok együtt?! Egy drog dillerrel? Ehez lekell ülnöm, de mégis hová. Egy üres sötét szobában vagyunk.  Lerogyok a földre. Egyszerüen nem tudom elhinni.

-Kit öltél meg?-kérdeztem idegesen.

-Egy lányt. De véletlen volt. -Bróbált mentegetőzni.

-Igen véletlen emellett akkor a dillerkedés is véletlen? Te drogozol? Mi a f'sz?

-Esküszöm, hogy véletlen volt. Nem drogozom csak terjesztem. Jó biznisz. - mentegetőzése határtalan.
Nem is tudom mit keresek itt. Fa—nak kellett nekem belemennem ebbe az egészbe. Miért nem maradtam otthon a seggemen.

-Mikor történt? -Kérdezősködtem. És közben az idegeim az egekben.
Arcáról csak azt tudtam levenne, hogy fél az elutasitástól. De mit csináljak?! Tapsoljam meg, hogy megölt valakit meg hogy diller is?

-10 éve. Kicsit fiatal voltam.
Gondoltam elmondok mindent még az elején. De ha azt mondod, hogy így nem kellek akkor megértem és békén hagylak.- szomorúság uralta arcát.

-De még is szerinted, hogyan reagáljak erre? Persze, hogy ideges vagyok meg félek.- már lassan könnyeztem. Üvöltöztem vele.
Nyugi. Próbáltam nyugtatni magam közben fel alá járkáltam. - Vigyél haza kérlek!

Gyorsan kiszaladtam beültem a kocsiba és vártam, hogy haza vigyen.
Megérkeztünk. Kiszálltam a kocsiból és ő is.

-Nos akkor ennyi volt?- kérdezte.

-Nem tudom, de gondolkodnom kell.- szememen fáradság és könny ült.- Majd felhívlak, de ha nem gond most lepihennék.

-Rendben! Várom, hogy hívj.-azzal lesütött fejjel vissza ült és elhajtott.
Végig néztem ahogy elgurul kocsijával. Aztán elindultam be. Sarah és James a nappali kanapéján fordultak éppen a másik felükre.
Mennyi idő volt ez az egész? Mintha csak tíz perc lett volna. Erre bőven két órat el voltam. Már lassan hajnali fél egy van. Felmentem a szobámba és elgondolkodtam.
Mitcsináljak.? Ha tényleg véletlen volt akkor nem tehet róla, de ha nem akkor meg már megbánta. Még mondjuk a dillerkedés nem érdekel de az, hogy gyilkolt... nem tudom nem ismerem annyira de nagyon szeretem...
Szemeim majdnem leragadtak. Annyira fáradt voltam és még a könnyezés is rásegített.
Senkinek sem kívánom ezt az érzést ami most bennem van.
Még fent voltam úgy pár percig de annyira kész voltam, hogy lefürdés és átöltözés nélkül befeküdtem az ágyamba és mély álomba merültem.