Az Igazi Gondolataim.

Paktum a halálal

Annyiszor vágytál már lelkemre
Gyere és vedd el egyszerre
Nem kell nekem már az élet
Ez az ember már nem remélhet
Elengedtem és feladtam
Mindent amiért harcoltam
Gyere hát és vessél véget
Megkötöm a szövetséget
Mit kérek cserébe? Semmit.
Csak bárhol legyek és ne itt
Hagyjunk fel a fájdalommal
Kezdjük hát a torkommal
Ne fojtson többet a bánat
Vedd le rólam rabigámat
Gyermekként már akartál
Sokszor be is próbálkoztál
Elvetted tőlem kit még nem szerettem
Miért is tettem hisz még nem ismertem
Utána sokszor rajtam volt a sor
Sosem vitt el semmilyen mámor
Mindig talpon voltam ellened
Kalapod sokszor megemelted
Olyat ígértél melyet földön nem kaptam
Szeretetett, törődést, mindent amit kívántam
A föld végül megadta helyetted
De lám most lelkem elveheted
Elvesztettem én mindent
Egyre üresebb leszek itt bent
Lassan nem lesz lélek mit elvehetsz
Csak szilánkok melyet zsebbe eltehetsz
Hát mit mondasz küzdelem nélkül is kellek?
Vagy tán már így nem is finom a lélek?
Akasz fel hát nyársra
Nem sokra egy órára
Tépd le minden végtagom
Hátha elér a fájdalom
Ennél már ez is jobb lenne
Lelkem kevésbé szenvedne
Csak végezzünk már egymással
Kettesben te késsel én ássásal
Hamar átjutok a túlvilágra
Hasonlítani fogok egy játékra
Nem bánom hogy így végzem
Jobb mint amit eddig reméltem
Elbúcsúzást megtettem
Kitől kellett elköszöntem
Bocsánatot kértem kitől kellett
Kinek kellett mondtam szépet
Megbántam már eleget
Lelkem már elégedett
Beszélni akarok azzal aki teremtett
Hogy ki ilyet kap mit tehett?
Könnyeim már elmosták arcomat
Már csak a hús, a csont maradt
Itt vagyok vigyél már el engem
Úgy érzem eléggé megszenvedtem
Mi az mi téged vissza tart?
Tán bukásod ami zavart?
Ne aggódj most nem tudsz hibázni
Ellen sem fogok többé állni
Csak talánkozon a kés és a szívem
Ne kelljen többé fájdalmat éreznem
Hazitálsz pedig az én elétem a tét
Legalább te adjál egy kis reményt
Hezitálsz mert nem érted okát
Én viszont már átéltem indokát
Legyen végre vége a dalnak
Ne legyen kezdete holnapnak
Csináld már te gyáva
Holtaknak kutyája
Te sem fogsz már megmenteni
Tovább kell élni nincs mit tenni
Szenvedéssel kell együtt lenned
Elvesztened a saját éned
Belül már halott mégis élő
Jobb sorsot nem remél ő
De amint kész vagy ölj meg
Ebben még egyezzünk meg
Értelme már nincsen de folytatom
Életem egyszer talán leírhatom
Ezt a jelenetet abba is belerakom
Édes vérem földön folyatom
De még egyáltalán nem haldoklom
Így fogok tovább menni utanom
Ez az én utolsó mondatom