Az Igazi Gondolataim.

Virrasztás

Hajnal van már, szinte reggel.
Te még mindig nyitott szemmel fekszel.
Mi tart téged ébren te gondtalan?
Úgy feldulva mint aki hontalan.

Egy gondolat a múlt
Mely úgy eltorzult.
Régi létből szerelmek
Megbánásból bűnt teremtek.

Mi oly gonosz ami rontja a lelked?
Milyen hiba terhe nyomja tested?
Mi az mit megbántál,
Ha tehetnéd máshogy csinálnál?

Nem engednék el egy lány kezét
Fognám még élném veszti eszét
Hiszen szükségem van rá
Csak erre eszmélne rá.

Te önző mocsok csak magadra gondolsz.
Magadban már megint rosszat fontolsz.
Neked van rá szükséged? Ugyan!
Neki nélküled jobb nyugalomban.

Tudom, hogy önző vagyok.
Jobb ha mindent így hagyok.
De hiszen vágyom rá mint barátra.
Rosszban, jóban egy tökéletes társra.

Hát miért nem mész és mondod el neki?
Ilyen szép gondolat biztos tetszene neki.

Ugyan kérlek öt éve már.
Ő rég nem rám vár.

Akkor mi lesz fejedet a homokba teszed?
Tényleg semmi másra, de erre van eszed.

Inkább virrasztok gondokkal a fejemben.
Mint hangom hallassam tettekben.

Mire jó neked ez?
Már régi ez a lemez.

Ha így teszek a vágy megmarad.
És a nemleges gyász elmarad.
Sosem tudom meg a választ.
De ezzel sosem árthatsz.
Inkább maradok a kétejek mezején.
Mintsem a kínhalál peremén.