Az Igazi Gondolataim.

Külső

Az arcom ronda a testem romlott
Engem az univerzum elrontott
Ez a test nem fogja a tekintetet
Olyan vagyok kit az élet eltemetett
Van aki így elfogadna?
Aki így is magához ragadja?
Aki nem bántana, sőt szeretne?
Aki bármit tenne el nem engedne?

Te ki ezt most olvasod
Szavaiddal ki mondhatod
Hogyan látod magad?
Te is olyan vagy aki tagad?
Én megvettem magam, kárhozom.
A frászt is néha már rá hozom.
Te éreztél már így?
Fájt már, hogy írj?

Belenéztem a tükörbe majd nevettem.
Démoni arcom soha el nem felejtem.
Könnyen súlyát éreztem arcomon
Már a zsebkendőért kapkodom.
Fiú vagyok csúnyább fajta.
Érzelgős ki sokszor jut bajba.
De vajon tényleg ilyen rossz lenne?
A külső az mi szerelmet lelnek?

Én kérdésem feltettem hát választ várok.
Hadd támaszkodjak most én rátok.
Olvasták verseim érezték amit én.
Értették szavaim bármit mondtam én.
Most én kérem, hogy hadd olvassam.
Én vágyom rá hallhassam.
Hiszen minden szót hallani lehet.
Néha melenget néha fáj akár eltemet.

Tényleg ez lenne a világban minden?
Külső tudás meg sehol nincsen?
Hiszen ha tudtam volna én barom.
Ha tudhattam volna, hogy nem akarom.
Halva születtem volna mint más is.
Ott lennék csak veled most is.