Az Igazi Gondolataim.

A belső én

Az ember egyszer eljuthat arra a pontra, hogy elege van hogy jobban fáj szeretni valakit mint elengedni, de ezt magának nem tudja beismerni a szíve nem hagyja. Velem is ez történt. Életem szerelmével kellett szembenéznem aki bár ritkán éreztette, hogy szeret és ez nagyon szarul esett, de mit tehettem volna? Dobjam el magamtól? Szeretem nem akarom elengedni... Gondoltam én buta... Tény az életemnél jobban szeretem, de eszembe jutottak szavai: "a párod lecserélhető, jönn másik" és ahogy sétáltam egyedül zenével a fülemben egyszer csak az idő megállt. A szél nem fújt, a zene elhallgatott. Én pedig magammal áltam szembe. A szívem az eszemmel. Ezuttal a szívem vesztett és még érzelmeim nem lepték el megint gondolataim tudtam. Most vagy soha. A legrosszabb pillanatban is de muszáj voltam megtenni... Így lesz a legjobb. Bánok mindent amit hibáztam.... Bánom, hogy így alakult... Szívem még most is sajog... A mosoly melyel kimondtam a szavaim hamis volt, de mit tehettem volna? Tűrjem tovább mikor egy lecserélhető felesleges elem vagyok valaki életében akinek halál nyugodtsággal megbánás nélkül tud hazudni? Ez nem normális.

Hiszem, hogy így jobb lesz neked is... Szeretlek és szeretni is foglak, de így nem tudok veled lenni. Sajnálom.