Az Igazi Gondolataim.

Hangok a sötétben

Fekszek a szobámban gondolkodom, tehát még élek. Nézek a telefonomra egy videó megy rajta, hangja nincsen. Visszagondolok a ma történtekre, fáj mintha szívembe szúrnának karót. Mit tehetnék? Az elmém elhallgat a gondolataim elköltöznek, nincs válasz. Elfelejtem agyalok tovább. Én akartam így. Tényleg én akartam így? Könnyeim válaszként szólgálnak, dehogy akartam én ezt. Jobb lesz nekem így nélküle? A szoba megint néma lesz. Telik az idő a csöndben, a sötétben. Egyszer csak felsírok, hiányzik. A fejemben egy mély hang szólal meg.
-Hiányozni is fog, de hozzászoksz a hiányához. Jobb mint ha a természetéhez kéne. Te egy semmi voltál, egy lecserélhető senki, ezt jegyezd meg. Te egy senki vagy és az is maradsz, senki soha nem fog szeretni téged. Mindenki ott fog hagyni megdögleni a magányodban, mindenki hazudni fog neked. Te csak bennünk bízhatsz.
A mély hang eltűnt, de hagyot nekem barátokat akik meghallgatnak akik beszélnek velem, miközben én a sötétben a könnyeimmel küszködök.