PULSE (Larry AU 18+)

14. fejezet

Remegve fekszem az előszoba padlóján. A körmeim kétségbeesetten marnak a szőnyeg rövid szálaiba. Próbálok hátrálni, de nem egyszerű feladat, mert minden porcikám használhatatlannak tűnik, csak a csontig hatoló rettegést érzem bennük. Lassan lépdel felém, mégis sokkal ijesztőbb így, mintha dühösen, üvöltözve rontana rám, és már esetleg a karomat is eltörte volna. Nem. Csak mosolyog, és megfontoltan közelít.

Amikor úgy érzem, hogy nem tudna egy mozdulattal utánam kapni, összeszedem minden erőmet és bátorságomat, remegő végtagokkal pattanok fel a földről, és az egyetlen esélyemet szem előtt tartva berohanok a hálószobába. Kezembe kapom a telefonom, és két másodperc leforgása alatt írok Harrynek egy kétszavas üzenetet, hogy "Johnny nálam". Miután elküldtem, az ágy alá dobom a készüléket, és visszarohanok a továbbra is komótosan utánam lépkedő férfi irányába.

- Rájöttél, hogy arrafelé nem tudsz megszökni? – kérdi meglepetten mosolyogva, ahogy elkapja a felkaromat, és a falnak taszít. Ugyanolyan lassan, ráérősen beszél, mint ahogyan sétál felém. Vérfagyasztó az egész lénye. Nem értem, Harry hogy tudott leélni mellette három évet. – Legalábbis nem túl célszerű a hatodikról az ablakon át távozni. Láttam már embert ilyen magasságból az aszfalton landolni. Nem lenne ilyen csini pofid a tepsiben – csíp bele játékosan az arcomba, amitől majdnem elájulok. – Anyuci sem tudna azonosítani.

- Mit akar? – kérdem remegő hangon.

- Szerintem tudod te azt. Különben miért néznél rám ilyen rémülten?

Csak rázom a fejem megállás nélkül. Nem fogok beismerni semmit. Időt kell nyernem. Harry segíteni fog. Nemsokára itt lesz. Tudom.

- Üzletet ajánlok. – Elereszti a karom, de továbbra is a falnak kényszerít a puszta jelenlétével. – Amit a saját, és a körülötted élők egészségének érdekében, te készségesen el fogsz fogadni – mosolyodik el. Benyúl a zakója belső zsebébe, és egy vaskos, barna borítékot húz elő. – Ötvenezer dollár. Be tudod fejezni az iskolát, anélkül, hogy behódolj apucinak, mégsem kell dolgoznod. Tiszta haszon. És ha ügyes vagy, utána még az új életedet is elindíthatod belőle. – Többet tud rólam, mint gondoltam. Ijesztő, hogy talán még annál is többet, mint amennyit Harry tud. – Ó, és soha többet nem találkozol Harryvel! – hangsúlyozza végül a lényeget is.

Eszemben sincs a boríték után nyúlni. Csak megrázom a fejem, és a hátammal még szorosabban feszülök a falnak. Johnny kérdőn felhúzza az egyik szemöldökét.

- Nem hagyná. Szeret engem... – nyögöm, mint egy öngyilkos kisnyúl, mire hátborzongató őszinteséggel felkacag.

Hát mégis bevallottam, amit nem kellett volna. Néha legszívesebben leharapnám az irányíthatatlan nyelvemet.

- Hát persze! – sóhajt, és szánalommal teli tekintettel néz rám. – Főleg azt szereti, hogy ilyen kis helyes vagy. Biztosra veszem, hogy imádja azt az elragadó hátsódat – lép szorosan elém, még nagyobb rémületet keltve bennem. A lehelete az arcomat éri, és a kezét hátracsúsztatva belemarkol a fenekembe. – Megkaphatja a kis ártatlant. A picike naiv mama kedvencét. Mellettem nem sok ilyen fiút sodort eddig az élet a közelébe. Bevallom, nem a legmegfelelőbb környezetet teremtettem meg az épp csak kialakulóban lévő felnőtt személyiségének. De vajon meddig tarthat ez a rajongás az újdonságok felé? Ha nem avatkoznék közbe, akkor is hamar rád unna, egy idő után már nem lennél ilyen ártatlan. Nem lenne benned semmi érdekes.

Fel kellene, hogy dühítsen, amiket mond. Ehelyett csak a sírást próbálom visszanyelni. Mi van, ha igaza van?

Szerintem élvezi, hogy reszketek. Nem veszi le a kezét a hátsómról, csak nézi az arcomat némán, és még az egyik térdét is a falnak támasztja a lábaim között. Átfut a gondolataimon, hogy most biztosan meg akar erőszakolni. Remegek, mint a kocsonya, a lábaim alig bírnak el, és az egyetlen, amit most egy jó tündértől kívánnék, hogy Harry bárcsak időben érkezne!