" - Az király lenne Seo-yun! Már annyira kíváncsi vagyok, milyen nagy, hogy lehet berendezve! Remélem miénk az állás!- Elbambultam Boró mellett, és megint észrevette azt a valamit körülötte... de ez megint színes volt... én ezt már tényleg nem értem... mik ezek a körvonalak? És miért lett hirtelen színük? Ennek utána kell járnom... "
- Nem is tudjátok, Seo-yun milyen izgatott volt, hogy jöttök. Nem tudott elülni a fenekén.- Nevetett fel. Hyeonu Seo-yunnal szemben ült az étkező asztalnál, és melegen rámosolygott.- Annyi magyar és koreai édességet sütött, mint az 5 éves házasságunk alatt soha. - Na ez azért nem teljesen igaz! Mindig megleplek valamivel Hyeonu!- Seo-yun próbálta eltakarni pirosló arcát, de már túl késő volt. - Jajj, emiatt nem kell zavarba jönnöd. Az én anyukám is állandóan süt, ha vendégek jönnek, bezzeg nekem ritka mikor magától süt.- Nevetett fel Boró, hogy oldja a feszültséget Seo-yunban. Mindhárman a nőt néztünk, aki kikukucskált a ujjai közül, arckifejezésünkre pedig elkezdett nevetni. Valami megint vibrált körülötte... és megint színes... A rohadt életbe, mi az Isten ez??? Komcentráltam, hogy jobban szemügyre tudjam venni azt a valamit. Most sárgás volt, vagy inkább pirosas. A két szín találkozott valahol a feje felett, és egybemosódott. Meg kell beszélnem Boróval ezt az egészet. - Léda! Megint nagyon elmerengtél, biztos nincs baj? - Nem dehogyis! Nincsen semmi. Csak azon gondolkodtam...- valamit ki kellett gyorsan találnom.- hooogy, elmehetnénk holnap várost nézni Boró! Esetleg itthon lesz valamelyikőtök? Nem nagyon akarok eltévedni a városban... - Seo-yun itthon lesz, ugye drágám. - Persze! Elmegyünk majd kicsit shoppingolni is. Elképesztő a sétány, annyi gyönyörű ruha és cipő! - Akkor úgy érzem oda kell adnom a bankkártyámat...- Nevetett fel Hyeonu, és csodálattal nézett feleségére. Soha nem értettem ezeket a kapcsolatokat. A feltétel nélküli bizalom és szeretet... Nem hittem ezekben a dolgokban. Minden szituációban, minden kötelékben kompromisszum van. Legalábbis a nagyrészben. - Akkor hogyan szeretnétek a tanulást? Itthon? - Úgy gondoltul, hogy ha megkapjuk a gyakornoki állást, akkor itthon tanulnánk, fogadnánk egy magyar online tanárt, aki úgy mindenhez ért. Ha nem akkor iratkoznánk be a suliba. A nyár végén tudjuk meg úgyis az állás kérdést, tehát még időben vagyunk.- Mondta izgatottan Boró. Tudtam hogy nem fér a bőrébe. Nagyon akarta az állást, amit meg is értek, hiszen neki a divattervező gyakornoki állás a Big Hit Entertainment cégnél nem mutat rosszul egy önéletrajzban. Nagyra törő álmai voltak, ahogy nekem is. Előnnyel indulnék az egyetemen a koreai tanulmányaimban. - Egyébként ti hol dolgoztok? - Hyeonu egy étteremben főszakács, én pedig egy cukrászdát vezetek.- Seo-yun annyira anya figura volt. Nem értem miért nincs gyermekük. Na nem mintha rám tartozna. - Uuuu, akkor nem leszünk éheztetve.- Nevette el magát Boró és megsimogatta a pocakját.- Bár lehet jobb lenne...- Itt kínos csend állt be, barátnőm elbambult, Seo-yun kivitte a tányérokat és berakta a mosogatógépbe. - Szerintem menjünk el fürdeni, aztán mindenki menjen aludni. Biztos elfáradtatok, az időeltolodás, a sok repülés meg minden.- Mosolygott ránk kedvesen Hyeonu. - Igen az lesz a legjobb. Majd segítenétek felkészülni az interjúra? Két nap múlva itt van éééés hát szerintem Boró nevében is beszélhetek, hogy szétvet az ideg. - Persze hogy segítünk drágáim!- Jött be ismét Seo-yun, de most egyből a hátunk mögé jött és szorosan megölelt.- Lehet kívülről annyira nem látszik, de mi nagyon nagyon örülünk annak, hogy itt vagytok nálunk!- 1000 wattos mosolyát nem lehetett volna levakarni az arcáról. Aztán... kopogtak az ajtón, vagyis inkább dörömböltek. Hyeonu és Seo-yun egymásra néztek és megláttam az idegesség és a rémület keverékét az arcukon. - Megyek! Maradj itt!- abban az egy tized másodpercben megint megpillantottam azt a valamit Hyeonu körül... most vörös volt. Lehet hogy a színek az érzéseket akarják tükrözni?- De ha megint ivott, és egy kurvával jön haza Seo-yun, akkor most azonnal dobom ki a lakásból!- Boróval inkább nem ütöttük bele az orrunkat, hogy ki lehet az... de nyilván ismeri, hiszen ki akarja dobni a férfi a saját lakásából! Mielőtt odaért volna az ajtóhoz, az kicsapódott, nagyot kondult a bejárati ajtó rézgombja ahogy a falnak verődött. - Megjöttem!! Apaaa, hát nem hiányoltál?- Egy fiú hangját hallottuk a folyosóról, beszéde kissé akadozott és egybefolyt. - Zico! Hol a frászban voltál? Megmondtuk, hogy gyere haza, ma jöttek meg Magyarországról a lányok akiket befogadtunk a cserediák program miatt! - Ohh magyarok? Azt mondják gyönyörűek ott a lányok és jók az ágyban is. Szívesen kipróbálnám, hogy igazak e ezek a tények... Láááányok!- ordította el magát a srác, és belépett a konyha ajtaján. Kb két évvel lehetett nálunk idősebb, szóval olyan 20 éves körül gondoltam a srácot. Szőkésbarna haja kb az álláig
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
ért, kalapot viselt. Nem mondanám rondának, sőt elég helyes volt. - Zico kérlek viselkedj! Menj fel a szobádba és józanodj ki!- Mondta neki Seo-yun szülői fenyegetésnek szánva, bár ez az illetőt nem igazán érdekelte. - Már nem is szereted a pici fiadat? Ja bocs... helytelen volt a megfogalmazás... az örökbe fogadott senkidet!- Ez volt a végszó, feltrappolt az emeletre és magára csapta az ajtót.
