" - Léda! - Ezt már tisztán hallottam, egy ismerős hang volt, ellökte tőlem a fiút, és mostmár Boró kezdte el gyengéden rángatni a vállamat. - Boró... Mi a franc folyik itt?- Boró arcán láttam a megkönnyebbülést, majd átölelt. És csak akkor vettem észre, akkor láttam tisztán a "megmentőm" arcát. Aki nem más volt mint maga Kim Kibaszott Taehyung. "
- Léda, minden rendben? Kérlek mondj már valamit, mi történt veled? - Lányok! Lányok! - A sikátor elejéről Seo-yun kiabált felénk. Boró már meg akart fordulni, hogy szemügyre vegye a megmentőm de addigra már felszívódott. - Jajj Léda! Mi történt? Egyszer csak Boró kezdett el nekem magyarázni magyarul, hogy nem vagy mellettünk. - Seo-yun, ne haragudj, de pánik helyzetbe hadarok magyarul. De megvagyunk, és tényleg ne haragudj. Figyelj, veled mi van? - Boró ismét aggódó arccal fordult felém. - Egyszer csak azt veszen észre, hogy egy srác vonszol el a tömegből! Aztán hirtelen nem is láttalak. - Gyere Boró, segíts a kocsihoz vinni Lédát. Majd máskor bepótoljuk a vásárlást. - Seo-yun megfogta a bal kezem, a vállára tette és felsegített. Nem gondoltam, hogy ekkora erő van egy ilyen kicsi nőben. Boró megtette ugyanezt a másik karommal és lassan a kocsihoz vezettek. Amint leültem, éreztem hogy csukódik a szemem. - Léda, biztos minden rendben? Nem akarod, hogy megnézzen egy orvos? - Nem, nem Seo-yun, ne aggódj. Minden rendben. Legalábbis azt hiszem. - Az utolsó mondatot már csak magam elé mormogtam. Boró és Seo-yun elbeszélgették az út maradék öt percét. Az autó beállt a garázs elé, majd amikor már a motor sem ment, Boró és Seo-yun kipattantak az autóból és már jöttek is segíteni. Hálásan néztem a nőre, aki otthont ad nekem és hálásan néztem a barátnőmre is, aki még mindig aggódó arccal nézett rám. - Jól vagyok, tényleg. Esetleg egy kicsit szédülök, de meg tudok állni a saját lábamon. - Figyelj, olyan fehér vagy mint a műhóval lefújt selymes döglégy. Nincs hányingered? Nem fáj a fejed? - Nem Boró, minden oké. Csak a lépcsőn segíts, mert ott lehet hátra burulok, mint egy krumpliszsák.- Boró felcipelt a lépcsőn, aztán beburultam az ágyba. Tíz perccel később barátnőm egy pohár vízzel és valami bogyóval tért vissza. - Vidd innen azt a szart. Én nem veszek be semmit, semmi bajom.- Boró már fordult volna meg hogy visszavigye a konyhába. - Azért a vizet odaadhatod. - Felültem, ő becsukta az ajtót, majd pedig mellém ült. - Na mostmár őszintén. Mi volt veled abban sikátorban? És ki volt az a srác aki kihurcolt a tömegből? Egyáltalán mondott neked valamit?- Itt egy pillanatra elgondolkodtam, hogy elmondjam e. Szerintem Boró látta a fejemben a fogaskerekek forgását. Végülis kinek mondjam el az igazat, ha nem neki? - Kim Taehyung. Ő volt az én "megmentőm"- mutattam a levegőbe az idézőjeleket. - Miiiiii? - Igen. És amikor kivitt a tömegből és leültett, megfogta az arcomat és szólóngatott. Nem tudom mit, mert nem értettem, mintha egy burokba lettem volna és a hang nem tudott volna rajta átjönni. - A nevedet ismételgette. - Boró maga elé bámult. - Legalábbis amikor odaértem. Azért taszítottam el tőled, mert ezen a családon kívül ki a faszom tudhatja a nevedet Koreában? - Ez még semmi... Amikor megérintett, AHOL megérintett ott lángolt a bőröm. Mintha valami indukciós tűzhely lett volna a tenyerei helyén.. És röhögni fogsz. Ránéztem, és megint láttam azt az izét. - De azt mondtad van amikor látod, és van amikor nem. Ezek szerint normális ha egyszer látod, egyszer nem. - Igen... De az övé arany volt. És fénylett. Kibaszottul fénylett, mint egy kibaszott villanykörte! Mint azokon a régi festményeken, ahogy Jézus körül ábrázolták a glóriát. Csak neki nem a feje körül hanem ag egész kibaszott teste körül!- Jól esett, hogy Boró nem úgy nézett rám, mintha megőrültem volna, és nem sajnálattal. Hanem valami beletörődéssel, érdeklődéssel. Maga elé vette a laptopját, gyorsan gépelni kezdett. - Hát azzal nem találtam semmi értelmeset, hogy gubó az emberek körül. Várj csak máshogy. - Írd be azt, hogy az aura látás, vagy valami hasonló. Ha nem csak velem történt akkor biztos van valami nyoma a neten. - Bingo! Az aura látás vagy egy esetleges trauma után, vagy vele született adottság lehet... - itt elhallgatott. Rám nézett halál rémületet próbált felém sugallni. - Vagy halál közeli élmény után jön elő. Tam dam dammmm. - Rám mosolygott, de aztán látta rajtam, hogy ez annyira nem vicces és elkomorult. - Bocsi, csak próbálom oldani benned a feszkót. - Akkor tudod oldani bennem a feszkót, ha megtaláljuk, hogy mi az anyám ez. - Szóval. A legtöbb ilyen élmény egy halál közeli állapot után történt. De ettől függetlenül elég sokan írják, hogy egyszer csak megjelent. Sokan írják, hogy fájt a fejük elég sokáig, szédültek, fáradtak voltak, szóval az a tipikus betegség tünetek, de ezek után megjelent minden élőlény körül egy fehér színű burok. Aztán már kevesebben írják, hogy esetleg színes lett nekik. - Boró gyorsan pörgetett a különböző hozzászólások és bejegyzések között. - Most menjünk át egy olyan oldalra, ami a színeket magyarázza. Hmmm, hogy keresnél rá? - Nem tudom. Talán aurák színének jelentése? - Áá nem, nem jó. Így egy csomó baromságot ad ki. - Egyenként keress rá. - Boró felé kaptam a fejem, de ő még mindig a különböző oldalakat böngészte. - Te is hallottad? Vagy szóltál? - Kérdeztem tőle. - Mi? Nem, nem szóltam.- Boró értetlenkedve nézett rám. - És nem is hallottad? - Nem, miért kellett volna valamit? - Keress rá egyenként a színekre. - Mondtam Borónak. - Oooo, bingo. Az arany a napfény, az isteni hatalom, a megvilágosodás, a halhatatlanság, a dicsőség jelképe. Az összes napistent, a vetés és aratás isteneit, a beért termést szimbolizálja. A kereszténységben, az ikonfestészetben és a román kor nyugati festészetében az arany háttér a transzcendens szférára, a mennyei birodalomra utal az arany dicsfény, a glória pedig a megdicsőült szentekre. Az ezoterikában a szoláris asztrál színe. Nem tudom értetted e, így hogy felolvastam. - Igen értettem. Ezt az oldalt mentsd el. Így is eléggé ezen jár az agyam, aludjunk és holnap folytatjuk ezt az egészet. - Boró felkelt, letette a laptopot, lekapcsolta a villanyt és ő is bebújt az ágyba. - Nem hagy nyugodni, hogy körülötte miért volt arany. Senkinél nem láttam még ilyet, jó nem mintha olyan tapasztalt lennék, de eddig csak a szimpla színek voltak... piros, sárga, szürke... - Figyelj, ne stresszelj most ezen. Aludj és holnap frissen és üdén beszélünk róla. - Okés, jó éjt! - Jó éjt, te földönkívüli. - Nem láttam Boró arcát, de hallottam a hangján, hogy mosolyog. Lehunytam a szemem és nem kellett sok ahhoz, hogy álom manó engem is meglátogassson.
Szemeim kipattantak, fura szagot éreztem. Nem is szag volt, csupán csak túl tiszta volt a levegő. Feküdtem és éreztem valami keményet a hátamnál. Felültem és mindenfelé csak zöldet láttam. Fák, bokrok, néhol egy-egy virág. - Szia. - Köszönt rám egy csuklyás pulcsit viselő srác. Már megint ez a csuklya... Ki lesz alatta? Jay Park? Felém nyújtotta a kezét, mire én hátrébb húzódtam. Levette a csuklyáját és na ki volt alatta? Kim Kibaszott Taehyung. - Megint te? Miért? - Ha engeded mindent elmagyarázok. - Barátságosan rám mosolygott, de én felpattantam és futásnak eredtem. Egyszer csak megbotlottam, lépteket hallottam mögülem. De ez nem csak egy ember lépte volt. - Taetae, de mindenkit elijesztesz azzal a cuki kis űrlény mosolyoddal. - Hátamra fordultam, akkor vettem észre hogy Taehyung nem volt egyedül. A hangja ismerős, de nem tudtam rájönni ki az. Levette a csuklyáját, de ekkor felébredtem és hirtelen felültem az ágyamon. - Park Jimin. - Mondtam hangosan magam elé.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
