Amikor a hold fénye vörös ( BTS ff.)

1.5

" - Nem voltál kint a fürdőben, ugye?- Néztem rá aggódóan.

- Nem, de miért, mi történt?

- Semmi. Csak mintha úgy hallottam volna. Biztos az időeltolódás meg a fáradtság.- Rámosolyogtam, de láttam az arcán, hogy nem hiszi el. Mégsem kérdezősködött tovább, azt akarja, hogy magamtól mondjam el neki, de nem akarom megijeszteni vagy valami. Egyébként így visszagondolva, tök vicces, hogy mindenki mindent az időeltolódásra fog. Szegény... Pedig nem tehet róla, hogy míg itt este van, otthon reggel. Ezután már csak egy nagy sikolyra ébredtem az éjszaka közepén. "

- Mi a... 

- Mi? Liliput veszélyben van?- Ült fel mellettem hirtelen Boró, amitől szintén majdnem alsóneműt kellett cserélnem, hogy szépen fogalmazzak.

- Te nem hallottad? 

- Léda. Mégis mit?- Nézett rám kómás fejjel.- Tudod mit? Lemegyek egy pohár vízért. Te kérsz?

- Igen kérek, köszi. És ne haragudj, hogy felébresztettelek, csak nagyon megijedtem...

- Nincsen semmi baj Mónika! Mondtam már bármi van 0-24 lelki segélyszolgálat áll rendelkezésedre.- Mosolygott rám egy kicsit pszichopatán. 

- Imádlak!

- Én is téged. És ez az egyetlen szerencséd!- Nevetett fel Boró, kikászálódott az ágyból, felkapcsolta a mobilján a vakut és elindult lefelé. Megdörgöltem a szemeimet és még egyszer átgondoltam, miért is keltem fel, de nem akart eszembe jutni. Még én is hallottam ahogy csikorognak a fogaskerekek az agyamban. Aztán...

- Segíts légysziii, el fogom ejteni.

- Boró, édes Prométheusz és az összes kis görög  isten, hányszor akarsz még a mai nap beszaratni?- Felkeltem, majd gyorsan kivettem a poharakat a kezéből.

- Jó na. Fontosabb volt valahogy az, hogy ne ejtsem el a poharat annál, hogy te elgondolkodtál e vagy sem. Egyébként, mire is keltél fel?

- Hát ez az! Hiába próbálom felfrissíteni, egyszerűen nem jut eszembe!  Mint amikor azokban a filmekben amiket szeretsz, kitörlik az emberek emlékezeteit. Na ez pont ilyen most...

- Hmmm, most hirtelen nem is jut eszembe olyan film, ahol emlékezetet törölnek... A Bosszúállókban egyikben sem... A Különvéleményben sem... Jaaaa persze hát a Harry Potterben!

- Örülök, hogy ezt tisztáztuk, de nem ezen volt a hangsúly.- Ezen csak felkuncogtam. Egyszerűen nehezen tudsz olyan filmet mondani, amit Boró nem látott.- Boró... Most ne fordulj meg kérlek! Csak most az egyszer hallgass rám. És kérlek, legközelebb csukd be a szobaajtót...

- Mi van Léda? Tudod, hogy úgyis meg fogok fordulni... 세상에  (sesange) ! Most komolyan Zico hagymagörözdjei néznek velem szembe? Miért nem szóltál, hogy ne forduljak meg?

- Héhéhhéhé, én mondtam! Mellesleg, jó volt a kiejtésed.

- Köszönöm, és most kérlek, mivel nem figyelmeztettél Zico kis fenekére, csukd be az ajtót! Ez örökre beleégett a retinámba... - Én ezen csak nevetni tudtam. Aztán hallottunk egy nagy ajtó csapódást. - Biztos csak Zico ment be fürdeni. Na de gyere inkább vissza aludni, hulla vagyok. És holnap vásárolni kell menni. Még ha kaját kéne venni azt mondom oké, de ruhát?? Hosszú lesz... - Furcsa lányok, furcsa szokásokkal. Én csak ennyit tudnék hozzáfűzni.
- Oké, menjünk. De most légyszi ne ütögess álmod közben amiért elloptam a mézeskalácsod.
- Egyszer fordult elő. Egyetlen egyszer, és te mindig felhántorgatod!
- Jó na... Aludj. - befordultam a fal felé, és próbáltam nem arra a sikolyra gondolni. Várjuk csak... - Megvan!- Mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél és felugrottam az ágyból.- Egy sikoly volt, de nem olyan horror filmesen mű, hanem az az igazán vérfagyasztó... Mintha... Mintha valakit öltek volna...
- Biztos csak Zico hangosította fel valamelyik metál zenéjét.
- Igazad van... Lehet. Egyébként, nálad van még az a füldugó, amit otthonról hoztál el?
- Persze, miért? Odaadjam?
- Hát, ha azt akarod, hogy innentől az egész éjszakát átaludd akkor igen. - Boró feltápászkodott az ágyból (megint) és feltúrta a bőröndjét a két apró cuccli után. Közben hallottam ahogy azt motyogja magában Valamit valamiért öreg harcos..., Legalább nem csak én beszélem meg magammal a dolgokat. Már csak arra ébredtem fel, hogy Boró böködi az oldalam. Ezek szerint nem történt semmi éjjel, vagyis remélem.
- Gyere, fél kilenc van, menjünk le.
- Aludni akarok!! Lééégysziiii!
- Megígértük Seo-yunnak hogy segítünk. Gyere te mamlasz.
- Olyan nagyon gonosz vagy. Olyan nagyon. - Lebattyogtunk a lépcsőn és a sürgő forgó Seo-yun állt előttünk.
- Jajj sziasztok lány! Hogy aludni!
- Köszönjük nagyon jól aludtunk.- Ezt Boró még magyarul mondta, majd átváltott koreaira. - Mit segítethetünk?
- Üljetek csak le, mindjárt hozom a reggelit!
- Léda ülj csak le, segítek becipekedni.
- Tudom hogy csak azért mész, hogy belenyammogj az ételbe. Nem vagyok hülye. Én is megyek. - Boró erre csak sejtelmesen nézett rám. Aztán odajött hozzám, megfogta a kezemet, a levegőbe emelte a kezemet és diadalittas hangon felorditott.
- Rénszarvas nyamiii!
- Hogy mi? Ezt most itt hogy? - Seo-yunnal összenéztünk és felnevettünk. - Rénszarvas nyami?
- Rénszarvas! Nyami! Rénszarvas nyami, rénszarvas nyami, rénszarvas nyami! Tök jó kimondani. Próbáld meg.
- Kösz majd inkább később.
- Rensarva nami! - Mindketten Seo-yunra néztünk.
- Hát ez irtó cuki volt! Seo-yun ülj csak le, majd mi behozzuk a reggelit.- Boró megfogta a puha praclimat és a konyha felé húzott. - El is felejtettem kérdezni. Nem volt semmi éjjel? - Kérdezte anyanyelvünkön suttogva.
- Nem, vagyis inkább úgy mondom hogy nem tudok róla. Várj csak. Hallod ezt?
- Mégis mit? Én csak téged hallak.
- Várj, fülelj egy picit!- Mind ketten elcsendesedtünk. Apró nyögéseket hallottam. Aztán egyre hangosabban.
- Még mindig nem hallom...
- Ohh igen!!- Nyögött fel Zico.
- Oké... Mostmár hallottam. És egy hozzáfűzni valóm van, vagyis inkább kettő. Az első: FÚÚJ... A második: hogy az anyámba, és mikor hozta a csajt? Vagy esetleg srácot... Ne nézz így, soha nem tudhatod!
- Hát én most erre mondom hogy fúj.
- Zico! Azonnal letakarodsz a szobából!- Hallottunk egy nagy ajtó csapódást, majd trappolások a lépcsőn. Úgy tűnik Zico imádja csapkodni az ajtókat... - Mégis hogy gondoltad ezt? Megmondtuk, hogy nem hozhatsz ide akármilyen lányokat! Mit képzelsz magadról?
- Jajj anyu nyugi! Csak élvezem az életem! - Bejött a konyhába és a hűtő felé vette az irányt. Mi gyorsan a pult felé fordultunk, mintha nem néztük volna végig az egész jelenetet. Rápillantottam Zicora, és megint ott volt körülötte az a valami. Ez most vörös volt. A srác hirtelen felénk fordult, de túl későn kaptam el a tekintetem. A hátunk mögé állt, és odasuttogott úgy, hogy az anyja nem hallja.
- Egyszer úgyis beadjátok a derekatokat.- Fuu de pöcsön tudnám baszni. Azt hiszem Boróval nagyon nagy összhangban vagyunk, vagy csak szimplán olvas a gondolataimban, de jól tökön ütötte.
- Bazd meg magad!- Boró rám nézett, én pedig csak elmosolyodtam. Az ő aurája pedig barna volt. Oké mostmár utána kell járnunk ennek. Vagy legalább a színeknek...