" - Egyszer úgyis beadjátok a derekatokat.- Fuu de pöcsön tudnám baszni. Azt hiszem Boróval nagyon nagy összhangban vagyunk, vagy csak szimplán olvas a gondolataimban, de jól tökön ütötte. - Bazd meg magad!- Boró rám nézett, én pedig csak elmosolyodtam. Az ő aurája pedig barna volt. Oké mostmár utána kell járnunk ennek. Vagy legalább a színeknek... "
- Ahh... Ugye tudod, hogy ezzel csak az én igazamat bizonyítod? - Zico Boróra mosolygott. A barátnőm felé fordult és farkasszemet nézett vele. - Ugye tudod, hogy én nem ájulok el ettől a szar szövegtől? Könyörgöm, ennél szánalmasabbat még nem hallottam csajozós duma néven. Legalább ne nézz minden csajt a ribancodnak. Istenem, egyszerűen nevetséges vagy! - Boró félrelökte Zicot, kiment a teli tányér kimcsivel és leült Seo-yun mellé. - Meg kell hagyni, nem könnyű eset. Nehezen befogható. Ez tetszik!- Zico megnyilvánulása hallatán csak megforgattam a szemeim és kivittem a zöldséglevest. - És hova érdemes ma elmennünk? - Hát először elvinnélek titeket valami jó kis turista látványossághoz, aztán elmennénk vásárolni. Imádok shoppingolni szóval nem menekültök.- Seo-yun belekortyol a kávéjába.- Szerintem először mindenképpen a Gyeongbokgung palotánál kezdjünk, aztán elmennénk a Lotte World Tower óriási felhőkarcolóhoz, remélem egyikőtöknek sincs tériszonya. Majd a nap fénypontjaként Myeongdong bevásárló utca üzletei várnak minket, hogy kifosszuk. - Wow, ez jól hangzik. És mikor akarsz indulni? - Amint végeztünk. Zico! - Seo- yun kikiabált a konyhába.- Neked pedig ajánlom, hogy kitakaríts amíg nem vagyunk itthon. Ugye nem gondoltad, hogy büntetés nélkül marad a tegnapi? - Zico megforgatta a szemét. Úgy éreztem, hogy mindenki szabadulni akar az asztaltól, szóval gyorsan belapátoltuk a reggelit és felmentünk a szobánkba.
- Nem tudom, mit képzel magáról ez a Zico, de már most az agyamra ment... Értem én, jól néz ki. Nem mondom, hogy nem. De hogy pincsi legyek egy srác kedvéért! Ugyan már.- Barátnőm felháborodottan levágta magát az ágyra és dudorászni kezdett.
- Boró, igyekezz mert Seo-yun ránk fog várni és tudjuk, hogyha te most ott elkényelmesedsz akkor nem fogsz egyhamar felkelni onnan.
- Jóóó na. Te mit veszel fel? -Boró leguggolt a bőröndjéhez és feltúrta.
- Nem tudom, megpróbálom nem a legcsövesebb ruhámat kiválasztani. De szerintem maradok a sima póló és farmer kombónál. Nincs értelme extrémebb ruciba bújni. - Csak egy fejbólintást kaptam megerősítésként és már el is merült a saját kis világában. Flash is megirigyelhetné azt a sebességet, amivel bevágtam Boró előtt a fürdőbe. Ha szólít a húgyhólyag akkor szólít, ennyi.
- Hallooood, be fogok pisilniiiiii! - Figyelj, nálunk farkas törvények uralkodnak. Nem szoktad még meg? - Még egy kicsit tollászkodtam a tükörnél, hogy húzzam az agyát, aztán szép lassan kitámolyogtam a fürdőből. - Ilyet. Többször. Ne. - Ezek voltak a végső szavai és már hallottam is, ahogy beindul a Niagara. Benyomtam a JBL hangszóróm azon pedig a kedvenc lejátszási listám és felkapkodtam magamra a kiválasztott göncöket. - Doegopa neoui oppa, Neoui sarangi nan neomu gopa, Doegopa neoui oppa, Neol gatgo mal geoya dugo bwa! Imááádom!! - Boró az ő hmmm... sajátos táncával férkőzött közém és a tükör közé. - Kezdj el öltözni mert esküszöm itthon hagylak. Vagyis hagyunk. Zicoval. Kettesben.- Ránéztem, megdermedt az adott mozdulatban, lebiggyesztette az alsó ajkát és lehajtott fejjel a ruháihoz ballagott. - Hát jó, de csak hogy tudd. Soha nem fogom neked megmutatni a titkos mozdulataimat! - Azt hiszem meg leszek nélkülük. - Na jó, kapd be. Téged semmivel nem lehet megfenyegetni. - Elröhögte magát majd megdobott egy párnával. - Figyelj Boró. Esetleg nem tudod, hogy melyik színnek milyen jelentése van? - Hát őőő... Gondolom a sötétebb színek, azok valami szomorú vagy komor érzelmek, a világosabb meg valamiiii vidám. 나는 모른다 (naneun moleunda). - Muszáj lesz utána nézni, mert már megőrülök, hogy egyszer látom, egy nem... - Figyelj. - Boró leült az ágyamra, engem pedig maga mellé húzott. - Bármi is ez utána járunk. De egyébként nincs valami ötleted? Mert gondolom nem véletlenül vannak ott és nem véletlenül lett színük. - Hát én valami aura féleségre gondoltam. Amíg készülődsz esetleg rákeresek. - Ugye néha jó, hogy sokáig készülődöm? - Boró rám mosolygott és felöltözött. - Szerinted ezt az egészet, ami most történik veled, kiváltotta valami, vagy egyszerűen csak hipp-hopp lett? Mármint, nyilván nem úgy mint akit fejen csapnak egy palacsinta sütővel, mint az Aranyhajban hanem felkeltél reggel és lett. Szóval érted. - Olyanra gondolsz, hogy esetleg bevertem a fejem előtte, vaaagy valami ment a szemembe meg ilyenek? Hát szerintem ez elég abszurd lenne, ilyen tipik filmes jelenet. - Erre elkezdett nevetni. - Nem, de most komolyan. Tudod mint mondjuk a Pókemberben. Peter Akárkit megcsippantja a pókika és rá mit tudom én mennyi időre meg pókhálót lődöz ki a heavy metal villájából (🤘). Szóval nem tudom. De elég érdekes az biztos. - Este szólj! Azt hiszem virrasztást tartunk. - Boró felkapta a háti szütyőjét, felém nyújtotta, beledobáltam a tárcám, meg a telefonom és indulásra készen voltunk. - Fel kell majd írnom, hogy legközelebb te vagy a soros málhás csacsi. - Megforgattam a szemeimet, de szerencsére nem látta, mert előbb mentem ki az ajtón, mint ő. - Mehetünk csajos napot tartani? - Seo-yun nagyon boldognak látszott, ránk villantotta 1000 wattos mosolyát és már vette is a cipőjét. - Remelem, ogy nem lenni sok sok a látnivaló ami terveztem én. - Biztos jó lesz, ne aggódj! Nagyon jó a kiejtésed! - Boró megint átvette az udvarias szerepet, szóval én innentől egy kicsit kikapcsolhatok. Vagy nem... - Léda, ha haza jöttünk esetleg segithetnénk Seo-yunnak a kiejtésben, mit gondolsz? - Persze szívesen! Nem látom akadályát. - Beszálltunk az autóba, és megkezdtük az egész napos turista programot. A látványosságoknál kevesebbet időztünk, mint gondoltam, de nem volt baj. Nem szerettem ha valamit annyira elnyújtanak, hogy az már szükségtelen. Elmentünk ebédelni egy kisebb étterembe, ahol ISTENI sushit ettünk. Eskü, meg tudtam volna enni a fél éttermet. Aztán jött a napnak az a része, amitől egy picit jobban féltem. A nagy betűs SHOPPING. Ne, ne értsetek félre. Én nem az a lány vagyok aki hisztizik, hogy huu mennyire nem szeretek vásárolni, közben meg órákat tölt egy üzletben. Én tényleg. Komolyan. Utálok vásárolni. Csak akkor megyek ha szükséges és és ezzel Boró is így van. Seo-yun berángatott minket egy zsúfolt utcába, ami tele volt emberekkel. Éppen az egyik kirakatnál ecsetelte, hogy mennyire szép az az ezüst nyaklánc és hogy mennyire áron alul van, amikor hirtelen elkezdtem szédülni. Boró észrevehetett ebből valamit, mert hátra nézett rám és kérdezett valamit. Nem tudom pontosan mit, elmosódott minden körülöttem, a hangok nem jöttek át pontosan azon a burkon, amiben éreztem magam. Boró próbálta megfogni a kezemet, de én valamiért ellöktem magamtól. Egy fekete kapucnis ember egyszercsak magával ragadott és bevitt egy sikátorba. Leültetett egy dobozra, megfogta mindkét kezével az arcom és szólóngatni kezdett. Nem tudtam rá figyelni, ahol megérintett, ott úgy éreztem mintha lángolna a bőröm, de hang nem jött ki a torkomon. Az ismeretlen levette a csuklyáját, megpillantottam az élénk piros haját. Aztán láttam körülötte megint azt a valamit. Azt a valamit, amiről egyszerűen nem tudom eldönteni hogy micsoda. Egyre csak figyeltem majd láttam a színét is. Arany volt. És konkrétan fénylett. - Léda! - Ezt már tisztán hallottam, egy ismerős hang volt, ellökte tőlem a fiút, és mostmár Boró kezdte el gyengéden rángatni a vállamat. - Boró... Mi a franc folyik itt?- Boró arcán láttam a megkönnyebbülést, majd átölelt. És csak akkor vettem észre, akkor láttam tisztán a "megmentőm" arcát. Aki nem más volt mint maga Kim Kibaszott Taehyung.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
