---Tizenharmadik rész---

1.6K 66 30
                                    

---Fanni szemszöge---

Olyan gyorsan szedtem rendbe magam, mint még soha. Szerintem világcsúcsot döntöttem.

Miután nagy nehezen sikerült a fejemet elviselhetővé varázsolnom, lesiettem a lépcsőn. Már majdnem lent voltam, amikor az utolsó lépcsőfoknál megbotlottam, de valaki megfogott. És ki más lett volna...

Hát persze, hogy Zozó. Olyan idilli jelenet volt. Pont mint a filmekben.
Annyi eltéréssel, hogy ott nem áll a háttérben 5 srác, 3-an a barátnőjükkel az oldalukon, tátott szájjal a háttérben.

- Öhm... Sziasztok! - nevettem fel kínomban. Szerintem már most elkönyvelték, hogy én vagyok a megtestesült szerencsétlenség. No problem.

Szépen mindenki bemutatkozott mindenkinek, majd elkezdtük a bulit.
Hála a drágalátos Smart TV-nknek, még karaoke-zni is tudtunk. Az volt a buli csúcspontja. Amikor Imi, Kevin, Beni, a két Patrik, és Zozó félrészegen üvöltve próbáltak énekelni, mi négyen, lányok olyan szinten röhögtünk, hogy a bárszékekről pillanatok alatt a földön kötöttünk ki.
Mindenkinek az instasztorija tele volt ilyen, és ehhez hasonló jelenetekkel.

Imi a buli vége előtt bealudt, és a másik 5 nagyokos kitalálta, hogy mi lenne, ha egy kicsit összemaszatolnánk szegény srác fejét.
Na, hát ebből az lett, hogy mi lányok fogtuk, aztán kisminkeltük. A végeredmény olyan lett, hogy még Joker sem irigyelné meg. Még mellé a gyerek haját megigazítottuk egy kis szempillaspirállal.

- És az utolsó simítás! - mondta Zozó, majd egy alkoholos filccel (ne kérdezze senki, honnan szerezte, én sem tudom😂) rajzolt egy krumplis virslit a fejére.
- Te, a sajátját kéne a fejére rajzolni nem? Ez túl nagy. - mondta Vivi, Imi barátnője. Ennyi kellett a fiúknak, telerajzolták szegény gyerek fejét, mire megállapodtak, hogy ez az ő "mérete".

Nagyon jó volt a buli, hajnalban, olyan fél 5 körül aludt el mindenki, egymás hegyén hátán, szanaszét a házban.

Reggel arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt, mert a drágalátos barátom teljes testével rajtam fekszik.
- Zozó, légyszi, leszálnál rólam? - kérdeztem halkan, mire Zozónak egy gonosz vigyor ült ki az arcára, de a szeme még mindig csukva volt.

- Zozóóó, nem kapok levegőt. - mondtam már egy kicsit hangosabban. Erre ő csak átölelt, és feküdt rajtam tovább.

- Oké, mit akarsz? - forgattam meg a szemem, mire felemelve fejét rám nézett.
- Először is, ne forgatsd a szemed, mert elszédülsz! Másodszor pedig, kimondta, hogy kérek bármit is. - mondta még mindig rajtam tehénkedve.

- Valamit biztos akarsz, mert még mindig nem szálltál le rólam, és lassan megfulladok. - forgattam szemem megint.
- Tudod mit akarok? - hajolt közelebb arcomhoz. Én erre csak értetlenül néztem rá.
- Ezt. - lehelte ajkaimra, majd megcsókolt.

Mint mindig, most is egy teljesen más univerzumban éreztem magam. Arról is megfeledkeztem, hogy még a maradék levegőmet is elszívja előlem ez a barom.

Mikor elváltunk, és visszatértem a valóságba, csak akkor esett le, hogy az emeleti fürdőben, a kádban fekszünk.
- Oké, drága bálna barátom, mostmár viszont leszállhatnál rólam, mert egyrészt, még mindig nem kapok levegőt, másrészt pedig nyomja a hátam a kád, és ez nem egy kellemes érzés. - nyögtem fel.
- Okés, talán leszállok. - mondta nevetve, majd megtámaszkodott a fejem mellett, és feltápászkodott rólam, mire én vettem egy mély levegőt.

Amikor végre mindketten sikeresen, kisebb nagyobb sérülésekkel kimásztunk, egy óriási üvöltést hallottunk a földszintről.

- KI A JÓ ÉDES FASZOM CSINÁLTA EZT VELEM?!? - zengett Imi hangjától a ház, mire a maradék alvó ember is felriadt. Sőt, valószínűleg az egész utcát felkeltette.

Ahogy mindenki, mi is lementünk a földszinten üvöltöző Imihez.
Ahogy megláttam, egyszerűen nem tudtam abbahagyni a röhögést, ahogy a többiek sem.

- Imih...velehd...mih...törthénth..? - kérdezte a barátnője a nevetéstől levegőt kapkodva.
- Honnan kéne tudnom? 11-től nem emlékszem semmire. - mondta egyre idegesebben.

- Jólvan emberek, nyugalom. - mondtam könnyeimet törölgetve. - Imi, te is megnyugodhatsz.
- Hogy nyugodhatnék meg, amikor tele van rajzolva a fejem mini pöcsökkel, és mellé még úgy nézek ki mint egy emberzabáló bohóc egy zs kategóriás horrorfilmből?! - nézett rám elég eszelős tekintettel.
- Úgy, hogy mivel én voltam akkor már az egyetlen józan, felvettem az egészet videóra. Meg is mutatom. - kaptam elő a telefonomat, majd megkerestem a galériában a videót, és elindítottam.
Mondanom sem kell, mindenki végig röhögött, még Imi is.

A videó után előkotortam a szekrény aljáról a sminklemosómat (mivel nem igazán sminkelek, nem nagyon kell), előszedtem a vattakorongokat, és Vivi-vel elkezdtük Imi fejéről letakarítani a 3 tonna vakolatot, amíg a többiek takarítottak.

Egyszercsak eszméletlen nagy csörömpölésre lettünk figyelmesek...

🌸🌸🌸

Hello mindenkinek, visszatértem!
Igen, végre itt vagyok, és remélhetőleg több, és értelmesebb részt tudok hozni, mint eddig. 😂🖤
Amúgy amikor nemrég felnéztem, teljesen sokkot kaptam. Majdnem 10K read van a sztorin, ami számomra teljesen hihetetlen.
Nagyon köszönök nektek mindent, imádlak titeket!😭🖤
Na, de ha itt jártál, és esetleg tetszett ez az elég lapos rész, azt jelezd egy vote-tal, és/vagy írd meg kommentben! 🖤
A koviubi részben talaaaaa, addig is pusziiiiiiiiii! 😘🖤

Has llegado al final de las partes publicadas.

⏰ Última actualización: Dec 26, 2023 ⏰

¡Añade esta historia a tu biblioteca para recibir notificaciones sobre nuevas partes!

Minden a Bongóval kezdődött... (Kempf Zozó ff.) [FELFÜGGESZTVE]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora