Minden a Bongóval kezdődött... (Kempf Zozó ff.) [FELFÜGGESZTVE]

---Harmadik rész---

---Fanni szemszöge---

- Hát, lehet... Bár nem hinném, ahhoz túl lusta vagyok... - mondta, majd elmosolyodott, én pedig jót nevettem.

- Amúgy nekem is ismerős vagy... - gondolkodott Zozó.
- Oh, tényleg? - kérdeztem tőle. Ez a mondat kicsit meglepett.

- Mi a vezetékneved? - nézett fel rám.
- Ko-Kovács... Kovács Fanni... - dadogtam. Megbabonázott a szeme... Kicsit túlságosan sokáig néztem a szemébe...😂
És mivel elég érdekesen nézett rám, elkezdtem dadogni...😂
Mindig ez van, ha zavarban vagyok... 😂

- Kovács Fanni... - mondogatta a nevemet, mintha csak ízlelgetné.
Lehet ízlik neki...😂

- Megvan! - kiállított fel hírtelen, ami következtében megugrottam. Áhh, csak egy kicsit ijedtem meg, tényleg...😂
- Nem te voltál az a lány, aki a Fise-n majdnem első lett, de ki ment a bokája, és ezért csak második lett, mert nem tudta befejezni a menetet??? - nézett rám, én meg csak bólintottam...
Igen, én voltam az... Érdekes, mi???😂
Egy régebben full depis, kis "kislány" (utálom ezt a jelzőt...😒) majdnem hogy profin BMX-ezik???😂
Igen, ez vagyok én... 😂👌👌👌
Amióta Gyulán lakom, nagyon megkedveltem ezt a sportot.

A gondolatmenetem végigvitelét Zozó szakította félbe.
- Akkor láttalak versenyezni! Nagyon ügyes vagy!
- Kö... Köszi!

Fanni, mi a jó istenért dadogsz???

- Bár nem tartom magam jó BMX-esnek... Van még mit fejlődnöm...
- Fejlődni mindig lehet... - mosolygott rám, majd megsimogatta a kezem...

Istenem, meghaloook... 😍

Nekem persze, hogy egy rózsánál is vörösebb volt a fejem... 😂

- Na mivaaan, valaki zavarban van? - nézett rám ilyen fejjel:😏

(Máshogy nem tudtam leírni...😂)

- Áhhh, neeem... - röhögtem fel.

Már hogyne lettem volna zavarban...
A világ leghelyesebb, legkedvesebb, legviccesebb (és még sorolhatnám) fiúja ül előttem...😍😍😍

- Na, de szerintem haza kéne mennem... - mondtam lehajtott fejjel.
- Ohh értem... Biztos várnak otthon... - mondta. Mintha egy kis csalódottságot láttam volna a szemében.

Miről beszélek... Biztos csak halucináltam...
És az meg honnan jött, hogy várnak otthon??? Nincs otthon most senki...

- Akkor szerintem én indulok hazafelé... - mondtam, majd felálltam az ágyról, de amikor elindultam volna kifelé a szobából, hátulról valaki (na vajon ki...😂) megfogta a vállam, én meg reflexből hátrafordultam.

Hát, azzal a lendülettel Zozó izmos felsőtestével találkoztam...
Felnéztem, és csak 1-2 centi volt az én ajkam és az Övé közt...

🌸🌸🌸

Na szóval, sziasztok!
Ez a mostani rész 357 szavas lett. Tudom, rövid, de mostanában megpróbálok minél sűrűbben részeket írni.
Remélem tetszett, ha igen, akkor azt jelezd egy vote-tal, és/vagy írd meg kommentben!!!
A koviubi részben talaaa, addig is pusziiiiiii!!!😘😘😘