Minden a Bongóval kezdődött... (Kempf Zozó ff.) [FELFÜGGESZTVE]

---Negyedik rész---

---Fanni szemszöge---

Elvesztem a szemében... Teljesen...

- Hazaviszlek. - mondta, és folyton kimászott a szemkontaktusból, mert a számat nézte.

Nem haragszom, mert én is folyton ezt csináltam.

Mivel már vagy öt perce csak egymást néztük, beharaptam az alsó ajkam, amire észbe kapott, de valamiért egyre jobban közelített felém...

Most meg akar csókolni, vagy mivan?!?!?!

De nem... Odahajolt a fülemhez, és belesúgta:
- Ne csináld, mert a végén még beindulok...
Nem tudtam mit csinálni, csak full vörös lett a fejem. Még egy rózsánál is vörösebb... Sokkal...

---Zozó szemszöge---

Megőrjít!!!
😍😍😍
Most azonnal megcsókolnám, megadnám neki, amit csak szeretne...
De nem lehet...
Valószínűleg van barátja...
Zozó, bazdmeg, már hogyne lenne egy ilyen rohadt gyönyörű és kedves lánynak barátja???

---Fanni szemszöge---

Szokás szerint megint beharaptam a szám, és láttam, ahogy Zozó szemei egyre jobban csillognak.

- Zozó, itthon vagy??? - hallottam egy fiú hangját a földszintről.

- Várj egy kicsit Patrik! - mondta Zozó, majd felém fordult.
- Mindjárt jövök, meg ne szökj! - nevetett fel, majd elindult lefelé Patrikhoz.

Hallottam a beszélgetésüket, de nem igazán érdekelt.
Inkább körülnéztem Zozó szobájában.😂

A szekrény tele volt képekkel.
De egy mégis nagyon furcsa volt.
Egy kép róla és... RÓLAM?!?!?!

MI A...???

Az a kép még oviban készült...
De ennél volt még furcsább is...
Éppen puszit nyomott a...SZÁMRA?!?!?!

MI A JÓ ISTEN FOLYIK ITT?!?!?!

Na jó, ezt meg kell kérdeznem Zozótól.
És pont abban a másodpercben be is lépett a szobába.

---Zozó és Patrik beszélgetése---
---Zozó szemszöge---

- Na, fogd gyorsra, vendégem van. - Hadartam öcsémnek.
- Nana, csak nem kanos vagy??? - röhögött. - Amúgy neked is szia. - mondta még mindig a hasát fogva.
- Nem, ahogy jöttem ki a boltból, fejbe vágtam az ajtóval egy lányt... - mondtam volna tovább, de Patrik közbevágott:
- Ez is csak te lehetsz... - veregette meg a vállam nevetve.
- Tudom, de na... Az a lényeg, hogy elájult, ezért hazahoztam, amíg fel nem ébred, és most fent van a szobámban, és engem vár, úgyhogy szia! - intettem hátra a lépcsőről.
- Sok szerencsét tesó! - halottam még Patrik hangját, majd beléptem a szobába.

---Fanni szemszöge---

- Na, mit találtál, ami ennyire érdekes? - halottam nevetgélő hangját az ajtóból.
- Ezt. - mutattam meg nem a képet.
- Jaj, erre emlékszem. Ez a lány volt életem szerelme. Ovi után még általánosban is csak róla tudtam beszélni. Azt vártam, hátha egyszer újra összefutunk.
Mára már feladtam. - mondta lehajtott fejjel.

- Arra emlékszel, hogy hogy hívták? - kérdeztem. Próbáltam rátapintani a lényegre.

- Nem igazán. Talán valami Anna... Vagy inkább Panni? Nemtudom... - nevetett a tarkóját vakargatva.

- Fanni... - mondtam halkan, hogy ne hallja... De ez nem sikerült.
- Tényleg, Fanni! Várj... Te ezt honnan... Mi???...
- Zozó, nem lett volna szabad feladnod... - fordultam felé mosolyogva. - Én vagyok a képen...

🌸🌸🌸

Na szóval, sziasztok!!!
Meg is hoztam az új részt!
Ez a rész 429 szavas lett!!!😍
Remélem tetszett, ha igen, akkor azt jelezd egy vote-tal, és/vagy írd meg kommentben!!!
A koviubi részben talaaa, addig is pusziiiiiii!!!
😘😘😘