Mikor már nevetsz a saját szerencsétlenségeden.
Átkozott
Átok ül rajtam, hosszú ideje már,
Miòta élek, szerelemben bal sors vár.
De buta szívem százszor vérezzen bár,
Újra és újra megvakul, méregtôl ittasan jár.
Végül elesik, milyen kár...
Átok ül rajtam, bárki sziven szúrjon,
Az biztos halál, szívem sírjon ríjon,
Otthon ô rá nem vár. S hazátlant bírjon,
E világ? S kezem dallamokat írjon,
Mi végül süket fülekre talál?
2018. Május 14.
