II. Szonett
Miért tér vissza tavasszal a madár,
Mikor maradhatna melegebb helyen?
Miért sír esôvízért a bús fûzfa-virág,
Mikor megtalálja azt mélyebb földeken?
Miért látom az eget olyan üresnek,
Ha felhô, Hold, csillag festi szinesre?
Miért suttogja az esti szél fülemnek:
"Menj haza, már biztosan keresnek"?
Csak fekszem, tôle távol, mégis közel,
Nem szòlhatok hozzá, nincs itt velem.
Árnyék ô, mi minden fényben átölel,
Éjjel fél a sötétben, nincs itt nekem.
Árnyéklány, becsapsz, hazudsz, átkozol,
Bolond vagyok érte, mert mégis hiányzol.
2018. Augusztus 4.
