Letter to You

20 3 0
                                    

Egy lánynak címezve, akivel a véletlen hozott össze.

Letter to You

Ablakban ülve, s felhôket nézve,
Írom levelem egy másik kézbe.
Mit rejtsen a vers, mit rejtsen a szò,
Ha törött szívnek nem tudom mi a jò?

Elmesélem hát!

Csak merô unalom volt, játék,
mit egyik délután kitalálék;
Tinderen lökök jobbra-balra,
Érthetetlen ily' sok balga!
De állj! Végre valami szokatlan,
Csak egy szempár villan riadtan.
A mondata, ami pedig megfogott;
"Szeretek én minden évszakot."

Kiderült, az ô élete sem volt ròzsás,
Sok dolog benne kicsit sem mòkás.
Mások tényleg nem látták e csillagot,
Mi tulajdon szemük elôtt csillogott?
Szép szavakat nem suttogtak fülébe?
Hisz emiatt porban hever önbecsülése!
Szomorít a gondolat, hogy van 'ki sírva alszik el,
S vágyaira, sikolyára senki nem figyel...

Képzelni se merem szavait, mit magában tart,
Mit ôrizhet még fájdalmat, mekkora vihart?
Meghallgatom hát, a kínt átérzem,
Akaratlanul is vigasztalnám, úgy érzem.
De ölelni nem tudom azt, ki messze van,
S betegként nem jön el, ha egy kevés esze van.

De felfal a kíváncsiság, mily' mohò vágy!
Hívnám mindenfelé, de leköti az ágy.
És én vezetnék? Ki táncolni elfeledt?
Inkább ô tegye, 'ki sosem ír ékezetet.
Én húzzam kézenfogva? Biztos elesnék;
Ily' szép arc mellett nem lábamra figyelnék.
Ha szòlni kéne? Édesen bòkolnék.
S ha megengedné, kezet is csòkolnék.

De mit képzelek! Játszanak velem a képzetek!
Ki vagyok én, ki vagyok én te neked?
Névtelen senki! Szánalmas rabszolga!
Veszett kutya, kit láncra vert a múltja!
Csak tüske ròzsán, mi megszúrna!
Csak felesleges ember, Anyegin mòdra!
Csak szikrája, annyi sem talán,
Íròja e levélnek; buta kislány.

Pardon szavaimért...

Szép a szò, mit nem mondunk; mert nem kell,
Rondább az, mit ember félelembôl nem mer.
S én csak merengek; szòlhatna már szám,
Kiálthatná az igazat; "tetszel kislány!"
Így mutassam, mit rejt a szò; kedvellek?
Aztán megkapjam; "bocs, de én nem szívlellek"?

Szégyenlem magam, nem merek beszélni,
Nem értek ahhoz, hogy kell ilyet mesélni,
De ha már levelem òrák òta írom,
Tudnod kell, a csöndet nagyon nem bírom.
S ha már ily' szörnyû szavakkal szòltam,
Mit gondol most a kisasszony ròlam?

2018. Április 20.

Poems by BikageOnde histórias criam vida. Descubra agora