Rémálombòl ébredve
Bánat ölel át, ahogy felidézem apám szavát:
"Rémálom volt, aludj nyugodtan tovább!"
Betakart, homlokomra puszit nyomott,
Így lelkemben álom sosem hagyott nyomot.
De most, oh mi van most! Az évek teltek.
Hol van lovagom, ki véd, ha szörnyek jönnek?
Éjjeli òrán ébredek, levegôt nem kapok,
Árnyék folytogat, levegô után kapkodok.
Mellkasom szorítom, rémképek villannak fel,
Egyedül a hideg csönd, mi most átölel.
Neszre éberen, szívem gyorsan dobban,
Nem látok. Könnyeim folynak patakokban.
Térdem átölelem, magamnak dúdolok:
"Hol gonosz démon, te nem vagy ott!"
Egyedüllét, és rámnehezedik a magány,
Mondd meg élet, miért vetted el apám?!
2018. Július 27.
