Miraculous - Nélküled

- 1 -

Nyújtózkodva keltem fel az íróasztalomról. Úgy tűnik elaludtam munka közben. Ijedten vizslattam az asztalon terülő könyvecskét, majd megkönnyebbült sóhajtással nyugtáztam, hogy semmi baja nem eset az ajándékodnak.
-Mikor adod oda neki?- röppent mellém Tikki érdeklődve.
-Amint elkészülök vele.- válaszoltam mosolyogva. Odaléptem a falamhoz és álmodozva vezettem végig tekintettem rajta. Tegnap még több fotó került fel rólad. Az első dolgom volt reggel, hogy megvegyem az újabb számot és kivágdossam belölle a téged ábrázoló képeket. -Biztos mániákusnak gondolnál ha megtudnád, de emiatt már nem kell aggódnom...-

- • - • - • - • - • - • -

Ismét rohantam a suliba, mert hát tudod, ez már nálam a reggeli rutin része. Épp, hogy beestem a terembe.
-Marinette Sosem tud időben jönni Dupain-cheng.- gúnyolódott rajtam Chloe, majd hangos vihogásban tört ki, Sabrina-val az oldalán. Figyelmen kivül hagytam beszólását, és barátnőmet köszöntve ültem le a helyemre. Hátrafordultam, hogy nektek is jó reggelt kívánjak.
Mikor szembe találtam veled magam arcom halvány pírbe szaladt, nyelvem összegabalyodott. Alig tudtam bármit is kinyögni, de te csak kedvesen nevettél próbálkozásomon.
-Sz-sziasztok! Jól nézel-.. a-akarom mondani, jó reggelt.- dadogtam zavartan.
-Neked is Marinette.- üdvözöltél, azzal az édes, hibátlan mosolyoddal. De ez most kicsit másabb volt. Sokkal, de sokkal boldogabb.
-Bár tudtam volna előre az okát...- De akkor még mit sem sejtve bámultam szerelmesen, aranyló tincseidet és zölden ragyogó szemeidet, -bele sem gondolva, hogy hamarosan nem gyönyörködhetek bennük...-

- • - • - • - • - • - • -

Órák után vidáman búcsúztál Nino-tól, és mitöllünk is sietve köszöntél el. Arcodról mérheteltlen boldogság tükröződött, ahogy beültél a limuzinotokba.
-Szerinted mi történt vele?- fordult felém Alya kérdőn.
-Nem tudom... De örülök, hogy ennyire vidámnak látom.- suttogtam mosolyogva. -Bárcsak tudtam volna, hogy szinte utoljára látlak ilyen boldognak...-

Petra
❤